Történetek

Járása laza, túlságosan is nyugodt, nem figyel a környezetére, nem törődik semmivel... Nem szeretem a túl laza járást. Vajon mi keresnivalója van itt? Talán ő is egy buszra vár? A fiú lassan odalépdelt a lányhoz... Hátha csak egy testvér, vagy egy jó barát... Átadott valamit a lánynak, a lány erre átölelte és megcsókolta a fiút... a barátja... nincs szüksége rám... nem kellek neki...

Néha olyan furcsa az élet. Tele van véletlenekkel. Nem mintha hinnék bennük; véletlenek nincsenek. Bizonyítani is tudnám, ha akarnám. De hát most nem erről fogok írni, tehát nincs nagy jelentősége...

- Ok, legyünk felnőttek. Itt vagyunk Prágában, ugyan abban a hotelben, ugyan azon az emeleten. Ha ez nem jel, akkor mi az?
- Kevés.
- Mit vársz, valljak szerelmet? Tudod, hogy érzek irántad.
- Tényleg, akkor miért rúgtál ki?
- Csak az állásból rúgtalak ki, legalábbis én így gondoltam. Tudod, muszáj volt, megbeszéltük. Jó ajánlást kaptál némi protekcióval, és látod, be is jött. Biztos vagyok benne, hogy megérdemled a bizalmat...

Róma lebegett szemem előtt, amikor kiadtam a végső rohamra a régvárt jeladást. Döntő, fullasztó vágta következett, amit lehetetlen zabolázni, nem lehet kihasználni csapatmozdulatokra. Ez a barbárok fegyvere, amiről hadtudósok alig emlékeznek meg...

Nincs olyan év, hogy balhémentes legyen a disznóvágási szezon. Hiába, a disznóvágás veszélyes üzem, kések, bárdok – olykor a disznó agyara – és a töménytelen alkohol, ami fagyállóként kerül a kivégzőosztag tagjaiba. És akkor még nem esett szó a tolvajokról...

Indul a suli: töri, föci, tesi, utána irány a Meki, ott egy hambi meg egy üccsi. Míg folyik a zabcsi, csörög a telcsi, egy bari kérdi, mikor legyen a tali. Senki sem szomi, hisz finom volt a kajcsi, de lassan menni kell haza, mert kezdődik a Szülcsi felcsi...

Barbara, Kedves!
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor határoztam el, hogy megkereslek. Először levélben. Nevedet tudom, várost tudom, még az utcát is emlegetted, a postás biztosan megtalál.
Melegebb volt a víz a levegőnél, amikor kijöttünk, vacogva menekültünk a törölközőkbe...

Vellyn, már készülődött az útra, mikor benyitottak hozzá csoporttársai, akikkel gyerek kora óta együtt nevelkedett. Örült, hisz társai közül sokan átmentek a vizsgán, de amikor egyedül volt búskomorsággal nézett maga elé és azon csodálkozott, hogy hogyan feküdhetett ki ilyen gyorsan. Nem értette, hogy a technikája mért nem égette el az indákat, és azt sem értette, miként tudta ilyen fürgén elkerülni a támadását az ellenfele...

Nos, erről a történetről annyit kell tudni, hogy nem egyedül írtam, és nem tudom megjelent-e már itt. Csak a vélemények érdekelnek. Első nekifutásra egy prológus és az 1. fejezet.

Szívdobbanás, csapatmez, országúti, napsütés. Dugó, Margit körút, Moszkva, Szilágyi Erzsébet fasor. Fel a traumatológiára. 26-os épület.
Egy mentős szólítja meg, nyilván a ruházatából könnyen következtetett. ”A biciklis fiút keresi? Épp most viszik át az intenzívre.”