Történetek

Én csak nézem őt. Nem tudom, mit akar. Nem tudom, hova tenni. Félek, félek a kedvességétől, félek, hogy bántani fogom őt is mint .... Nem válaszolok, megfordulok és indulnék, de ő elém áll.
- Figyelj, én nagyon sajnálom, ha régi sebeket téptem fel. Nem akartam. Tudom, mit érzel és hidd el, nem jó, ha magadban tartod, jobb, ha megosztod valakivel.
- Semmit sem tudsz rólam, nem tudod min mentem keresztül, nem tudod, hogy mi történt velem. Nem is ismerlek. Mit akarsz tőlem? –...

- Mielőtt elítélnének, kérem, figyeljenek… - azzal lehúzta egyik kesztyűjét a kezéről, a tömeg pedig elcsendesedett, és egy emberként meredtek az öregre. Bár nem hitték, kíváncsiak voltak, mi fog történni. – Tudják - vette át újra a szót az öreg –, az mondják, hogy az unikornisok a tisztalelkű embereket megajándékozzák, ha úgy ítélik helyesnek. Én ezt kaptam tőlük – mutatott kesztyűtlen kezével a csillogó kis gúlára...

...Ilyennek éreztem ezt az utazást, és szívem legmélyén tudtam, hogy ezt az emléket nem veheti el tőlem senki, de most mégis úgy éreztem, hogy mindenkivel meg akarom osztani ezeket a kellemes perceket.

Összeölelkezve ülünk. Mellem a mellkasodnak nyomódik. Farkad pedig a hasam alját cirógatja. Szememben újra kigyullad a tűz. A tűz, amelyről mind a ketten tudjuk, hogy csak örömet fog okozni nekünk. Lassan az ágyra döntesz. Kezed végighúzod az ajkamtól, le egészen a puncimig majd vissza...

- Ishida?- kérdeztem meglepődve, aztán rápillantottam. Ő volt az.
- Szia Walesz - mosolygott rám. - Azt hiszem, ezt elejtetted.
Ezután odaadta nekem a földről a könyvet. Teljesen elpirultam.
- Köszönöm... Ishida... - rebegtem.
- Halálos keringő? - kérdezte, a könyvre pillantva.
- Igen. Egy fiúról és egy lányról szól - kezdtem el magyarázni -, akik vámpírok. És mind a ketten szerelmesek egymásba, de... nem tudják. És egy nap az iskolában rendeznek egy bált,...

Malek egy gödör alján üldögélt. Egészen pontosan egy meszesgödör nedves talaján, és az üreg falát bámulta.
A falon göcsörtök sorakoztak, egymástól szabálytalan távolságban, s szivárogtak belőlük bizonyos nedvek. Odafönn az ég egy tompaszürke darabkája világolt. Malek üres tekintettel nézte, igyekezett elfeledni a sportszakértő hófehér ingét, melynek látványa agyába égett, míg kedvencei elvesztették a meccset...

- Igen jól hallottad – vette át a szót Nita. – Aznap éjjel, miután együtt voltatok, ő látta a határidőnaplódat és benne, hogy a ruhámért kell menned. Érted már? Azt hitte te mész férjhez, és csak az elmesélt történet miatt voltál vele, sajnálatból. Nem akart ezzel szembesülni, ezért úgy döntött, inkább félreáll a boldogságod útjából. Ezért hagyott ott aznap éjjel. Mert szeretett!
- Ó te jó ég… Ez most így túl sok egyszerre – mondta Milli...

Ugyan, mit idegeskedsz? Csak buliznak. A férjed is odakint bulizik, te pedig, ahelyett, hogy te is kint buliznál és jól éreznéd magad, itt bent süppedsz a kanapén és rettegsz. Mitől félsz, Jess?
Tényleg, mitől fél?
Aggódom érte, rendben? Ennyi az egész. Aggódom a férjemért, mert idegen helyen, idegen emberekkel bulizik.
Kit etetsz, szivi? Te rettegsz.
Nem igaz. Csak aggódom. Na jó, félek egy kicsit. Sosem szerettem a petárdákat.
Nem a petárdák, azokkal semmi...

- Gábor máris tovább lépett – mondta, miközben kifelé jött a fürdőből a konyhában csipegető Nitának.
- Micsoda?! – kérdezte meghökkenve.
- Tegnap este hazafelé jövet láttam egy lánnyal.
- Akkor ez aztán igazán nagy szerelem volt, már ne haragudj.
- Igen, én is így érzem. Azt hiszem, mindenképpen jól döntöttem, hogy befejeztem vele – mindennek ellenére. Na, de mindegy is… Ma ugye nincs semmi esküvős program?
- Nem, ma semmi. Ágyban maradhatsz, ameddig csak...

Én nekidőltem a les falának, ő pedig háttal nekem. Simogattam a karjait, a hasát, majd egyik mellét kezdtem el finoman masszírozni a ruhán keresztül. Milyen kemények voltak már akkor a bimbói, persze már nekem is szűk volt a nadrág. Halk nyögések hagyták el száját, mire a másik mellét is kezembe vettem. Utána elkezdtem lehúzni a pólóját, amibe ő is besegített. Felállt, és letolta a rövidnadrágját is...