Történetek

Mondjuk azt, hogy a pornó, egy szexuális különbözőségek tárházát bemutató, minden erkölcsi gátlást nélkülöző mese. Egy felnőtteknek szóló mese. A pornó egy olyan ideológiára épül, ami a tiltott, az erkölcstelen és a felszabadító között mozog. Kinek a felszabadítása? Kutatások próbálják bebizonyítani, hogy a nők legalább ugyanannyira beindulnak a pornó nézése közben, mint a férfiak...

Minden porcikám belerezdült, abba, ahogy hozzámért. Ujjaival a hajamat túrta, másik kezét a derekamra helyezte, mintha még a levegőtől is féltene.
Mond, hogy tűnhetett el minden?
Szemembe nézett, félelmet láttam, megbánást, hogy eddig nem tette, és szeretetet.
Mond, ma miért nem látom?
Kedves szavai, a lelkembe égtek, mosolya a szívembe hatolt...

Zöld méreggel ölel körbe, rongyokkal bugyolál és levessel itat. Lemezeket tesz fel, könyveket kutat elő és virágot tesz az asztalra. Elhúzza a függönyt és fény szűrődik be az ablakon. Körbe-körbe járkál és fél szemmel felém néz olykor-olykor de csak titkon, hogy ne vegyem észre. Aggódik értem...

Kezdjük az elején... Megszülettél, fejlődsz, sok új dolgot megtanulsz, és tapasztalsz. Majd elindulsz életed útján. Van számtalan kis mellékút a fő utadon. Néha letérsz, elbuksz, visszatérsz. Tapasztaltabb vagy, de még mindig letérsz, elbuksz, visszatérsz. Van, akinek az útja egy úton van, a tiéden közel kerül hozzád. Van, hogy még kezedet is fogja, majd egyszer csak vagy elmegy egy mellékútra, vagy az ő útja lekanyarodik. Egyedül folytatod tovább...

Akkor már 16 éves voltam. Azóta sem emlékszem tisztán arra a délutánra. Egy világ omlott össze bennem. Képtelen voltam a sírásra. Az iszonyatos fájdalom mellett egy szörnyű balsejtelem kezdett egyidejűleg kibontakozni. A nagyit megölték… Igen, biztosan megölték… Hisz mesélt azokról a szörnyű teremtményekről, akik rájuk vadásztak az éjszakában, s az életüket, az erejüket, a vérüket akarták…

„Mikor kint álltam a ház előtt. Figyeltem következő áldozatom, de megláttam őt. Olyan kicsi volt. Még zsenge hús. Éretlen, puha bőr. Gyönyörű szőke haja megrészegített. Első látásra beleszerettem. El kellett hoznom. Ő megadhatja nekem azt a kellemes érzést, hogy édes magas hangján sikolt fel az éjszakába.”

Egy nagyon messzi kis faluban élt egy lány. Úgy hívták Anna. Nem volt szép, de csúnya sem volt, de nagyon kedves volt, és jókat lehetett vele beszélgetni. Minden reggel fél órát buszozott az iskoláig. 13 éves volt, nem túl okos nem is buta, csak átlagos. Állandóan a szerelemről álmodozott, írt nagyon sok verset is egy bizonyos fiúról...

Üresnek érzem magam, mint holmi bábu. Marionett baba, akit ide-oda lehet mozgatni. Az életet hívom Bábmesternek, de az érzelmek azok, amik cibálnak s őrlik fel minden gondolatom. Ebben a pillanatban, mindennél nehezebb létezni. Nem akarok. Csak eltűnni, elbújni a világ elől. Egy vagyok a sok ember közül, de nem érzem magam annak. Kevesebbre tartom önmagam.

Eleinte nem is értettem, hogy miért futok, még nem fogtam fel teljesen, annyira felkavartak az események. Csak futottam és sírtam. Üvölteni akartam, de nem jött ki hang a torkomon. Az idő tökéletesen fedte a bennem rejlő kaotikus érzelmeket. Abban a pillanatban, hogy újra megláttam az arcát magam előtt, mintha egy darabot szakítottak volna ki a szívemből…

Gabriel akkor felhagyott a rábeszéléssel, a következő napokban viszont minden követ megmozgatott, hogy konkrétabb és részletesebb képet kapjon Izabella leendő férjéről. Amit megtudott, őt magát is elkeserítette. Úgy érezte, könnyebben tudná elengedni a lányt, ha biztos lehetne benne, hogy olyasvalakit fogad férjül, aki tisztelettel és szeretettel fordul majd feléje, de Jack Summerstől egyáltalán nem lehetett ilyesmire számítani...