Anatómia

Nem vagyok művész, költő, író.
Nem vagyok tudós, orvos, bíró.
Csak egy néző,
hallgatom és nézem,
miket ecsettel az előadó,
a bársony színpadon.

Fej

Csak egy fej, benne
ideghálók és huzalok,
rendek és káoszok,
vörös húsos idegen,
rántja a szálakat egybe,
ő a bábos, irányít mindent,
mi csak, a nézőközönsége.

De ez nem csak egy fej, benne
életre kelnek vágyak és félelmek,
álmokat hoznak innen,
itt lehetsz te és bármi,
nem zúzva össze álmaid,
te irányítasz mindent,
mi is alkotunk veled.

Kezek

Csak kezek, bennük
csontok és porcok
rendek és káoszok,
akaratlan merev gyilkosok,
tesz, vesz és teszi a dolgot,
ők a hűvös végrehajtok,
mi csak, a nézőközönsége.

De ezek nem csak kezek, bennük
ott van a szeretet, érintsd meg,
érezd meg, ahogy él a teste,
ott van az alkotás, fogd meg,
érezd meg, hogyan alakul ki,
ott van a játék, játsszad el,
érezd meg, mi is játszunk veled.

Mellkas

Csak egy mellkas, benne
szervek és vérfolyók
rendek és káoszok,
lüktető lihegő lurkó,
síkit ha a fáj, fájlal mindent,
ő a bíró és megsúgja a véget,
mi csak, a nézőközönsége.

De ez nem csak egy mellkas, benne
a lég, frissen jött édes levegő
éltető színtiszta bűvölet,
a dobbanás, első percekkel
soha nem látott szerelemmel,
mi is lélegzünk, a hűsítő fuvallatban
mi is érezzük, a belső ütemben.

Lábak

Csak lábak, bennük
zsírok és izmok,
rendek és káoszok,
menetelő parasztok
kik mindig parancsra halnak,
szívük bátor, de könnyen törnek,
mi csak, a nézőközönsége.

De ezek nem csak lábak, bennük
a tisztelet él, ha kell, leborulnak,
imára döntik magukat, bíznak
a mindenség erejében,
máskor pedig saját erejükben bíznak,
felemelik a legmagasabbat és
a legnehezebbet, mert hisznek magukban
és mi bennük hiszünk.

Talán nem vagyok művész, költő, író
sem nem vagyok tudós, orvos, bíró
De lehetek ember, ki tanul belőle
és megérti őket,
miket az élet ír meg és előadja,
a földi por és mennykő színpadon.