Történetek

Amikor nézlek, semmi mást nem látok, amikor nem látlak, mindenkiben kereslek
Boldogságnak nevezem azt a fájdalmat, amit a hiányod jelent
Csak ámulok szótlanul, és nem mindig hiszem el, hogy ennyire szerencsés lehetek
Dolgos hétköznapjaimat a tegnapi találkozás emléke és a holnapi reménye teszi vidámmá
Egyetlen szomorú tekinteteddel le tudod rombolni a mosolyomat...

– Ezek szerint lehetséges, hogy mi is így jártunk? – kapta fel a fejét döbbenten a Második.
– Pontosan – bólintott az Ötödik. – A Hét valaha Egy volt.
– És mit lehet most tenni? – kérdezte csendesen a Harmadik. Láthatóan annyira megdöbbent, hogy még kiabálni is elfelejtett.
– Van egy módszer, amivel egyesíthetjük, ami eltört, de sietnünk kell vele. Az Ellenség és a Vetélytárs már elindult felénk. Mindegyikünknek fennhangon ki kell mondania, mit ad majd az új egészhez,...

Ekkor pisztoly előhúzására lesznek figyelmesek, ám nem látnak senkit sem. Amiko közelebb megy Obamához és a kezét, nyújtja az elnök felé.
- Mi vagyunk a… - ekkor pisztolylövés dördül és eltalálja Amikot, aki a földre rogy és eszméletét veszti. A többiek Obamára néznek, de nem ő lőtt, de akkor ki? Egy suhogó árnyat látnak elrepülni a tetőre és ott a holdra, nézz és vonyít egy nagyot és eltűnik az éjszaka sötétében...

Tizenkilenc éves szűz volt csak, amikor hozzáment Gyulához, puszta kíváncsiságból. Későn érő típus volt, akit még nem igazán érdekelt a testiség. Később jött rá, hogy mekkora hibát vétett. Az esküvő után hamar teherbe esett, de elvetélt, és csak tíz év múlva született meg első gyermekük, akit utána még egy követett. Magdolna eleinte szerette őket, de aztán ahogy a kedélye romlott és egyre szaporodtak a teendők a háztartás körül, meggyűlölte porontyait...

Fogalmam nincs, mennyit gyalogolhattam az út mentém, arra már nem emlékszem. Jött egy kocsi, és én stoppoltam. Újabb hülye húzás…
Emlékszem a férfi arcára. Hogy is felejthetném el... leparkolt mellettem egy régi Skodája volt, olyan elhanyagolt féle, én meg beszálltam...

A nővér arra lesz figyelmes, hogy az EKG-monitorom, ami az életjeleimet figyeli, el kezd sípolni egy eszméletlenül kellemetlen, magas hangon. Egy pillanatra a légzése – akár csak az enyém – megáll, de aztán – az enyémmel ellentétben – újraindul, és már rohan is az orvosért. Megérkezik a szaki, nyomában egy csapat másik fehér köpenyes. Nekilátnak az újraélesztésemnek, defibrillátort is hoznak, kiütnek vele, kétszer is, de nem sikerül semmi sem. Nem folytatják...

Talán gondolatai elől is menekült fel szobájába, ám kétségkívül ehhez a döntéshez az is hozzásegítette, hogy szemsarkából meglátta Jeffet, akinek az öléhez egy apró tangát viselő lány dörgölőzött kéjesen. "Bárcsak én lennék most ott, milyen jó lehet érezni merev hatalmas farkát..."

Fényes hajú vagy fénylőn kopasz boltosok véget vetnek a sziesztának, súlyosan nyíló redőny tol vaskos forróságot. A földszinti pacsingó tulajdonosa kitartja a kézfejét, mintha esőt várna, és gyorsan berántja. Nem hiányolja feszülő-kötényes felszolgálónőjét, úgysem lesz vendég jó darabig. Értelmet nyer a „süt a nap” kifejezés, éget.
Félkilós légy bágyadt pislogása kopott ablakkeretben, távolról egy egész fortyogó katlan biztatja: Ole, ole!

Tudjátok, hogy kell vámpírt ölni? Szerintem nem. Nekem viszont tudni kell, ha életben akarok maradni. A Főszabály egy karó a szívbe, bár ez nem mindig van így. Majd később elmagyarázom, hogy miért nem, vagy mindig jól jön, ha van nálad tűz, vagy olyan erőd van. Elfelejtettem mondani, hogy a vámpírvadászoknak mindig van három erejük. Nekem a telekinézis (az elmémmel tárgyakat mozgatok), pajzsot tudok emelni bárhová, és bármit fel tudok robbantani...

Tudom, az illendőség azt diktálná, hogy bemutatkozzam, de jómagam olyannyira jelentéktelen porszeme vagyok a hatalmas világegyetemnek, hogy még saját nevem sincsen. Fajom, a Theobaldia annulata elnevezést kapta. Amennyiben bárki is megpróbálna felismerni egy hatalmas rovar felhőben, megteheti ezt foltos szárnyaimról és fehér gyűrűs lábfejízeimről. Megjegyzem, határozottan jó szemek kellenének hozzá, mivel úgy 5-6 milliméternyi lehetek...