Háború, és egy perc nyugalom

A béke áldott s csodás dolog,
Mely mindig is szívünkben dobog.
S a remény zászlaja csak neki lobog,
Akkor is, ha az végleg elfogyott.

De a háborúknak sosem lesz vége,
Mert az ember egy kegyetlen lélek,
Ki mindent kivégez saját érdekében,
S ha kell, sajátját sem kíméli a létlen.

S mikor újonnan megcsillant a nap fénye,
A sors halálos játékot játszott vélem.
S kíméletlenül életem elvette végleg,
Mert naivan azt hittem, hogy a háborúknak vége...