Hasadás

Itt benn feszül a nagy titok,
úgy elmondanám,
egy szoba szülte, a csodák
halotti torán.

De nem, és nem,
mert nem lehet,
mert fűt a vér,
mert ránt a kéz,
mert ellopod
a lelkemet,
mert nem értesz,
túl sokat kérsz...

Már rég értem az életet
elmondom, ha kell
csak tedd messze a két kezed,
had szaladjak el.

Hogy nincs itt semmi,semmi jó,
csak mi benned él.
Hogy minden barát áruló,
hogy csak enni kér.

Hogy a világ nem napos
fekete az ég,
hogy az élet egynapos,
és már eltelt rég.

De nem, és nem,
mert nem lehet,
mert fűt a vér,
mert ránt a kéz,
mert ellopod
a lelkemet,
mert nem értesz,
túl sokat kérsz...

még az is lehet elhiszem
hogy szeretsz, megtalálsz,
de biztosan nem értheted,
mikor sírni látsz..

mert fekete vér könnyeket
bőg a hajnalom,
s hogy mért olvasok könyveket
el kell mondanom...

hogy mindenkit,ki jó barát
csendben vesztek el,
hogy keserű, zöld banánt
jelent minden fej...

De nem, és nem,
mert nem lehet,
mert fűt a vér,
mert ránt a kéz,
mert ellopod
a lelkemet,
mert nem értesz,
túl sokat kérsz...

találtam két lóherét,
a levelük négy,
elmondhatom könnyedén
hogy szeretlek még...

elmondhatom, hogy vihar
mérges kék az ég...
elmondhatom, reszketek,
ha kezed hozzám ér.

Elmondhatom, ezerszer
tépett lelkemet,
odadnám a kezedbe
csak kérned kellene...

De nem, és nem,
mert nem lehet,
mert fűt a vér,
mert ránt a kéz,
mert ellopod
a lelkemet,
mert nem értesz,
túl sokat kérsz...