Történetek

— Nos, uraim, mi a helyzet?
— A helyzet teljesen világos — kezdte Pucong, majd így folytatta —, jövő héten elkezdjük a munkálatokat. Röviden vázolva. Az alapokat kijelöltük, betájoltuk. Óriás markológépeinkkel kimélyítjük a gépházak, és a mőbiusz generátor gépházának helységeit. A kitermelt homokkal, mészkőzúzalékkal, mésszel kizsaluzzuk a piramis kváderköveit. Anti gravitációval felépítjük a már elkészült gépház és erőmű fölé a piramist. Aztán elektrikusaink felhelyezik a piramis...

LYáLY, de hideg van! Kár, hogy ez a köldökig érő kabátka a trendi, meg a csípőnadrág, nagyon fázik a köldököm meg hátul is a derekam, megint véreset fogok pisilni... sajnos a Béla nem tudott elhozni a nagy béemvéjével, más dolga van, most gyalog kell átmennem a zebrán a túloldalra a plázába...

Derült égből, villámcsapásként landolt az észak afrikai sivatagban a huszonhét űrkompból álló inváziós flotta. A végtelen sivatagban nem fedezhették fel figyelő szemek őket, mert a homoktengeren kívül életnek nyoma sem látszott. A vezérkomp pallóként lehajló ajtaja kipattant és homokot ért. Az ajtónyílásban megjelent Kukulkánnal az élen a törzs. Pár bizonytalan lépés után felnéztek a csillagos égre és búcsút intettek a Teremtő Atyának: Itzamnának. Ezzel megkezdődött a hatalmas munka......

— Barátaim, közvetlen és közvetett munkatársaim! Óriási felelősség terhe nehezedik ránk. A Nagy Tervnek, melynek elvi alapjait tudósaink lefektették, gyakorlatban, a terepen, idegen környezeti viszonyok közt való kipróbálása, most még hazárdjátéknak tűnik. A mi dolgunk, az, hogy a Föld nevű bolygón az IQ-234-es gén manipulálásával megteremtsük a gondolkodó, alkotó, kommunikálni képes emberfajt. Elsőnek szólítom a projektvezető főmestert, Zanza Mukli professzort! A tiéd a pálya szeretett,...

Kezemben füstölgő cigaretta, előttem sokadik söröm. A melóval úgy másfél órája végeztem. Ahogyan a körülöttem ülök többsége is. Talán menjek haza, és igyak kólát? Van hova mennem, tudom fizetni az albérletet. Egyelőre. De amióta a barátnőm otthagyott, nehéz. Nehéz minden. Bizonyára sokan ismerik ezt a problémát. Itt a restiben mindenki hallott már róla...

Most gyere velem az ágyhoz... előtted megyek a szobában és csak egyszer nézek vissza Rád, hogy követsz e...
Furcsa vagy, ahogy a szemedbe nézek. Egy pillanatig átfut az agyamon, hogy talán félnem kellene Tőled?... .Igen azt hiszem igen, de most ez így jó most ezt akarom, mert ez izgat fel. A tudat, hogy nem ismerlek nem tudom milyen vagy és milyen leszel...

Ahogy haladtam előre, a villanyoszlopokhoz közeledve egyre világosabbá, elhagyva őket pedig egyre sötétebbé vált az éjszaka. De a leghátborzongatóbb, még is a csend volt. A nagyvárosi hangzavarhoz szokott fülemnek idegen volt ez az érzés. Hallani a saját lépteimet, hallani a saját lélegzetem. Mintha egy horror filmben lettem volna...

Ez a tökéletes, gyönyörű lény, ki életét Alvengaréval kötötte egybe, hogy örökké együtt legyenek, meghalt. Arcát és testét sebek borítják, haja megégett, testét az eső mossa. Nyitva a szeme. Tekintete még most is drágakőként csillog. Észak felé néz, mintha csak kedvesét kutatná, várja, hogy visszatérjen, és rendbehozza azt, amit nem lehet rendbehozni sohasem...

Gondolom, most az jön, hogy „és mondd csak, Reactor, te mire vered magad ennyire? Pofázol itt habzó szájjal zenei tehetségről, meg műveltségről, kíváncsi vagyok, te mit tudnál felmutatni!”. Először is kézifék. Másodjára pedig büszkén kijelentem, hogy én igenis RENDELKEZEM zenei tehetséggel, zenei ízléssel, tudással, ahhoz legalábbis elegendővel, hogy ítélkezhessek mások felett – ugyanis én alá is tudom támasztani az érveimet a magam zenei adottságaival...

– Főnök, ha elkapjuk ezeket a dezentorokat, internáljuk őket a világűrbe, biztos, hogy béke lesz a földön?
– Nem teljesen, de egy kis szelettel mi is hozzájárulunk a békéhez. Még hátra lesz az imperializmus, a fináncoligarchia, és a katonai héják karanténba zárása, majd a világűrbe való internálása. Ehhez előbb kelepcébe kell csalnunk őket. De, ne siessünk elébe a dolgoknak barátaim, majd időben, a helyszínen mindenről megkapjátok a parancsot...