Vörös Kód 8.rész

Nézem, ahogy záródik az ajtó, majd kattan a zár nyelvecske. Állok még pár másodpercig, aztán megfordulok és a kis folyosó felé veszem az irányt. Lépteim szaporák, csaknem kettesével veszem a lépcsőfokokat. Leérve besurranok az ajtón, és magamra zárom. Immár kettesben maradva a mocskos gondolataimmal. Csak én és ők. Hiába mondogatom magamnak folyton, hogy ez csak munka. Mélyen legbelül a tudatalattim mindig kissé felszínre tör, és egy beteges élvezet kerít magába. Egy megmagyarázhatatlan beteges élvezet.
Sok páciensem van, mindegyiket máshogy kezelem, sokaknak különböző típusú szerződésük van. Viszont csak egynek van a legsúlyosabb. Ezt az emberek többsége nem szokta bevállalni, vagy nem tart ekkora terhelésre igényt. Ezzel szemben megjelenik Rami, egy fiatal borzalmasan vonzó, látszólag érzelmileg teljesen kiegyensúlyozott lány. Habozás nélkül belevág abba, amit rajta kívül eddig csak egy ember vállalt. Azt az egyet is elveszítettem. Némi szomorúság kerít hatalmába, de megrázom a fejem. Nem. Most nem.
Az állványhoz sétálok és felemelem a földről a kis játékszert, majd az ebből a szobából nyíló fürdőbe megyek. Nem nagy helyiség, csak egy zuhany kabin egy wc és egy kis mosdókagyló van bent. Egy kispolc mely tele van különféle tisztító és fertőtlenítő szerekkel és egy kis fiókos szekrény, amiben a frissen mosott törölközők vannak.
A mosdókagylóhoz lépek, engedek bele egy kis vizet és öntök bele a fertőtlenítő szerből. Kis körömkefével alaposan megtisztogatom a játékszert, majd szárazra törlöm és visszaviszem a helyére. Aztán az ágyhoz sétálok, összeszedem a csukló szorítókat is és azokat is gondosan visszahelyezem a helyükre. Már-már szinte katona rend és fegyelem van a szobában. Az én kis játék kuckómban.
Visszasétálok az ágyhoz és hosszan elnyúlok rajta. Jó pár percig figyelem a plafont, becsukom a szemem. Amint magába kerít a sötétség, azonnal meglátom magam előtt Őt. Ahogy ott áll előttem egy szál semmiben, kezei felkötve. Védtelen, és csak arra vár, hogy kezelés alá vegyem. Érzem, hogy bizseregni kezd a testem. Egyre jobban, ahogy közeledem felé az első ostorcsapással. Hallom, felnyögni a fájdalomtól és érzem, itt megszakad a kontroll a beteg mocskos fantáziám és a testem között.
Kezem a melleimet markolja, majd lecsúsztatom a hasamon. Egész végig, és szép lassan becsusszan a bugyim alá. Körkörösen kezd játszani a csiklómmal. A derekam ritmusra mozog vele együtt. Mocskosabbnál mocskosabb képek kúsznak be a szemem elé. Arról, hogy titokban ő is élvezi. Élvezi, ahogy én is élvezem. Már egyre hangosabban szuszogok. Gyorsítok egy kicsit a tempón majd két ujjamat könnyedén becsusszantom a hüvelyembe. Forró, és szinte tocsogok. Hangosan felnyögök, már nem érdekel semmi és senki, csak is Ő pörög a szemem előtt, amikor már a játékhatára végén van, ahogy most én is. Újra és újra végig pörgetem a nyögéseit. A vágyakozását, hogy hozzám érjen, testi kontaktot létesítsen azzal, aki ilyen magasra emeli.
Nem telik bele sok idő, engem is elfog az a bizonyos remegés. Csípőm ritmusosan dobálja magát az ágyon, utat biztosítva ezzel ujjaim akadálymentes mozgásának. Hamar lezajlik. Elnyúlok az ágyon nagyokat sóhajtva. Kiszolgáltatottan. Kiszolgáltatottan az érzésnek mely ismét sok év eltelte után újból magába kerít. De ekkor valami megváltozik. Valami, ami eddig ismeretlen volt. Bekúszik egy új lány a képbe. Pofátlanul mosolyog, mint aki tudja, most megfogott. Rami az, szemtelenül fiatal és mocskosul jól néz ki. 
Jó pár percig fekszem elterülve az ágyon. Hagyom, hogy teljes egészében lenyugodjon a testem és visszatérhessek önmagamhoz. Mikor már az egész lényemnek sikerül lenyugodni veszek még egy nagy levegőt és felkelek. Ismét a kis fürdőbe sétálok, megmosom jó alaposan a kezem, majd az arcomat is felfrissítem egy kis vízzel. Megnézem magam a tükörben, megigazgatom magamon a ruhát, amit majd fölérve le fogok cserélni és a szekrény mélyébe rejteni. Még pár pillanatig tétovázom, majd felöltve a misem történt arcomat kisétálok a szobából. Bezárom az ajtót, ráfordítom a kulcsot és visszatérek a mindennapi életemhez. Magam mögött hagyva az én kis titkomat. Azt, amit csak én és az a szoba tud. Illetve még egy ember, de Ő innentől kezdve nem számít. Ugyanis találtam egy új játszó társat. Egy sokkal ígéretesebbnek bizonyuló alanyt. 
Dia biztosan nem sokára hazaér. Össze kell dobjak neki valami finom vacsorát és szereznem kell egy jó pohár bort is mellé. Gyorsan felszaladok az emeletre és átöltözöm. Felhúzom az utcai hacukámat majd lent is vagyok már a kocsinál. Indítom az autót és indulok a vacsi beszerző körútra. 
 
Egész kellemes vacsorát hoztam össze, semmi extra, de jól néz ki. Roston sült csirkemell, az új grillsütő készletem segítségével, amit egy héttel korábban vettem. Egy jó kis burgonyapüré és egy kis kevert saláta. Jó kis olaszrizlingre esett a választásom a vacsi mellé. Szépen kitálalva minden, a bor is kitöltve. Szép ruhát öltöttem, miután alaposan lefürödtem, lemosva magamról mindent, ami a mai napon történt velem. Már csak Dia hiányzik, de perceken belül megjöhet. Addig is a dolgozó szobámba sietek és felhajtom a laptopot. Bepötyögöm a jelszómat és már kattintok is a sajátgép ikonra. Megkeresem a kellő mappát, és benne a mai dátummal ellátottat.
Már a kezelés előtt beállítottam az összes megfigyelő kamerát a legjobb pozícióba. Az a jó ezekben a kamerákban, hogy teljesen észrevétlen módon vannak elhelyezve a szoba különböző pontjain. Egyesek egész felvételt készítenek több szemszögből, hangrögzítéssel. Mások csak időnként fényképeznek egyet hol távolabbi, hol közelebbi megtekintésben. Míg Diát várom első dolgom, hogy a magamról készült részletet megsemmisítem. Majd az első képkockára klikkelek. Nem is kell több 3 jól sikerült képnél, már érzem, hogy ismét kezdek beindulni. Gyorsan csinálok egy másik mappát, amelybe majd az átválogatott anyagot fogom véglegesítve elmenteni. Még egy kis kép előhívó szalonom is van, egy-két túlságosan jól sikerült kép részére. Ezeket mindig külön mappákba rendezve, személyenként gyűjtöm egy számzáras lakattal ellátott fiókban. Melyeket olykor-olykor egy kis segéd inspirációra használok fel. Bár a mai után kétség kívül nem volt ilyenre szükségem.
Annyira belemerülök a képekbe, hogy észre sem veszem a bejárati ajtót, már csak a körmök kopogására leszek figyelmes a dolgozószoba ajtaján. Össze is rezzenek, zavartan nyomok egy x-et és kissé erősebben csapom le a laptopot a kelleténél.
- Őőő izé, szia! – erőltetek magamra egy mosolyt, Dia felé pillantva.
- Tán megzavartalak valamiben? – felhúzza a szemöldökét és körbenéz a szobában.
Eltolom magam az asztaltól, lekapcsolom a kislámpát és odasétálok hozzá. Rátapasztom a számat az övére, nyelvemmel végig simítom az alsó ajkát. 
- Már nagyon vártalak. Gyertyafényes vacsi, meg minden.
Hátrébb húzza a fejét. – Gyanús vagy te nekem. Mit csináltál?
- Grillezett csirke mellet, burgonyapürével, kevert salátával – mondom és ellépek mellette. – Gyere, mert kihűl – szólok utána a vállam felett. 
- Tudod, hogy nem így értettem – hallom az elégedetlenséget a hangjában, de nem foglalkozom vele.
Az asztalhoz sétálok, leülök és rápillantok. Megforgatja a szemeit egyszer, aztán ő is leül.
- Akkor most már elárulod mi ez az egész? – kérdi kortyolva egyet a borból.
- Micsoda? Az, hogy vacsorát csináltam? Tán már nem főzhetek vacsorát anélkül, hogy történt volna valami?
- Tudom, hogy ma volt a nagy randevúd Ramónával…
Lesütöm egy pillanatra a szemem és én is kortyolok egyet a borból. Elégedetten nyugtázom, hogy nagyon jó választás volt. Megfogom a kést és a villát, előkészítem az első falatom fogyasztásnak, de még mielőtt a számhoz emelném, ismét Diára nézek.
- Akkor most egész vacsora alatt ő lesz a téma? 
Megrántja a vállát, szinte lehúzza a maradék bort és eltolja magát az asztaltól.
- Elment az étvágyam. Megyek, letusolok.
Kissé csalódottan pillantok utána, de jobbnak látom nem megakadályozni. Én a magam részéről farkas éhes vagyok, úgyhogy nekilátok a fogás elfogyasztásának. Lassan rágom az ételt kiélvezve minden falatot. Végül a bort is elkortyolgatom. Dia adagját gondosan elcsomagolom, ha majd lenyugszik, biztosan értékelni fogja, hogy nem dobtam ki a kukába. Elmosogatom a piszkos edényeket, tányérokat és két újabb pohár borral indulok az emeletre. 
Lábbal óvatosan beljebb rúgom a hálószoba ajtót és Diára pillantok, aki éppen akkor fészkeli be magát a francia ágyba. 
- Ha már éhes nem vagy, lenne kedved elfogyasztani egy jó féle olaszrizlinget a társaságomban?
Felsóhajt, bólint egyet. – Nem akartam porba tiporni a vacsora terved, sajnálom. Kedves gesztus volt és elbarmoltam.
- Rá se ránts, majdcsak kiengesztelsz valahogyan – széles mosoly ül ki az arcomra. 
Odasétálok és kezébe adom a poharat, leülök az ágy szélére és egy kezem Dia combjára fektetem. Szóra nyitom a számat, de megelőz.
- Mesélsz róla? 
- Nem tehetem, titoktartás kötelez.
- De a barátnőd vagyok.
- Ő pedig az ügyfelem, Dia.
- Ó, már hirtelen az ügyfeled!? – megemeli a hangját és kissé összeráncolja a szemöldökét is. – Azt hittem, hogy már az első 5 percet sem fogja kibírni.
Lejjebb hajtom kicsit a fejem, a boromat figyelem. 
- Én is megmertem volna rá esküdni. 
- Remek! Ezek szerint rohadtul nem így történt. 
- Ettől még ő is csak egy ügyfelem, semmi több.
- Ja… egy ügyfeled a sokból igaz?! 
Kicsit felszívom magam, de próbálok nem ingerülten válaszolni neki. 
- Kérlek… tudod, hogy ez csak munka. 
- Neeem, ez bőven túl mutat azon, hogy munka. Ez a beteg fantáziád kielégítésére szolgáló tevékenység, mely mindemellett még némi jövedelmet is hoz a kasszába. 
- Milyen diplomatikus vagy ma! 
- Csak azt nem veszed észre, hogy szétbarmolod a kapcsolatunkat. 
- Te is tudod, hogy ez nem erről szól. - finoman megcirógatom a combját.
- Észre sem veszed, hogy milyen kevés testi kontaktot létesítünk mostanában. - kicsit zavarodottan lesüti a tekintetét, majd gyorsan kortyol a borból. 
Nézem egy ideg, ledöntöm a boromat és finoman a kis komódra helyezem a poharamat. Szemem sarkából figyelem Diát, látom, hogy maga elé néz, nem igazán tudom, most mi lenne a helyes mondat, vagy cselekedet. Én nem érzem azt a falat kettőnk között, ami most kiderült, hogy valószínűleg ott van. Minden bizonnyal miattam van ott. Szóval itt van a kutya elásva. Pedig nem arról van szó, hogy nem jönne be Dia testileg, mert igen is nagyon ott van, de valahogy más. Talán csak mert… Vele nem…
- Nem akartam kínos csöndet teremteni - töri meg Dia a már zavaróan hosszúra nyúlt hallgatást.
Észre sem vettem, hogy ilyen sokáig nem szóltunk egymáshoz.
- Szeretnéd, ha a lenti szobában éjszakáznék? 
Ő is leteszi a poharát a kisszekrényre és felül, hogy elérjen. Két kezét az arcomra teszi, egészen közel von magához. Az orrunk összeér és a szánk is csak pár mm-re van egymástól. Végig simítok gyengéden a kezein, de nem húzódok el. Hosszasan fújja ki a levegőt. 
- Tudod, mit szeretnék? - csak alig hallgatóan beszél. 
- Micsodát? – én is csak suttogom, kicsit rászorítok a vállaira, hogy biztassam. 
- Húzd ki az éjjeli szekrényes fiókot. 
Meglep a kérésével, de nem ellenkezem. Lehajolok és kihúzom a fiókot. Aztán lefagyok pár másodpercre. Viszont nem bírom ki, először csak elmosolyodok, majd mikor lenyúlok érte és kiemelem, kicsit el is nevetem magam.
- Szívem, ez most komoly? - hozzá hajolok és az állát tartva megcsókolom. 
Azonnal magához von, visszacsókol. A csók heves, forró és vággyal teli. 
- Azt akarom, hogy úgy dugj meg, mint még soha senki… - mondja két csók között és még jobban magára von. 
Érzem, hogy pezsegni kezd a vérem, nem kell kétszer mondania. Ledobom magunk mellé a játékszert és fölé kerekedem. Vadul és mégis gyengéden esek neki. Úgy gondolom, egy nagyon fergeteges éjszaka elé nézünk.