Ha nem akarsz lemaradni:

Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!

BELÉPÉS
REGISZTRÁCIÓ
Legfrissebb történetek:
A nők bosszúja, 1. felvonás. történetnek a folytatása.
(Fantázia történet)
A történet a fantázia szüleménye, BDSM és Horror keveréke, de alapvetően a horrorba tartozik....
Lecsúsztam a fal mentén, és széttárt lábakkal csupasz fenekemmel a padlóra ültem. A fejem...
Sziasztok! Ez egy skicc, az első írásom. Szeretnék rá őszinte kritikát kapni! A történetet...
Friss hozzászólások
Dr. Stephen P. St.John: Sok gondolatom volt, de végül...
2024-03-28 20:01
Marthy: Mmm! Lányként os imádós történ...
2024-03-28 16:03
Marthy: Tökéletes ritmusú, nagyon jól...
2024-03-28 15:47
Marthy: Tökéletes ritmusú, nagyon jól...
2024-03-28 15:46
Materdoloroza: Pedig én is vártam a folytatás...
2024-03-27 22:41
Legnépszerűbb írások:
pff
Barbara, Kedves!<br /> A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Legnépszerűbb szerzők:

Carissima Fidelissima 20 - egy barátság krónikája (2012. nyár)

A költő mondta egyszer,
mikor a rák szorongatta torkát:
„Hozzám már hűtlen lettek a szavak”
- ezt érzem én.
A szavak csalfán elhagytak engem is.
Egy éven át, míg távol voltál,
a reménytelenség bikái szorongattak engem,
neved volt a legkitartóbb ima,
éjjel és nappal ezzel kezdtem,
s végeztem mindig, ha Istenhez szóltam,
hogy visszatérj hozzám
s Veled a Rend, 
a jó és igaz élet.
Makacs hittel hittem, hogy visszatérsz,
nem számított a valóság, a ráció,
ahogy barátaim lemondóan néztek
mikor Neved kimondtam,
nem számított az sem,
hogy már Te sem hittél,
talán nem is akartad, hogy visszatérj,
csak az, hogy tudtam,
Nélküled nem vagyok ép és egész.




Nem számított,
hogy amikor találkoztunk,
veszekedtünk, martuk egymást,
hiszen tudtam:
a Csoda Benned él.
Éjjel, mikor lehunytam szemem,
Érted is szállt imám,
ha folyón mentem át,
arra gondoltam, a túlparton Te vársz.
A bonbont, amit majd év előtt adtál,
asztalomon tartottam,
ünnepre várva
s előre ízleltem tőled kapott
születésnapi szivarom.
Fogyott a remény,
fojtogatott a reménytelenség…
S eljött a nap,
mikor azt mondtam elég,
minden végetért,
ha nem hallgat meg Isten,
üres lettem,
nekem már mindegy, 
csak Neked jó legyen.
És azon a napon megtörtént a csoda:
megjött a hír, hogy visszatérsz.
Jöttek az idegőrlő hetek,
lassan őröltek a hivatal malmai,
jó hírekre hiób-hírek érkeztek,
hinni már régen nem mertem,
csak lelkem mélyén vártam az ünnepet,
kimondani nem mertem sosem.
S eljött a nap,
másnak unalmas kedd,
szürke, mint az élet,
de én tudtam, hogy ez a reggel 
az a reggel lesz.
Volt egy órám, még előtted reggel.
Elővettem a hónapok óta pihenő kávéfőzőt,
a maradék kávét, régóta várt reád,
s megfőztem Neked.
Mert tudom, a világ rendje ez.
És megjöttél,
s ahogy számítottam rá,
egész nap veszekedtél
(talán pont ez hiányzott nekem?),
mégis:
amikor hazaindultál, rám mosolyogtál…
És ez volt,
mikor az álmom teljesült.
Már nem mondom Neked,
hogy szeretlek,
mert már másnak mondtam,
ahogy Neked sosem,
már nem remélek,
hisz újra jönnek sötét fellegek,
nem tudom, meddig tart,
hogy itt vagy velem,
de hiszem és remélem,
hogy amit adsz nekem
szép és örök…
De ott a kérdés:
amit adnék Neked, nem kell,
menekülsz előle,
akkor mégis:
mi az, mit Neked adhatok,
amiért majd mindennap rám mosolyogsz?
Miért van, hogy úgy érzem, vádolsz,
s miért érzel vádat
Te is minden szavamban?
Miért bánt jobban a Te vádad,
mint más emberé?
Lehet, hogy csak egy pillanat,
míg minden nap itt vagy velem,
lehet, hogy csak mellettem vagy,
nem velem,
mégis ez a pillanat ad erőt:
talán nem is az, ami vagy,
a hús-vér nő,
akit mindenki lát,
inkább, a Csoda, mit titokban,
talán még Te sem tudod,
de Benned él;
hogy az igazság, a jó örök,
hogy Istené mindig az utolsó szó
ebben hiszek.
Örökre.
Folytatások
2587
Ki szép,
örökké szép,
nem csúfítja testét
kor vagy szenvedés.
2660
Ülök a vonaton
és könyvedet olvasom,
közben gondolkozom
gubancos sorsunkon.

Mert elválaszt és
összeköt a világ;
minden reményt megöl
majd újra...
2299
Este kinyitottad táskádat,
a finom kávéillat mindent áthatott.

Este kinyitottam táskámat,
a csillogó aranypor mindent elvarázsolt.
2280
...e két szóban minden benne volt
2545
Nézlek,
nem gondolva semmire,
mint tarkuló őszi erdőt szokás,
melynek gazdája nem,
csak szépsége lehet.
Előző részek
2940
Néha szinte szívemből gyűlöllek,
kiszakítanálak magamból,
közben tudom,
ezzel énem jobbik része veszne.
2987
Hát ennyi volt, nincs tovább,
a hegy Rád hiába vár,
s hamarosan már nem nézek fel,
ha arra visz, utam.
2837
Szállingózott a hó,
az első volt a télen,
s mondtad, milyen jó,
hogy együtt éljük meg.
Örültél a hópelyheknek,
s talán nekem.

Vártunk a megállóban,
3085
Szeretem,
amikor fáradt vagy,
munkád sok,
mégis cigizni hívsz,
mert tudod, ez fontos nekem.

Szeretem,
amikor az összeveszés után felhívsz,
hogy...
3083
Tannhausert nem hívja már,
zarándokkórus,
nem virágzik ki többet a bot.

Keresni fogom eddig tagadott énem,
ha a világ, melyre vágytam, kitaszít,
a barlang...
Hasonló versek
2452
Már nem vagy olyan, mint régen
megváltoztál...
Nem beszélgetsz velem,
eltávolodtál...
2677
A szerelem olyan minta szél.
Nem tudni milyen erős lesz,meddig fog tartani,és ha elmúlt,mikor jön legközelebb...
Hozzászólások
További hozzászólások »
stevler ·
Megritkultak a versek. Évszakonként már csak egyet olvashatunk. Kár, mert szívesen követem a történéseket, még ha mélabúsak is ezek a fejezetek.
Szebbeket és boldogabb őszt Neked!
Ez tetszett, gratulálok!
Irsai Dávid ·
Kell egy kis idő, amíg leülepednek a dolgok... egy ilyen szép kapcsolatban nem szabad, hogy az ember első indulatból írjon, mindennek meg kell találnia a helyét és az értelmét

D.S. ·
Tetszett a versed vagy nem versed.
Irsai Dávid ·
nagyon köszönöm! :-)

Mylady ·
Nagyon szepen megirtad.
Irsai Dávid ·
Köszönöm - de Övé az érdem, hogy megélhettem :-)

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned

Ha nem akarsz lemaradni: