A végtelen érzés vége

Elmém ködös, feledni nem tudom
A vágyat mely szíveket tép szép
A komor bús hajnalon.

Ritkul a levegő
Szívem a múltamba húz
Minden esélyem lecsengett
A fájdalom bilincsében
Nincs semmi gúny.
Letaszított sátán bércein
A könny az úr,
De van még madár
Mi ha rátalál
A kazánkovács
Lehelete lángba gyúl.





























Milyen fertő!
Milyen nyomor!
Milyen fájdalmas élet!
A klubból kifelé
Már előre félek,
De nem tudom, hogy
Fogom bírni az órát
Mikor újra látom
A gyönyörű arcát
A huncut mosolyát
A rémes modorát
Hajának fényét
Érzem az illatát
A torkomba lyukat vág
És fáj ÓÓÓ nagyon fáj...