Hozzád

Csepp hullt csendben
néma víz színére,
Őrült rianás halkan,
rohanva tört a jégre

Szétáradt lelkemben
szavad mély nyomában,
Bársony, tiszta hangod
kék zuhatagában

Halkan jött lopódzva,
mély robaj kísérte,
Pillangó szárnyain szállt
s megbújt itt remegve

Karjaid közt ringatózva
vágyom rózsa ajkad,
Bánatban is veled lenni
ha szíved eltakartad

Fejem lehajtanám
gyöngéden öledbe
Arcodat emelném
kezemben ölelve

Ha értenéd szívemet,
mit megadnék érte,
Bár látnám szemedben
már tudnám : megérte...