Lábnyomok a homokban

Porba hull a félelem, megnyugszom belül
Jöhet bárki pisztollyal, hogy akkor most megöl
Nem tekintek magam mögé
Ott nincs más csak a bánat
Előre tartok a messzeségbe
Ahol vad világok várnak

Kristálytiszta tudattal,megnyitom az utat
Meg fogom találni, amit más örökké kutat
Feltöröm a zárakat a holnap ajtaján
A lélektelenség falán
Ott van még a jel
Megmutatja majd, hogy merre menjek el

Lábnyomok a homokban
Belelépek én is
Előttem már sokan buktak
De én azért mégis
Tovább megyek, míg a nyom ki nem hűl
Van valaki előttem
És én nem vagyok egyedül
































Nem érzem a forróságot,a testem jéghideg
Száz kéz húzna vissza, egy se tántoríthat meg
Kitárom az elmém,árad be a tudás
Csak azt akarom tudni
Amit nem tud senki más
Kinyitom a szemem, talán sose tettem még
Pedig bárki azt mondaná
Nyitva volt már rég

Nincs mellettem senki, még sem érzek magányt
Széjjelzúzott álomképek mutatják az irányt
Nem gyengülök el, a cél felé kell haladnom
Sosem szabad feladnom
Nem adhatom el a lelkemet
Bárki, bárhogy fenyeget
Bármivel is hiteget

Lábnyomok a homokban
Belelépek én is
Előttem már sokan buktak
De én azért mégis
Tovább megyek,míg a nyom ki nem hűl
Van valaki előttem
És én nem vagyok egyedül

Látom azt aki a nyomot hagyta
A büszkeségét végleg hátrahagyta
Rám nézett még utoljára
És ráhagyta magát a világra