Történetek

Hermione megrökönyödve és összetörten állt a kandalló előtt, egyik kezével remegő száját eltakarva, másikkal pedig könyökét tartva. Töprengett, ennyi lett volna? Most eltűnik, és egy átok áldozataként Harry elfelejt mindent… Egy idő után a parketta recsegését vélte hallani, furcsa melegséget érzett a vállán. Valaki oda szuszogott, karjaival pedig a derekát fonta át…

Mikor a lőtt sebet kaptam már ott voltam közel az erőműhöz, szinte oly közel hogy már fájt. Csak akkor a lövedéket éreztem mely a gyomromat érte. Egy ideig rémálmaim is voltak. Mindig újra előjött a vissza-visszatérő emlékkép, hogy ott vagyok pár méterre, és mindig leterít az a rohadt lövés. Ez számomra pont ugyanolyan volt, mint amikor valaki azt álmodja, hogy üldözik, akár farkasok vagy hasonló, és ők gyorsak, míg, aki ezt álmodja, lassított felvételben fut előlük...

- Jó napot! Én szeretném, ha megkaphatnám a legjobb embereknek az aktáját.
- Miért kell az magának? - kérdezte Olympia.
- Legénységtoborzott tartok, s szeretném tudni a legénységeimnek az adatát.
- Tessék itt van az összes - felelte Olympia.
- Köszönöm. A toborzásra elvárom magát is.
Az aktákkal visszament a kabinjába, utána megszerkesztette a plakátot, amin kiíta, hogy aki szeretne a Meltrán hajón szolgálni az jelentkezzen Tamás kapítánynál. A toborzás 13:00-kor...

Mivel a "Csernobil egy 6 éves kisfiú szemszögéből" című művem felkeltette egy riporter érdeklődését, és nemrég volt Csernobil évfordulója (április 26), volt alkalmam a Fókuszban szerepelni, és azután írtam ezt a kis történetet, hogy is zajlott az a bizonyos várva várt nap...

A mester a sajtpapírt gombóccá gyűrte hatalmas öklében, a spanglit a földre söpörte. Szíve kihagyott, így a második infarktus után ez már nem vicc. Megragadta az első sört, és intett a félrészeg feleségének, menjen csak a varrószakkörre. Még hogy varrás! Tudta már az igazságot, de türelmet kényszerített magára. Eljön majd az asszony ideje is...

- De ha az erőmű felrobbant, akkor te, hogy élted túl?
- Tudod szívem, nem nagyon éreztem jól magam és műszakot cseréltem a fiatal Grizsnyij kollégával. Így én átkerültem az 1-es blokkba. Mikor megláttam mi történt, hogy az erőmű teteje egyszerűen eltűnt és füst száll az ég felé, tudtam mi lesz. Azonnal eljöttem minden engedély nélkül hozzátok, hogy tudassam, jól vagyok és, hogy el kell mennünk innen.
- Elmenni? Mégis hova?
- Elmegyünk Kijevbe a testvéredékhez, Annaékhoz....

Hozzáfogott, hogy kikeverje az ég színét. Gondolatai közben máshol jártak. Tizennyolc évvel ezelőtt, amikor először járt itt. Akkor ő, huszonhét éves fejjel, mint kalandvágyó fiatalember keveredett a szigetre. Munkát ajánlottak neki, és ő azt el is fogadta. A szigeten épp a nyári karnevál volt, a parton gyűlt össze a sokszínű tömeg. A férfi is odakeveredett, mert a cége is a támogatók között volt. Akkor látta meg a Nőt, a legédesebb teremtményt a világon. Ha létezik szerelem első látásra,...

Ollivander megsuhintotta saját pálcáját, mire egy ósdi mérőszalag elkezdett méretet vennni a fiú egész testéről. Ollivander nem tett semmit, így Denem sem zavartatta magát. Amíg az önműködő szerkezet dolgozott, Ollivander kutakodni kezdett a bolt hátsó részében, s végül egy nagy halom különböző méretű dobozzal tért vissza. Ismét intett pálcájával, mire a szalag helyet foglalt egy rozoga asztalon, és nem mozdult többet...

Mindketten csodálkoztak milyen jó húsban van, és milyen szépen fejlődik. Egy rutin vizsgálat alkalmával egy apró elváltozást találtak. Megnyugtattak, hogy az csak olyan minimális, hogy a normális értéken belül van és lehet csak a gép egyik karja lehet lazább, mert már régi a gép. Terhesen minden hónapban mentünk CTG-re (a gyermek szívverését mérik ezzel az anyaméhen belül) és akkor mindig minden rendben volt...

Nagyon sok szép évet töltöttünk együtt, komolyabb veszekedés nélkül. Persze voltak apró-cseprő kis vitáink, de azok hamar lecsengtek. Aztán egyik nyáron elsétáltunk ismét a kis erdei búvóhelyünkhöz. Nagyon meleg volt, szinte perzselt a levegő a fák között is. Ahogy sétáltunk, valami más is vibrált még a levegőben. Egészen furcsa volt, ilyet még sosem éreztem...