Történetek

A nő egy erős taszítással az ajtó felé lökte a férfit, aki kis híján átesett a küszöbön. A férfi megkapaszkodott az ajtófélfában és néhány pillanatig csak rémülten bámult le a lépcsőn. Már tudta, hogy nincs választása, innen nincs visszaút. Ahogy ezt a tényt tudata is kezdte befogadni erőt vett magán...

Remekül éreztem magam mindaddig, amíg a sokadik ital után a Péter megkérdezte, hogy honnan ismerjük egymást, és hogy mióta vagyunk együtt Ábellel. Nagyon meglepődtem a kérdésen, hiszen eszembe sem jutott, hogy valamit szeretnék tőle... Bár elejétől fogva karizmatikus, vonzó férfinak tartottam őt, de nekem nem férne bele, hiszen Ábel 41 éves, én pedig 20 múltam. Vártam, hogy Ábel kiment ebből a kellemetlen helyzetből, de ő is inkább kíváncsian várta a választ...

A kora este még nyugodtan telt el, s bár a sötét égbolton egy csillag sem látszott, az időjárás végül kedvezett a bulinak. Dean egy kicsit távolabb a tömegtől egy nyugágyra dőlt le, és szétnézett a sötétségben. Seth telepedett mellé kicsivel később.
- Szia - köszönt neki.
- Hello - üdvözölte Dean is. - Mi járatban?
- Csak idejöttem hozzád.. Baj?
- Nem - rázta meg a fejét. -Csak azt hittem, utálsz.
- Jaj, nem, dehogy. Laura olyan, mintha a húgom lenne, de...

Látta, hogy már nagyon a testét bámulom, mert elkezdte kigombolni blúzát. Lecsúsztatta vállairól és kibújt belőle. Már csak a melltartó fedte hatalmas kebleit. Nyúltam feléjük, majd kicsit visszakoztam, de bólintott, hogy szabad. Kezeimbe vettem őket...

Miután végeztem, elkezdtem törölközni.
Ekkor jutott eszembe, ha már úgyse látja senki, miért ne meztelenkedhetnék a tornateremben. Már amúgy is többször álmodtam arról, hogy meztelenül tornázok. Most pedig itt a lehetőség, amivel éltem is. Kicsit fura érzés volt, de élveztem. Durva lenne, ha egyszer így jönnék ki tesiórára. Tuti, hogy akkor minden fiú rám vetné magát, és szét kefélnének...

Másnap csoport bontás volt az egyik óránkon,amin sajnos nem csökkent a félelmem a vézna kis srác iránt, sőt, inkább fokozódott, mivel most közelebb láttam beszélni. Nem volt egy felemelő látvány. Olyan színű volt a fogsora, mint a virágföld, netalán a szén. Innentől kapott tőlem olyan neveket, hogy kokszos fogú, virágföld fogú, amiről igazából nem tehetett...

Végül is a huszonegyedik század kalandozó magyarjai addig, addig kerestek-kutattak, amíg rátaláltak a tejjel-mézzel folyó Kánaánt jelentő Nakonszipánba. Nakonszipán, az elvágyódás, a béke, nyugalom, boldogság szigete, ahová csak az istenek kedveltjei kerülhetnek. Jelenleg az Ufók igazgatása alatt áll, és szigorú bevándorlási törvények vannak érvényben. Csak a kimondottan jó kvalitású, az ország fejlődését, a kultúra, tudomány, művészetek és a jólét kiteljesedését szolgáló egyéneket engednek...

– Eljáróban is szeretném hálámat kifejezni önök által a város lakosságának, hogy anyámat élni hagyták, felkarolták, biztos álláshoz juttatták, hogy túlélje ezt a negyvenévnyi apokalipszist. Melegséggel tölti el a szívemet, hogy a város hetedik kerülete független jelöltként indította a polgármester választáson. Uraim, tálcán nyújtom át önöknek a jövendőt...

Ahogy Mihály testvér, a kertész lapátolta a havat, egy pillanatra megpihent. A hegyi kolostorban mindig is kemény telek voltak, de olyan havazást, mint tegnap, még a sokat látott barát sem tapasztalt: több, mint két és fél arasz hó esett egy este alatt. Ahogy újra elkezdett lapátolni, rögtön az első lapát hó alatt egy piros foltot talált. Megijedt, hogy mi lehet az, de szinte ezzel egy időben fedezett fel egy furcsa buckát, aminek igen-igen emberi formája volt...

– Mint tudjuk abban az átkozott ötvenes években az volt a szokás Sztálinvárosban hogy, ha a részeg városépítők széjjelverték egy kocsma berendezését, akkor egy teherautóval felmentek Pestre a NEB-hez és azok kiutaltak egy új, jó állapotban lévő berendezést. Így utaltak ki cukrászdákat, kisvendéglőket és kiskocsmákat, köztük a miénket is. Az volt valaha a híres Fehér Ökör kocsma. Szóval ők is megkapták a papírt, megjelentek nálam felpakoltak a berendezéssel, gyerekekkel együtt és deportáltak...