Történetek

- Mit keres itt egy félvér a késői órákon?
- Ki vagy te? Ha megmondod, akkor én is megmondom.
- Miért is érdekelne engem a te dolgaid?
- Mert az előbb kérdezted, hogy mit keresek itt.
- Mi vagy te, talán egy ismétlő papagáj? Na akkor mond el ki, vagy és mit keresel itt.

Nemrégiben kezembe vettem Ernest Hemingway Búcsú a fegyverektől című klasszikusát. Sosem olvastam, mint ahogyan – néhány novellát leszámítva - nem ismertem a nagy író egyik művét sem. Úgy döntöttem, hogy ideje lerónom tartozásomat a Papa felé...

- Ne félj Fortuna, nem engedem, hogy bántson. Amúgy is egy ideig nem mer megtámadni, amíg megvédlek addig nem.
- Kösz ezzel nagyon megnyugtattál, egy idegbeteg állat bántani akar, és te megpróbálsz megvédeni, bár azt ne feledjük, hogy bármit megtenne azért, hogy megöljön. Hát szerintem senki se tudd megvédeni tőle bármilyen erős. Ezt ne vedd sértésnek...

Amit utoljára szeretnék látni, mielőtt kihuny a fény, a templomok tornyai odaát, az alkony aranyába burkolva. Az utolsó érzés legyen a vágy, amely elveszett, de amely néha feltündököl egyre komorabb éjszakáimban. Szeretném érezni érintésed a bőrömön, kezedet kezemben, s arcunkon a nap melegét. Egy mosolyt kívánok, egyetlen őszinte könnycseppet csupán. Tudom, nem sok esélyem van rá. Csak a férfi jön álmaimban, minden éjjel, aki az ágyúcsőre húz. Sikoltva ébredek, bűntudattól és fájdalomtól...

Miközben radioaktív sugárral lőnek, hallom, ahogy a két orvos a biztonságos szomszéd szobában épp beszélget.
- Igen, egy EEG-t is el kellene végezni. Szólok a nővérnek, hogy készítsék elő a pácienst.
Szuper. Ne tessék félre érteni engem, az elektroencefalográfia egyáltalán nem fájdalmas, de egyszerűen nincs kedvem hozzá. Mit remélnek? Négy éve vagyok ebben az állapotban, eddig már párszor megcsinálták ezt rajtam, de a műszer szerint kómában vagyok, annak ellenére, hogy látok...

Aznap éppen kurvázni mentem. Emlékszem, nyár volt még és fülledt meleg, de annyira, hogy csak úgy gyöngyözött az ember homloka az izzadságtól. Viszont dacára annak, hogy ennyire megterhelő időjárás volt, sajnos sietnem kellett, hogy a megbeszélt időre odaérjek a csajokhoz - akik már biztosan lélegzetvisszafojtva vártak rám -, nehogy aztán az utolsó pillanatban még lemondják a dolgot...