Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
laci78:
huhh, igekötők rossz használat...
2024-09-26 16:00
Éva596:
Kedves kivancsigi13! Nagyon...
2024-09-25 13:23
kivancsigi13:
Ma jó napom van. Nem rég olvas...
2024-09-24 22:53
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Történetek
Kerri megérezte az egyre intenzívebb lüktetésemet, és kiengedte forró, nedves ajkai közül a farkamat, és egy kéjes nyögést hallatott, mikor a hatalmas orgazmusom első sugarai beterítették a melleit. Élvezettel figyelte, mekkora kéjt váltott ki belőlem ezzel az édes kínzással. Kezével addig masszírozott, míg az utolsó csepp is a cickói közé csöppent...
Amint kiléptünk a gépből, megcsapott bennünket az istenien hűvös sivatagi éjszaka simogató fuvallata. Felettünk millió csillag ragyogott. Kibámészkodva magunkat lementünk a jéghideg légkondicionált tranzitba, ahol milliom ékszer, csecsebecse, ajándéktárgy, bundák, gyöngyök, táskák, és még ki tudja mennyi áru kínálta magát szemérmetlenül drágán. Na, ezekből nem kértem, csak a szememmel vettem meg őket...
Éjjel két órakor érkeztünk meg a kairói reptérre. Igen hűvös és holdvilágos éjszaka borult a városra. Könnyen észrevettük, hogy Kairó fölött vagyunk, mert az összes arab átrohant az ablakfelőli oldalra, és rajtunk keresztülmászva, egetverő dobogásba és ordítozásba tört ki: El Khair! El Khair! Ordították, miközben rajtunk feküdve, lefelé bámultak. Úgy ujjongtak, mint a gyerekek.
Kiszállva a gépből, megcsapott a sivatag felől érkező hűs levegő...
Kiszállva a gépből, megcsapott a sivatag felől érkező hűs levegő...
Másnap a hűvös 10 fok körüli időben, lengedező szélben indultunk útnak, hogy előbb busszal majd gyalog folytassuk sétánkat. A busszal felmentünk a hatalmas Szuhe Bátor emlékműhez és a monumentális Sztálin szoborhoz. Egyébként az egész olyan benyomást tett rám, mintha a századeleji Csitában vagy Irkutszkban valamelyik orosz katonai körzetének gyarmati kolóniáján járnék...
`Szeretném, ha jól viselkednél és nem csinálnál semmi törvénybe ütközőt.`- jött be anyám a szobámba, miközben én a fürdőruhám után kutattam az egyik bőröndömben.
`Nem értem, miért mondod ezt.`- tettettem a tudatlant.
`Ne add az ártatlant kislányom, jobban ismerlek én annál. Láttam azt a kis közjátékot, amit lerendeztél azzal az inas fiúval. Ő nem azért van itt, amiért te gondolod.`
`Nem értem, miért mondod ezt.`- tettettem a tudatlant.
`Ne add az ártatlant kislányom, jobban ismerlek én annál. Láttam azt a kis közjátékot, amit lerendeztél azzal az inas fiúval. Ő nem azért van itt, amiért te gondolod.`
Hajnali ötkor értünk a kínai határra. Rögtön az ablakhoz tódultunk: Kínát látni. Az első benyomás, ami fogadott bennünket, az volt, hogy ellentétben a koreai kihaltsággal, itt hajnalban is nyüzsgés fogadott bennünket...
Elsétálva a Mauzóleum előtt sorra vettem a Mauzóleum falába épített hősök és híres emberek névtábláit, reliefjeit. A mauzóleumi szemlélődés után, átvágva a téren, a cár harangját, a hagymakupolás székesegyházat, a cári templomot, a kongresszusi palotát vettem szemügyre...
Sajnos a 27 fős csoportból 23-an a Taskenti út végére lerobbantak. Kitört közöttük a hasmenésjárvány. Valószínűleg valamelyik ebédtől kaphatták. Én ettől mentesültem, mert a kefírkúra megóvott tőle.megkönnyebbülten intettünk búcsút Üzbegisztánnak...
Itt hagytál, már több mint 5 éve. De az űrt, amit magad után hagytál, nem tudom betölteni semmivel. Olyan érzésem van, mintha belőlem is elvittél egy darabkát, minek a helye éget...
1984-ben még nem sokfelé tudtunk járni a világban. A szocialista tábor volt elsősorban megközelíthető. Hála a kényszer szülte úti céloknak, keresztül-kasul bejárhattam a Nagy Szovjetuniót Leningrádtól Vlagyivosztokig-minden kényszer nélkül. Mivel kék útlevéllel nyugatra csak háromévente utazhattunk akkoriban, így ha egzotikumra vágyott az ember, akkor megcélozta Kubát. Így tettem én is...