Hamis ábránd

Gondolatban mindig velem vagy,
Rólad álmodon, nagyon féltelek.
Mikor a nap lenyugvóban van,
Álmodj velem, én arra kértelek.



Kétely nélküled minden pillanat,
Melyben a kérdés ott lappang:
Merre jársz, nincs e nagy baj?
Nem vagy itt, és én hiányoltalak.



Vajon a sors játszik én velem?
Itt vagy, vágyom rád, akarlak.
Engedte, hogy ismerhesselek,
De felhúzta közénk a nagy falat.



Tudom, nem érezhetem csókod,
Tested, testemhez bújó melegét.
Nem érezhetem óvón ölelő karod,
Szíved értem érzett igaz szerelmét.