Történetek

A Griffendél ötödikesei az átváltoztatástannal kezdtek, így Lily még jobban izgult, mint várta. A diákokat egyesével szólították be, de vissza egy sem jött. A lány ezt egy kicsit bizarrnak érezte ezt az eljárást, de nyilván az volt vele a cél, hogy ne tudják elmondani társaiknak a vizsgakérdéseket.
- Drale, Arthur! Elton, Danielle! – szólt ki a teremből egy komor, mély hang, és Lily megszorította szobatársnője kezét. A lány remegve sétált be a vizsgaterembe...

Greg mostmár biztos volt abban, hogy ha rövid időn belül nem találják meg, nem fogja kihúzni reggelig. Csak feküdt az árokban és azt se tudta, megsebesült, ha igen hol, és mennyire. Na és persze, hogy miért nem tud mozogni. Ez volt itt a legnagyobb kérdés. Talán ráesett egy kőre? Eltört volna a gerince? Ez tűnt a leglogikusabb magyarázatnak. A gerincoszlopa valószínűleg úgy megsérült, hogy egyes idegek elszakadhattak, emiatt teljesen lebénult...

. Legutóbbi kalandunk egy, általunk rendszeresen látogatott fesztiválon esett meg. Már jó ideje nem voltunk együtt. Közbejött a havibajom, utána pedig fontos döntésre jutottunk, és azok kötötték le a mindennapjainkat, így este örültünk, hogy legalább aludhattunk pár órácskát. De Karesz megígérte, a fesztivál egy hetében mindenért kárpótol...

- Tudom, hogy barom vagyok, de valahogyan sosem bírtam azokat az embereket, akik csak megállnak a nagy semmi közepén, és fennakadt szemekkel néznek a messzeségbe, mintha látnának valamit, közben pedig a nagy sötétségen kívül a franc sincs ott…
- Vagy lehet, csak te nem látod, amit ők látnak... – milyen jól kiismert ennyi idő alatt. Bravó, figyelemreméltó teljesítmény.
- Ne okoskodj nekem, jó? Még csak pár percre vagyok itt, és öregebb is vagyok nálad, szóval semmi szükség...

Kezdetét vette az interjú. Egész idő alatt próbáltam kerülni Nicholas tekintetét, kisebb-nagyobb sikerrel. Végig a főnök szemébe néztem, és ez tetszett neki, magabiztosnak tűntem. Hogy ne legyen túlságosan tolakodónak, idő közben tanulmányoztam az iroda berendezését. Hatalmas ablak az asztal mögött, fémszínű reluxával beárnyékolva. Néhány szobanövény, és egy akvárium tele halakkal. Kíváncsi lettem volna, hogy néz ki sötétben, amikor ki van világítva. Kevesebb, mint egy óra elteltével fel...

- Jó napot asszonyom, miben lehetek a segítségére?
- Jó napot, kérem én a barátaim miatt vagyok itt... Nemrég hozták be őket. Állítólag autóbaleset érte őket. Kovács Márk És felesége Kovács Eszter.
- Várjon, utána nézek... Igen meg is van, jelenleg Márk a műtőben van még, de Esztert már kihozták, jelenleg az intenzív osztályon fekszik.
Ugyan nem tudom, hogy jelenleg van e látogatás az intenzíven, de majd beszélek a nővérekkel, hogy tegyenek egy kivételt. A szemközti házban...

- Lenne kedved… - kérdezte volna szinte Milli szavaival egy időben a fiú – Mindegy, rendben.
- Mihez lenne kedvem?
- Mindegy, mondom, ha vissza akarsz menni, akkor menjünk.
- Mihez lenne kedvem? Ha elmondod, még akkor is dönthetek úgy, hogy visszamegyek.
- Látom veled nem érdemes ellenkezni. Szóval lenne kedved sétálni egyet?
- Hát nem is – mosolygott Milli – Van kedvem sétálni. Csak szólok a csajoknak. A bejáratnál találkozunk – mondta és már ment is...

A helyzet, nagyon bizarrnak tűnt. Itt áll, és pálcát szegez három valakire, akik bizonyára jóval képzettebbek nála. Ezt azonban ők nem tudták, kiiszkoltak, magukkal hurcolva holmijukat.
Leült. Hevesen zihált, ám észrevette, hogy az ismeretlen lány őt nézi.
- Mi van?
- Ha akarod, elmagyarázhatom mi a kviddics - készségeskedett a lány.
Denem bólintott.
Figyelt és hallgatott. Fél óra múlva már kívülről fújta a kviddics szabályait. A seprűkön lovagló sportjátékot,...

Felugranál egy kávéra - jön az sms...Várlak - válaszolom...
Megérkezel, míg felérsz, megszabadulok a bugyimtól, s egy szál háziruhában várlak... kisfiam itthon, nem sok esélyünk van egy jó dugásra, de megoldottunk mi már mást is!
Bejössz… puszi... dumálsz kicsit a gyerekkel... én felteszem a kávét... míg várjuk, hogy lefő a gyerek kitalálja , lemegy a játszótérre… gyors öltözés, kioktatás után egyedül vagyunk... isszuk a kávét, semmi dolgokról dumálunk...
- Megdugjalak?...

Aztán egy nap a híreket nézve meglátta az afrikai menekülttábort, ahol az a rengeteg ember élt összezsúfolódva, éhezve, sokan betegen. Anna érezte, hogy neki oda kell mennie, ott talán tud segíteni, tud valami hasznosat tenni. Megjegyezte a segélyszervezet nevét, akinek az autóját látta a híradós felvételeken, és másnap az Interneten rákeresve telefonszámokat is talált, és nekiállt a kapcsolatfelvételnek. A felajánlkozását szívesen fogadták, és találkozót beszéltek meg a szervezőkkel....