Zéró tolerancia

-Ti itt dohányoztok lányok?
-Um...nem asszonyom.
-De igen...ráadásul...te jó ég...ez füves cigi, ugye?
-Uhh… igen asszonyom.
-Kifelé mind a hárman! Gina, rajtad nem igazán lepődök meg. Rajtad sem Larissa. De benned Stephanie nagyot csalódtam. Azt hittem okosabb vagy annál hogy mérgezd magad.
-Sajnálom asszonyom! Ígérem hogy többet nem fog megtörténni. -mondta a lány fejét lehajtva.
-Ebben biztos lehetsz. Gondolom tisztában vagytok az új törvényekkel és tudjátok hogy mi a büntetése az iskolai területen történő droghasználatnak.
-Ki leszünk rúgva? -kérdezte lelkesen mosolyogva Gina.
-Nem. Már túl vagyunk a hozzátok hasonlók dédelgetésén. Zéró tolerancia lépett életbe: a büntetés halál. -felelte önelégülten az igazgatónő.
A három lány teljesen különböző arckifejezéssel reagált. “Oh..ne..”-suttogta magának leverten Stephanie. Larissa arcán viszont döbbenet és felháborodás látszott. Barna szemei tágra nyíltak, álla pedig leesett a hitetlenkedéstől. Gina csak mosolygott és csillogó haját hátravetve közömbösen vállat vont. Korához képest hatalmas keblei kihívóan táncoltak a pulóvere alatt.
-Egy óra múlva legyetek az auditóriumban!
-Kérem, ne tegye ezt asszonyom! Eddig még sohasem szívtam füvet és ígérem soha nem is teszem többé! -könyörgött Stephanie.
-Sajnálom Stephanie! Kiváló diák vagy és én sem örülök hogy rád is alkalmaznunk kell az új előírásokat, de nem lenne tisztességes ha veled kivételt tennénk. Mindannyian vétkeztetek és mindannyian lógni fogtok. Remélem megértesz! Egy óra lányok! Ne késsetek! -mondta az igazgatónő és otthagyta őket.
A lányok egy ideig némán álltak és gondolkodtak, majd Stephanie halkan megkérdezte:
-Ti odamentek?
-Én igen. Nem érdekel mit csinálnak velem. -mondta szinte sugárzóan Gina.
-Engem viszont nagyon is érdekel. De ha elszökünk és később elkapnak minket…- töprengett Larissa.
-Mit gondolsz mit csinálnának? -kérdezte idegesen Stephanie.
-Az igazságszolgáltatás elől menekülőként semmi jóra nem számíthatnánk. Elrettentésül biztos hogy bekerülnénk a Törvény Kezébe.
A hírhedt showműsor nevét hallva Stephanie összerezzent.
-Nyilvánosan keresztre feszítenének vagy kerékbe törnének minket…. Brrr… azt hiszem Steph jobb ha maradunk az akasztásnál. -döntött végül Larissa.
-Én is erre gondoltam. -mondta Stephanie.
Titokban kicsit megkönnyebbült. Korábban sohasem szegült ellen az igazgatói utasításoknak és helytelennek érezte volna ha ezen élete vége felé közeledve változtat.


*******


-Azért hívtam össze az iskolát hogy mindenki láthassa a drogok használatának végzetes következményét. Mindnyájan ismeritek Schwandz rendőrtisztet a drogellenes programból. Ő fog segíteni a végrehajtásban. -jelentette be az igazgatónő az auditóriumban összegyűlt diákoknak, majd Schwandz felé biccentett.
A férfi bólintott és a három lányhoz lépve vetkőzésre szólította fel őket. Azok elvörösödve engedelmeskedtek. Amikor végeztek, Schwandz felállította őket egy-egy kis fellépőre. Sorban mögéjük lépett, hátrahúzta a kezeiket és a hátuk mögött összebilincselte a csuklóikat. Amikor Stephanie és Larissa után Gina lett volna soron a lány az igazgatónőre nézve megszólalt:
-Nem maradhatna szabadon a kezem? Tudom hogy rosszat tettem és elfogadom a büntetést érte. Ígérem hogy nem fogok ellenkezni!
-Nos...a bűnbánatod elismerésre méltó. Ha Schwandz rendőrtisztnek nincs ellenvetése, szabadon maradhat a kezed.
Schwandz tudta hogy egy pánikoló tinilánnyal könnyen megbirkózna ha elfajulna a helyzet, úgyhogy nem volt ellenvetése. A férfi a lányok nyakába akasztotta a hurkokat.
-Istenem...nem akarok meghalni! -nyöszörögte Stephanie amikor megérezte a nyakán megszoruló kötelet. Ártatlan kék szemei könnyben úsztak.
-Ne nyúljon hozzám! -sziszegte Larissa amikor a hurok a nyakára került. A bilincsét rángatta miközben a rendőrtiszt szorosra húzta a kötelet.
-Az enyém jó laza legyen! Szeretném ha sokáig tartana! -kérte Gina.
-Az elrettentés a fő cél, úgyhogy ne aggódj, mindhárman sokáig ki fogtok tartani. -biztosította Schwandz, majd bejelentette az igazgatónőnek hogy a lányok készen állnak.
A diákok megigézve nézték ahogy az igazgatónő Stephanie mögé sétál és kirúgja a lány lába alól a támaszt.
-Ne…! -kiáltotta Stephanie majd hangja elakadt és ifjú meztelen teste megfeszült ahogy a kötél szorosra húzódott a nyakán.
-Ne küzdj ellene Stephanie! -utasította az igazgatónő.
-Igen...asszonyom … -sziszegte az elkínzott lány elzáródó torkán keresztül, majd nyugalmat erőltetett magára. A karcsú, formás test elernyedt.
-Remélem te is olyan jó lány leszel mint Stephanie! -mondta az igazgatónő Larissa mögé lépve.
-Dögölj meg szemét rib.. - tört ki Larissa de az átkozódása megszakadt amikor az ő lába alól is eltűnt a támasz. Vadul rugdalózni kezdett.
-Én jó leszek. Tényleg nem bánom az akasztást. -ígérte Gina.
-Ez...igazán dícséretes Gina! -mondta bizonytalanul az igazgatőnő és kilökte a lány alól a kis fellépőt.
A három lány három különböző módon szenvedett. Stephanie számára az egész egy lassú, fárasztó utazás volt. Egyszerűen csak ernyedten lógott és hagyta hogy a hurok lassan megfojtsa. A fájdalom rendkívül erős volt, de mit tehetett volna? A küzdés semmit sem segített volna. Jobbnak ítélte ha elfogadja a reménytelen helyzetét és imádkozik hogy gyorsan véget érjen.
Larissa vele ellentétben született küzdő volt. Minden erejével harcolt. Megfeszítette magát és kapálózott. Hosszú karcsú lábaival rugdalt miközben a kötél lassan úrrá lett rajta. A bilincsének láncszemei hangosan csörögtek vonaglása közben. Apró hegyes keblei büszkén meredtek a nézők felé. A fiúk mohón vágyakozva nézték az alig szőrös punciját. A lány előadása elképesztő volt.
Legalábbis mindenki ezt gondolta amíg Gina előadása el nem kezdődött. Ahogy a telt keblű lány fulladni kezdett, a kezei felfelé indultak. Mindenki azt hitte hogy a nyakához fog nyúlni és megpróbálja meglazítani a kötelet, de nem így történt. A kezek megálltak a kerek melleknél és a lány gyengéden simogatni kezdte a mellbimbóit amíg azok meg nem merevedtek. A diákok ezután ámulva nézték hogy az egyik keze lecsúszik a lapos hason, a keskeny derékon és megérkezik a borotvált puncihoz. Gina szégyentelen maszturbálásba kezdett.
A lányok majdnem tíz percig bírták. Stephanie a végsőkig engedelmeskedve meg sem moccant. Csupasz lábai tehetetlenül lógtak és csak keblei remegtek egy kicsit. Larissa küzdött, de hamar kezdett kimerülni. A tekergése és vonaglása drámaian lassult. Tovább rugdalózott, de lábai nem emelkedtek magasra. Nemsokára olyan mozdulatlan lett mint Stephanie. Halk gurgulázó, hörgő hangot hallatott és hagyta hogy nyelve kicsússzon a szájából. Az egyetlen jele Gina véghez közeledésének az volt, hogy a maszturbálása egyre vadabb lett. Élénken, erősen dörzsölte a csiklóját miközben a kötél lassan kiszorította belőle az életet. A másik kezével a mellét markolászta a közönség legnagyobb örömére. Duzzadt mellbimbóját izgatva kéj és fulladás mélyen erotikus hangjait hallatta. 
Szinte egyszerre haltak meg. Stephanie félelemmel teli szemmel felnézett és kétszer öklendezett. A teste megvonaglott és élénksárga vizelet csurgott végig a lábán. Larissa ugyanekkor hátrafeszítette magát és még egyszer előrenyomta kebleit. Nyál folyt végig az állán ahogy barna szeme lassan üvegessé vált. Ahogy Stephanie és Larissa kiszenvedett, Gina hátravetette a fejét és elélvezett. Keblei rázkódtak, duzzadt mellbimbói remegtek. Keze a punciját markolta, majd a lány elernyedt és csatlakozott barátnőihez.