Történetek

Az árvaházban gyűlöltem mindent, és mindenkit. Utáltam a penészes szagú ágyneműtől kezdve a pálinka szagú nevelőkön át a mocskos, víztől irtózó gyerekekig. Semmi nem volt ott, csak kosz és bűz. De mi volt a társaim gyűlölete ahhoz a pusztító haraghoz képest, amikor nem engem vittek el, hanem valamelyik mocskos kis senkit...

- Adam bejönnél egy kicsit? – szólt ki a menedzsere.
Adam bement. Miről beszélgethetnek? Megöl a kíváncsiság. Habár nem tudom eldönteni, hogy annak örülnék, ha megkapnám a munkát, vagy annak, ha nem. Nyílik az ajtó. Adam és a menedzsere, Tom lépnek ki rajta. Odajönnek hozzám. Adam virul.
- Gratulálok tiéd az állás, mától az asszisztensem vagy – mondja Tom és a kezét nyújtja...

– Na, mi kellene? – kérdezte valamivel emberibb hangon.
- Ami múltkor – mondta, majd zsebébe nyúlt, és a pénzt Júdás felé nyújtotta, aki azt szó nélkül zsebre tette, majd a fiú zsebébe nyomott egy kis zacskót. Ő ahelyett, hogy azonnal távozott volna, csak állt.
- Na mire vársz?
- Múltkor nem ennyi volt… – kezdte félve, de Júdás belé fojtotta a szót:
-Drágulnak a dolgok, kölyök. Ha nem hallottad volna, válság van a nagyvilágban. Ez a drogpiacon sincs másként....

Persze a homályban nem sok látszott mézédes barackjából, de ezt a gondolatot el is hessegettem, más volt most fontos, hisz ez az előjáték része volt. Finoman ismét beolajoztam a tenyerem, hogy édes forrongó bőre ne ránduljon össze a hideg olajtól. Óvatosan, de annál érzékibben masszíroztam a fenekét, jól meggyúrva őket, hisz a feszültség bárhova elbújhat…

- Jó napot, a hirdetésre jelentkeznék, tudja a kiscica érdekelne – szólt a fiú a telefonba határozottan.
- Igen? - Érdeklődött egy kedves fiatal női hang.
- Tulajdonképpen csak két kérdésem lenne. Hol nézhető meg, és mennyibe kerül.
- A belvárosban van, tudja írni a címet? – bediktálta. - A tizenhatos ajtócsengőt kell megnyomni, lift balra.
- És az ár?
- Abban biztosan megegyezünk. Először nem akarja megnézni, mit vesz?
- De tulajdonképpen igaza van,...

Úgy helyezkedtünk el, hogy a fejem lelógjon egy kicsit hanyatt fekve az ágyon. Bence odatérdelt és finom, lassú tempóban dugta a számat. Igazi püspökfalat farka van, bármeddig elszopogatnám. Robi eközben nyelvével bejárta minden porcikámat a lábam között. Nyelvtechnikája leírhatatlan volt, ha nem épp Bence farka tölti ki a számat, biztos megint felébresztettem volna a szomszédjaimat...

- Nos, akkor vágjunk bele, emberek! – kezdte Fekete Zoltán. – Lényegében ez egy három hetes kiképzés lesz, amely gyakorlati vizsgával zárul. A felügyeletet a századossal együtt biztosítjuk. Néhány kiképző külsős személy lesz, ezt előre megmondom. De ami a kulcs a sikerhez. Mivel már nagyjából tudják az alapokat egymásról és a feladatról, jobb lesz, ha így, nyolcasban megpróbáljuk a könnyebb kommunikációt. Mindegy, hogy miként szólítjátok egymást, de én tegeződni fogok, bár a tiszteletet...

- Gondolkoztál?
- Igen – mondom beletörődéssel. – Készen állok. De nem akarom, hogy a családom legyen az első. Nem rajtuk akarok gyakorolni.
- Legyen hát úgy, ahogy te akarod. Válassz áldozatot, és én majd mindenben segítek.
- Már kiválasztottam.
- Értem, holnap kereslek, és hozzákezdünk az átformálásodhoz...

- Mi baj? - kérdezte, miközben a nagy tölgyfát bámultuk az ablakból.
- Fogalmam nincs. Nem tudom - mondtam. Csönd honolt, miközben egymást bámultuk.
- És mi fáj a legjobban?- tette fel a kérdést a nagy csöndben.
- Hogy itt kellett hagynom ezt az iskolát egy szarabbért. Elvesztettem egy hadsereg tanárt, akik sokat jelentettek az életemben. Elvesztettem az iskolával együtt a barátaimat is. Mindenkit. És nem tudom őket visszahozni, SOHA...

A lány összerezzent csendes magányában. Pedig nincs egyedül a szobában. Barátja ott fekszik mellette és dühös rá. Vagy már alszik? Hangosan szuszog és teljesen mozdulatlan. A beszűrődő fényben a lány arca tisztán látszik. Ha a fiú ébren van, biztosan látja, ahogy a szeme megcsillan a fényben. A lány próbált hangtalanul lélegezni... Most hirtelen valami éles, forró bizsergést érzett a szíve legmélyén. Eszébe jutott az a mondat, amit aznap a fiú mondott neki a vonaton:
"Jobb...