Történetek

- Gondolom, azért jöttél, hogy kertelés nélkül nekem szegezd kérdést, hogy miért csinálom - mondta jelentéktelennek szánt hangon, és visszafordult a nagy tükörhöz, s tovább igazgatta a nyakkendőt, hogy ne lásson. Ez azonban nem jött be, ugyanis már mögötte álltam.
- Nem - feleltem határozottan, bár nem is volt rossz ötlet, amit mondott. Felvont szemöldökkel rám nézett. Mozdulatlanul állt, még a csokornyakkendőjét sem engedte el, amíg beszéltem. - Nem akarok kérdezni semmit....

- Mit akarsz tenni?
- Nem tudom még, talán megkínozlak, aztán megöllek! Á nem, ez túl sablonos és nincs is kedvem hozzá! Inkább te fogod magad kínozni, és én öllek meg utána! Ez így jó lesz!
- Ezt nem teheted! Hiszen boldogok voltunk együtt, kérlek, könyörülj rajtam!
- Boldogok? Mitől? Attól, hogy ettünk egy fagyit, és megnéztünk egy filmet? Ugyan!
- Jók vagyunk együtt! És nekem nem is kell semmi a díjból, legyen mind a tied, csak hagyj életben!
- Mi a garancia...

Mostmár célirányosan haladok a másik melled felé. Először csak körbe haladok a vonalán, aztán szűkítem a kört. Ahogy közeledek a mellbimbód felé, egyre lassítok. Érzem a szívverésed és a lélegzetvételed, nagyon fel lehetsz izgulva. Folytatom, de mostmár a mellbimbódat izgatom. Először csak csókolgatom, aztán a számba veszem, a nyelvemmel körözök rajta, megszívom kicsit. Érzem, hogy teljesen megkeményedik. Örülök, hogy élvezed...

A léptek mintha gyorsultak volna, hisz a nap is kezd eltűnni a helyek mögé, és sötétedés előtt még be kell érni a városba a fagyos hőmérséklet miatt! Már ha ezt a helyet városnak lehet nevezni! Nem sok jel utal a civilizációra! Mindenütt koszos utcák, koszos emberek és legfelkapottabb hely, ami az egyetlen szórakozás és időtöltés a föld ezen részén az nem más mint a kocsma...

Egy igazi vásári forgatag részese voltam, egy puzzle darabkája a sok száz embernek, akik a ,,vásárfia” keresletében egy rettenetes ember-tengeren verdesték át magukat. Az igazi dzsungel, amelybe céltalan valamiféle tervvel érkezni, miszerint:
- Én most ezt veszek, meg azt veszek! - mert előbb- utóbb, mondjuk úgy a harmadik sor után fáradtságunk a tetőfokára hág, s frissítő hiányában félő, hogy a hőguta ingerei kerülgetnek minduntalan...

- Minden vágya, hogy megtalálja Attila kardját, és megérintse a halála előtt. Ezért egy hirdetést adott fel, miszerint egy körút során, aki megtalálja Attila kardját, a vagyonának a felét kapja. Beleértve birtokait és mindenféle értékeit. A másik fele a vagyonnak az enyém. Mármost én nem hagyhatom, hogy valamilyen idegen kezébe jusson az örökségem másik fele. Az engem illet! Eleget istápoltam érte a nagyapámat! Érti, mit akarok? Ha segít nekem megakadályozni, hogy bárki is megtalálja,...

- Na mi van, mit akarsz, nem barnultál még le eléggé?
- Nem azért jöttem, adni szeretnék valamit!
- Adni szeretnél valamit?
- Igen, elismerem, hogy húztalak titeket, és ezért úgy gondolom, hogy kicsit hibás vagy ebben az egészben.
- Igen? És mire gondoltál? Veszel még egy szoli bérletet?
- Nem pont arra, de valami hasonló értéket képviselőre!
- Te itt most pénzt akarsz hagyni? Vagy miről beszélsz?
- Úgy gondoltam szerezhetnék egy kis örömet,...

- Tee, figyusz, nem jól van ez.
- Micsoda?
- Hát ez a hely.
- Mi a baj vele? Szerintem szép. Már nem is bánom, hogy nem kocsmázni mentünk. Még sosem voltam éjjel erdőben.
- Elviszlek majd egyszer éjszaka erdőben, de most menjünk innen!
- Mégiscsak félsz? - vigyorog pimaszul...
- Igen, félek. Beismerem, nagyon is rossz érzésem van. Nézd már! Itt minden olyan, mintha telihold lenne....

Egy szimpla kis szórakozóhelyen találkoztunk. Hangos zene, de ének nélkül, túlsúlyban a hangszerek. Akkoriban szerettem az ilyesmit. Akár egy kávézóba beülni, akkoriban szerettem sok mindent. Az ilyen helyeken általában mindig nagy tömeg fogad. Minden egyes lépésed jól ki kell számolni, nehogy valakinek a lábára lépj, avagy a sörét lökd ki a kezéből. Pedig ezek a balesetek tipikus ismerkedős balesetek. Mi mégse így ismerkedtünk meg. Lány WC, fiú WC, én irány be a lány WC-be, be a fülkébe,...

Ruhakupac a földön, fejetlenség, ruhásszekrény tárva-nyitva, zokni, póló rajtam alsógatyám valahol a ruhakupac alján. Jaj, istenem miért tartom én egy szekrényben a ruháimat?
Erre a kérdésre soha nem tudok, elégséges választ adni se magamnak se másnak, de vannak válaszkezdeményeim, ilyenek, hogy: „Lusta vagyok”, „Férfi vagyok” vagy, hogy „Így egyszerűbb”...