Sanyi egy kerekesszékes pasi. Elektromos kerekesszékével felszáll a villamosra, és megpillant egy szép nőt pár hellyel előrébb, mint ahol az ő kijelölt helye van. A nő is észre veszi őt, mivel elég feltűnést keltett azzal, hogy kerekesszékkel felszállt a villamosra. Egy darabig szemeznek, majd a nő elkapja a tekintetét Sanyiról. Ő még mindig nézi a nőt, mert eléggé megfogta a kinézetével. Aztán mikor a nő újra ránéz, Sanyi kapja el a tekintetét róla. Így megy egész úton, amíg Sanyi meg nem érkezik céljához. Elindul kerekesszékével az ajtó felé, és észre veszi, hogy akivel egész úton szemezett, az most mögé állt, és türelmesen várja, hogy leszállhasson. Miután mindketten elhagyták a járművet, egy darabig egy felé mennek, és még akkor is össze-össze pillantanak, és már mosoly is látszik az arcukon. Végül elválnak útjaik, de Sanyi nem tudja kiverni a fejéből a nő látványát. Elhatározza, hogy valahogy megkeresi, mivel úgy érezte, ő is megtetszett a nőnek. Mikor hazaért, bekapcsolta a laptopját, és leírta az élményt a közösségi oldalon, a nő személyleírásával együtt, és alá oda írta, hogy mindenki ossza meg, hátha elér a keresett személyhez. Hetekkel később jött egy hozzászólás a posztjához, legnagyobb meglepetésére, az a nő írta, akivel a villamoson találkozott. Elkezdtek levelezni, megbeszéltek egy találkozót, ami létre is jött pár napon belül, és ezután már el sem váltak egymástól. A nő oda költözött Sanyihoz, és ezután már ő lett a segítője, és a társa is egyben.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló történetek
De mi a célom… Magam sem tudom már, csak utazok, hogy eljussak egy olyan helyre, ami nem létezik. Nem létezhet, míg az ember, az egész emberi faj fel nem épül ebből a hihetetlen szellemi leépülésből, amin most keresztül megy…
Utazok…
Utazok…
Éhséggel merült álomba ismét.
Képekért könyörgött, útért – bár imája névtelen volt, s valahogy olyan, mint a fel nem adott fenyegető levelek.
Mindaz, ami ébredéskor megmaradt, forró benyomások izzadtsága volt csupán. Képek, melyek eleve a fikció részei. Olvasta tán őket...
Képekért könyörgött, útért – bár imája névtelen volt, s valahogy olyan, mint a fel nem adott fenyegető levelek.
Mindaz, ami ébredéskor megmaradt, forró benyomások izzadtsága volt csupán. Képek, melyek eleve a fikció részei. Olvasta tán őket...
Hozzászólások