Egyszer majd nem...

Egyszer majd nem tűnik el, egyszer majd marad,
De addig a szívemben nincs más csak harag.
Hogy hagytam, hogy ennyire fontossá váljon
És gondolataimban már csak Ő járjon.

Minden alkalommal a szívem megszakad,
Mikor látom, az intercity elhalad
A pályaudvarról, és rajta csak Ő ül.
Egyedül. Bár a lelkem, majd' beleőrül.

Egy könnycseppet visszafojtva, sóhajtva egy nagyot
Elmerengek, és csak siettetném azt a napot,
Amikor majd ismét karjaimba ölelhetem
És elmondhatom végre, hogy mennyire szeretem.

Ez a magány engem teljesen felőröl,
Mégsem kívánom, hogy kezdődjön előröl.
Eljutottam arra a szintre, ahol már
Üvöltve mondanám: Szívem csak Téged vár.

Amire vágyom, csak egyetlen egy mondat:
"Nem akarok menni, ne legyen még holnap!"
Talán Ő is csak arra vár, hogy azt mondjam:
"Maradj velem!" Mit tegyek, hogy ezt megoldjam?

Egy könnycseppet visszafojtva, sóhajtva egy nagyot
Elmerengek, és csak siettetném azt a napot,
Amikor majd ismét karjaimba ölelhetem
És elmondhatom végre, hogy mennyire szeretem.

Ez a megoldás, most már biztosan tudom.
Elfojtott érzésektől, már nem fuldoklom.
Kitárom neki szívemet, lesz, ami lesz.
Nem kell már ide semmilyen szerelmi teszt.

Egyszer majd nem tűnik el, egyszer majd marad,
És akkor itt marad belőle egy darab,
S hogy hagytam, hogy ennyire fontossá váljon
Ezt az egyet már soha többé nem bánom.