Történetek

"Láttam minden díszletét, amivel lélekben körülvette magát: ruhákat, kelméket, bútorokat; én fölfegyverkeztem, új külsőt adtam neki. Láttam mindent, ami érdekelte, amint az ő akarta volna megteremteni a maga számára. Mikor úgy tetszett, renyhe a szelleme, követtem őt, furcsa és bonyolult tettekben, messzire jókba vagy rosszakba: biztos voltam benne, hogy sosem lépek be az Ő világába..."

Arthur Rimbaud: Egy évad a pokolban

- Szüksége van még valamire, Asszonyom? - kérdezte Ettie tisztelettudóan, már az ajtóban állva.
- Ami azt illeti....
- Igen, úrnőm?
- Gyere ide, Ettie... - búgta Aleena mézesmázosan. Ettie mit sem sejtve az ágy mellé lépett.
- Ülj le unszolta Aleena. Ettie Értetlenül meredt úrnőjére, aztán lassan leereszkedett az ágy szélére...

Az emberek nem is sejtették, hogy az angyalok egykoron a földön éltek. Egészen addig lakták a bolygót az éteri lények, amíg a patás, szarvakat viselő horda végül ki nem űzte őket a paradicsomból, Atlantiszt örökre megsemmisítve. A kevés túlélő emberi külső mögé rejtőzött. Azóta maroknyi, félig emberré változott angyal- harcos vívja láthatatlan küzdelmét a gonosszal...

- Forduljatok vissza - suttogta a kísértetet, és Péter érezte émelyítő leheletét. - Rossz most errefele a csillagok állása. A féregfa delel a meridiánon. A hegyek alatt nincs zene, csak egy hely, ahol a gépek kísértenek...

Egyik este Gitta telefonhívást kapott.
Zsuzsa vagyok! mutatkozott be a vonal végén lévő női hang.
Kedvesem, tudatom veled, hogy ketten vagyunk... rászedett, rútul becsapott, érzelmileg kihasznált bennünket ez a modern Casanova. Huszonkét éve van viszonya velem, csinált egy gyereket és közben téged is szédített huszonvalahány éve...
Ha többet is meg akarsz tudni, találkoznunk kell...

Feledtette velem azt, aki vagyok. Azt, akit mindenki megvet és lenéz. Beleszerettem, mert képes volt erre. Mellette úgy éreztem, én is vagyok valaki. Valaki, akit lehet szeretni...

Vízből, szappanból, és levegőből születek. Ha szerencsém van, a szivárvány színeiben pompázhatok, elkápráztathatom az embereket a szépségemmel. Hol apró vagyok, hol hatalmas. A levegő, ami bennem van, segít, hogy repülni tudjak...

Katona volt, sok embert megölt a harcokban, sok halált látott, köztük nem egy kivégzést. Nézte az arcokat és figyelte az elítéltek utolsó perceit. Hiába voltak martalócok, katonaszökevények, akiket a törvény halálra szánt, a többségük mégis férfiasan fogadta a halált, s mintha az utolsó percek hitével akarták volna jóvátenni korábbi becstelenségüket...

Hiszek a szerelemben. Hiszem, hogy olyan, mint a tűz. Nem tudhatod, hogy melengeti-e majd szíved, vagy porig égeti házad. Hiszem, hogy megváltoztat. Ha viszonzásra lelsz, minden pillanat boldogabb lesz. Ha elutasítanak, vagy nincs elég merszed, csendben szenvedsz, pedig kiáltanál...

Szeretem a havat, mert mindenki melegségre vágyik ilyenkor. Hullnak a pelyhek bele az arcodba, észre sem veszed, lenyeled. Lehet szennyezett és hasonlók, de nem érdekel. Az arcodat odatartod, élvezed a csiklandozást a hópelyhek játékát...