Álomkép

Álomkép

Egy dal szól szívemben végtelen,
De a tartalma túl képtelen.
Üres ábránd, hiú remény,
Nem valóság, csak egy regény.

A Dalnak nincs értelme,
Ilyet nem szült még elme,
Olyan nincs, hogy Virágszálam: szeretne.
Nem teszi, bár ha lehetne...

Nem! Bolond játéka szív,
Szeretni: szenvedésre hív,
De akit egyszer elkap a sodrás,
Hiába minden: végtelen forrás.

Álmodni az életről: megélni az álmot,
Utazni a fájdalomba: kár volt.
Tudom, valóság álmot szül,
S mikor a kettő összeér: kihűl.

A szerelem vak! Ez is képzelet,
Hisz oly fényes, hogy nem is képzeled,
Nem vak, vakító, csak utána...
Mintha az ember mindenkit utálna.