Csak egy lány...

Csak egy lány volt,
KI mára értünk megholt.
Csak egy lány volt aki
egyszer volt is valaki...

Volt egyszer egy tengerpart,
arrafelé nyújtot jobbkart,
a tenger első cseppje megesett a bőrén
és ő megállt ott kővédermedvén...

Olyan hideg volt a tenger pont,
mint egy ember szíve aki csalt, és lopott.
Megérezte a világ ridegségét,
és felajánlotta halálos segítségét...

-Ó világ, ha hallasz,
néhány embert megváltasz!
- Hallak leány-
így a világ...

Ó, ha hallasz, kedves világ,
minden egyes búzavirág,
és minden érted izzó láng,
hatalmával, kérlek, ne bánts!

-Kedves lányom, mi a vétked?
Amiért igy kedved szeged?
- Csakaz, hgy- habogta,-
hogy eddig senki azt nem hallotta,
hogy Te megszólalsz!

-Óh! Ez ne aggasszon!-
a világ felnevetett nagyon...-
Engem csak az hall, aki tesz valamit,
hogy a világ megbánja bűneit.

-Dehát én...én mit tettem??
Vagy mit fogok, ha kérdezhetem...?
-Éld át azt a fájdalmat mégegyszer,
amit e tenger
cseppje okozott neked!

A lány engedelmet fogadott,
és újból jéggé fagyott...
És utoljára, még egyszer életében felsikoltott,
amit a Világ megis hallgatott...

A világ ezt jól hallotta,
hgy a Föld összes fájdalma
abban az egyetlen sikolyban megfogamlott...
És a leány a tengerben állva, összeomlott...

Hogy ezzel mit tett értünk?
Meg kéne bánnunk összes vétkünk!
És nekünk is áldozni kéne a vérünk!
Vagy megölelni és szeretni bármelyik féltestvérünk!

Ha mi lettünk volna akik a napfelé
a világnak beszélvén
fordulnánk,
akkor mi is jéggé fagynánk?

Mert ahogy a világ mondta:
A világot csak az hallja, aki tesz is valamit,
hogy az ember megbánja bűneit.
Gondolkozzunk el azon,
Mi hallanánk a Világot?

Mi hazudtunk valaha?
Amit más érez,azt átéreztük mi valaha?
Ha látjuk, hogy szenved a másik, segítünk rajta?
És jobb lesz-e az, aki ezt a verset olvassa?

K.Andrea