Történetek

- Mindenhol... mindenhol... - nyögte a lány, miközben próbálta ellökni magától a fiút. Újabb sikoly hagyta el a száját, miközben zokogva markolta meg a fiú vállát. - Vidd el innen őket! - üvöltötte.
- Jaj kicsim.... Mindjárt vége lesz. Nincs itt semmi. Nyugodj meg...! Azonnal vége lesz. Csak hallucinálsz, drága! Mindjárt vége... - ismételgette a fiú...

- Szal… nagybátyám… érted, olyan, hogy hallja a hangomon, ha ittam. És… szal kicsit dühös most rám, mert valamit… izé… elfelejtettem megcsinálni, és… nem beszélnél vele? - Freddienek leesett az álla.
- Én? Mit mondjak én neki?
- Hát múltkor próbáltunk Bxobbal sms-t írni, azt modntuk, hogy torokgyulladásom van, és nincs hangom, csak most írt rám az öreg, hoyg fel fog hívni… BASSZUS! – kiáltott fel ijedtében, ugyanis megcsörrent a kezében a telefon.
- Kérlek! – tátogta...

- Szóval, ha akar engem, úgyis megkap.
- Nyúl, észrevetted, hogy Bxob úgy beszél magáról, mint valami levadászandó prédáról? – kapcsolódott be Finn.
- Nem igaz… - kezdett volna Bxob vörösen tiltakozni, de Nyúl beléfojtotta a szót – négy tizenéves lány közeledett feléjük, leplezetlenül megbámulva a magas, kusza hajú Finnt, és a rasztás Nyulat. Mikor elhaladtak mellettük, felkuncogtak, és Freddieben fellángolt az utálat vihorászó csitrik iránt...

Gyerünk, haver! Ideje megmozdítni a segged, és csinálni végre valamit! Csak szépen lassan, lépésről-lépésre, akkor nem tűnik olyan soknak majd. Most kelj fel innen, és nézd meg azt a rohadt térképet. Ahhoz, hogy holnap megtaláld, el kell tévedned.
Ez a gondolat olyan hülyén hangzott Jack agyában, hogy önkéntelenül is elmosolyodott, és végre felállt. Odasétált az asztalhoz, és kihúzta a dupla fiók mindkét részét, majd elővette a gyűrött országúti térképét, és szétterítette a földön....

Ülök a parton, és némán hallgatom a csendet. A hajók monoton robajjal haladnak céljuk felé. Köröttem emberek vidám csevelye hallik. Barátok és barátnők, párok és társak, gyerekek és felnőttek, idősek és fiatalok. Csak én ülök a parton, és némán bámulom a vizet. Hallom, ahogyan a madarak szállnak, ahogy a békák félénken kuruttyolnak a rovarok és bogarak kitinvázának súrlódását a természet más erőivel...

- Mint tudják, az utóbbi időben elszaporodtak a határvidékeket ért támadások, és a szörnyhordák egyre inkább vérszemet kapnak, és egyik falut a másik után támadják meg. Most azonban, pár napja Rocktownt is megtámadta, és ostrom alá vette egy ork horda.
A fiatal katonák meglepetten néznek össze, és egyikük meg is szólal.
- Nagyvárost támadtak meg? Orkok?
- Jól hallotta – feleli kissé mérgesen a tiszt. Máskor büntetőfeladatot adna annak, aki engedély nélkül megszólal,...

Gyenge vagyok! A múlt vétke szívja erőmet. Nem az én vétkem, mégis én szenvedek miatta, immár hosszú-hosszú ideje. Új utat mutattál, és én feltétel nélkül elfogadtam vezetésedet. Kezem adtam és kezem vetted és vezetted. Kevés volt az idő, mit együtt töltöttünk, de az is elég volt rá, hogy elveszítésed kínját oly mélyen magamba temessem, hogy ne tudjam...

Nem volt egy fantasztikus szeretkezés, de veled voltam, ezért csodálatos volt. Azt hittem, hogy ezután is minden szép lesz. De nem. Nem sokkal ezután összevesztünk. Vagyis összevesztem veled. Hazudtál nekem. Volt egy borzasztó szenvedélyed, de megígérted, hogy miattam leszoksz róla. Nem én kértem, te ígérted meg. De nem tudtad betartani...

Cecile futásnak eredt, el a viszonylagos biztonságot nyújtó autótól, be egyenesen az erdőbe. Néhány pillanat múlva már nem is látta maga mögött a kocsiját, amikor lopva hátrapillantott, de ez most nem érdekelte. Csak a futásra összpontosított, és arra, hogy el ne essen valamiben.
A fák sűrűn nőttek körülötte, és kezdte azt érezni, hogy körbe-körbe rohangál, mert annyira egyforma volt minden, de a józanabb éne azt súgta neki, hogy ez lehetetlen, és ő hitt ennek a hangnak.
Akart...

Láttam, hogy magához vette a kést, és lehet utolsó pillanatban meg kellett volna kérdeznem miért, de nem érdekelt. Becsuktam a szemem, éreztem, hogy ő még habozik megtenni, aztán egy "szeretlek"-kel belém szúrta a kést. Meleg volt a kés hirtelen pedig hidegnek tűnt, a szemem kinyitódott a fájdalomra, láttam még az arcát, azt a kétségbeesést, a félelmet, nem is tudom mitől félhetett igazán...