Mondd mért szeretsz te mást?

Emlékeim közt van egy tépett levél,
levél, melyet nem is küldtem el
Féltékenység szülte, bolond szenvedély
de olvassuk csak el, mit mond a levél:
Mond, mért szeretsz te mást és én csak téged,
mért másnak örülsz úgy, ahogy én néked?
Ha mellém sodort már egyszer az élet,
én nem engedlek oly könnyen el
Mond, mért adtál reményt és oly sok álmot?
Ha mástól akarod a boldogságot.
Mondd, mért fogadtad el szerelmes szívem?
és ha elfogadtad most mért dobod el?
Az első pillanatban megmondhattad volna, szólhattál volna.
ne kezdjük el!
de te lázba jöttél lágyan átkarolva, hozzám hajolva, hazudtad el:
Nem szeretsz te mást, enyém a szíved, s lásd kis búcsú levél lett az ígéret!
De én ezt a kis levelet most, összetépem, ha így akartad, így nekem sem fáj...