Történetek

Aznap feküdtünk le legelőször. Mint két kamasz úgy viselkedtünk, olyan mohón és csodálattal vájta belém a fogait, körmeit. Kissé talán túl erősen is, de tetszett, gyorsan történt az egész. Aztán haza kísért csókot adott és elment. Nem volt még nálam sohasem, soha nem vittem haza. Mindig egy idegen házhoz mondtam, hogy kísérjen, és azt mondtam babonából még nem megyek be, megvárom míg elmegy. Aztán haza sétáltam egyedül...

Belépsz a tágas csarnokba. Akármerre nézel hatalmas ringeket állítottak fel. A Día de Difuntos kellős közepébe csöppentél. Ezt az ünnepélyt minden évben megrendezik, ahol az összes mágikus lény résztvehet, hisz ez számukra egyben az Összefogás Napja is...

És most jöttél, felforgatsz mindent körülöttem, a szerelmemet akarod titkon, én is a tiéd, de nem beszélünk róla. Folyton rá hagyjuk, ahhoz sok idő kell. És tényleg sok idő kell hozzá. Mégis megjelensz a semmiből valahol vártalak, valahol mégse, nem rád számítottam. Tudtam is, hogy jönni fog, mindig jönnie kell valakinek, aki majd ezt mind megteszi. De mégse rád...

Mindkét embertípusnak megvan a maga jó és rossz oldala, hisz az éremnek mindig két oldala van. Szerintem a kettő között nincs átmenet, aki már egy kicsit elrugaszkodik a realitás talajáról az álmodozó, aki viszont mindig ott mozog, az azonnal az ellentét táborába sorolható...

- Nincs nyereségünk - mondta komoran. - Egyre kevesebb árut viszünk, amit hozunk, azt pedig nem tudjuk eladni. Az utolsó két fuvar még mindig a hajóstársaság pincéjébe vesztegel, mert a kutyának nem kell. Nem tudjuk kifizetni a matrózokat, ingyen pedig bolondok lennének dolgozni.
- De hisz csak ma több árut pakoltunk be, mint a legutóbbi fuvarkor összesen - érvelt Qwempoi. - Ha ezt eladjuk Tardunban, akkor abból fedezni tudjuk az út költségeit.
- Mindenki tudja, hogy ez...

Csöngettek, én meg úgy voltam a világgal, mint a hányásra hányás legendájával. Haboztam hogy kinyissam e, aztán végül kinyitottam, az a srác volt az. Jaj istenem, hogy tudsz ilyen lényeket teremteni, vagy ha nem isten, akkor te, vagy az anyád az apád, hogy lehet egy ilyen embert megcsinálni? Hát, gratulálok hozzá. Elég jól sikerültél.
Köszönt, gondoltam beinvitálom, szerelje meg a csapomat, de hiába maga a lénye, és létezése, most ehhez ez se volt elég...

Az amazon levette vastag köpenyegét; és látszólag engedelmesen, leszállt a lováról, miközben a borzas szakállú bandavezér kardja követte ereszkedő mozdulatait. Amint a nő lelépett a földre; a rabló könnyedén észrevehette, a nő formás keblén ékeskedő, szederalakú anyajegyet. A férfinek, egyből megakadt a szeme a mély dekoltázson; így figyelmetlenségét kihasználva, Cattiera pillanatok alatt kirántotta rövidkardját.
A rablófőnököt meglepte a hirtelen támadás. Alig bírta elkerülni az...

Furcsa dolog ez, mert bármit is mond, ami vicces vagy nem, nekem tetszik, sőt, még nevetek is, vagy kacagok. És amikor ő elmosolyodik. És az a másodpercnyi csillogás a szemében. Engem ez emel fel a mennyekig. És akarom, és azt akarom, hogy sose legyen vége, folyton mosolyogjon rám, nevettessen meg, hadd élvezem mindent, amit csak ő tud adni nekem. De ő ezt még nem tudja. Nem tudja, hogy most ő az egyetlen, aki ezeket mind meg tudja adni nekem...

A lámpa ismét zöldre váltott, így Jack sebességbe rakta a kocsit, és végre elindult.
Húsz perccel később már a saját garázsa felhajtójára fordult be, és hirtelen megkönnyebbült. Lezárta az autót, belépett a házba, és egyből a számítógéphez ült.
A gép be volt kapcsolva.
A monitoron a finoman lefékezett mögötte szövegrész után villogott a kurzor. A férfi testét kirázta a hideg.
Mysnak igaza volt, én tényleg megbolondultam. De mit akar tőlem ez a nő? Mi...

Mert múlnak a napok, múlnak az órák, percek, és egy cseppnyi lelkesedés van csupán, amit jól eltettem, és még él, és azt akarja, hogy jobb legyen, mint van, volt. Aztán már nem is tudom, hogy miféle csoda történt, lett egy kis időm. És gondolkodtam, úgy mindenen. Az élet rejtelmeiről, miért küzdenék még. Majd kutattam a múltban, hogy akkor hogy csináltam olyan jól, hogy sikerült...