Versus VI. rész - A debütálás 1. fejezet

Két tinédzser lány ismerkedése az erotikus birkózás világával.
 
FIGYELEM! A történetet, jobb híján, a leszbi kategóriába tettem, viszont előre jelezném, hogy semmiféle romantikára ne számítsatok benne, illetve a hagyományos értelemben vett szexjelenetek is nagyon ritkák. Inkább egyfajta BDSM-történetről van szó. Azonban, aki ismer engem, az tudja, hogy nem rajongok igazán a BDSM-ért, úgyhogy ahhoz mérten ez egy enyhe darabnak tekinthető. Aki azonban érzelmesebb, hagyományosabb szexleírásokat keres, vagy mindentől irtózik, ami BDSM, az inkább el se kezdje! Előre szóltam, úgyhogy az ilyesmi miatt panaszkodó és becsmérlő kommenteket rögtön törölni fogom.
 
Írta: MELD9003
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének időpontja: 2013. augusztus 12.
 
**************************************************************************
 
 
- Gyerünk, bébi! Küldd le a maradékot! Megjött – mondta Wendy, miközben figyelte, ahogy Saskia BMW-je leparkol az épület előtt.
- Ó! Remek – sóhajtott Sarah és letette a poharát a bárpultra. - Majd találkozunk, Ted.
- Ja. Majd találkozunk, lányok – válaszolta a csapos, figyelve, ahogy a másik kettő kilép az ajtón.
A lányok átvágtak a parkolón Saskia felé, aki, mint általában, most is patyolat tiszta és tükörsimára vasalt tengerészkék kosztümöt viselt, rikító vörös tűsarkút és hatalmas napszemüveget.
- Helló! Hogy vagytok ma? - kérdezte az idősebb nő, miközben berakták az utazóbőröndöket a csomagtartóba.
- Jól, köszönjük – csivitelte Wendy behuppanva a hátsó ülésre. Sarah szótlanul foglalta el az anyósülést és kissé idegesen Saskiára mosolygott.
- Ne aggódj, Sarah! - mondta az idősebb nő, elfordítva a slusszkulcsot. - Biztos vagyok benne, hogy minden rendben fog menni.
Egy hét telt el azóta, hogy először jártak Boxton Hallban. Sarah számára azonban ez a hét talán túl gyorsan is elment. Ez volt az, ami ezen az estén végig a fejében járt. Wendy pedig nem igazán segített ebben, hiszen egész héten csak erről az estéről beszélt, ami szőke barátnőjét csak még idegesebbé tette. Alig tudott figyelmet fordítani a tennivalóira, így az ideje (és a pénze) nagy részét a Red Lionben töltötte Wendy társaságában, vagy kettesben a másik lány hálószobájában, hogy kicsit „gyakoroljanak”. Nem gondolta meg magát a vállalásával kapcsolatban, most pedig már nem is hátrálhatott meg, hogy cserben hagyja Patriciát.
- Ó, minden pénz a megfelelő helyre kerül. Tisztán érzem – mondta és az ablakon kitekintve figyelte az elsuhanó tájat.
- Szeretnétek valami zenét? - kérdezte Saskia.
- Ja. Nyomd csak be a rádiót! - vágta rá Wendy.
Sarah csak sóhajtott és a szemét forgatta, ahogy a helyi rádió hangja felhangzott a hangszórókból.
- Pompás. Némi Bon Jovi meg asztalos munka reklámozás. Igazán hasznos, köszönöm szépet. - Fészkelődött egy kicsit az ülésben és megpróbált elszundítani.
Úgy egy óra múlva, amikor begördültek a pompás ornamentikával kikovácsolt kapun, Wendy gyengéden megütögette Sarah vállát.
- Ébredj, bébi! Itt vagyunk.
- Mmm. Hm...? Hogyan?
- Itt vagyunk.
- Ó! Rendben.
- Jól aludtál? Elég kényelmes volt az ülés? - mosolygott rá Saskia.
- Ööö... megteszi.
Keresztülhaladtak az udvaron, majd Saskia leparkolt, hogy a trió csatlakozhasson a hatalmas tölgyfaajtónál várakozó Perkins-hez.
- Neked legalább nem kell így kicsípned magad, bébi. Ez a gönc belekerült egy vagyonba – morgott Wendy.
- Ó, mindjárt megszakad a szívem – fintorgott Sarah. - Rajtad legalább lesz egyáltalán valami. Én tök meztelenül fogok birkózni egy eszeveszett ribanccal, aki félholtra akar kefélni a közönség előtt.
- Ó! Sajnálom. Még mindig nagyon ideges vagy?
- Hát... csak egy kicsit. Gyere! Inkább menjünk be!
- Szép napot, hölgyeim! Elkérhetem a csomagjaikat? - lépett előre a komornyik.
- Köszönjük, Perkins – mosolygott rá Saskia.
Végigsétáltak a folyosón, be a fogadó szobába, ahol Patricia már várta őket, az alkalomhoz illően kiöltözve.
- Helló, Sarah! Reméltem, tudok veled pár szót váltani, mielőtt elvonulnál felkészülni a műsorra.
- Ó! Oké.
- Nos, a mai rendezvény kilenckor kezdődik majd. A tiétek lesz a második páros a menetrendben, úgyhogy, reményeink szerint, fél tízkor már a szőnyegen leszel.
- 9:35-re pedig már a padlón – viccelődött Sarah.
- Esélytelen – kacagott fel Patricia. - Bárki, aki le tudja győzni Saskiát, elég jó kell hogy legyen, hogy állhassa a sarat nálunk.
- És kivel fogok megküzdeni? - kérdezte a szőke lány.
- Azt még nem döntöttük el. De ne aggódj! Olyasvalaki lesz, aki kellőképp megfelelő partnered lesz.
- Ki dönt erről? - kérdezte Wendy.
- Én vagy Saskia. Ő a helyettesem.
- Ó! Értem – pillantott Sarah a szemüvege felett Wendy-re.
- Megteszem, ami tőlem telik – vont vállat mosolyogva Saskia.
- Fél nyolc körül az egyik szolgálólány, Nina vagy Michelle, be fogja vinni a köntösödet és a felszerelésedet a szobádba. Továbbá adni fog egy kártyát a ma esti párosításokkal is – tájékoztatta Patricia.
- Oké.
- Mi is a méreted?
- Tízes.
- Mit szeretnél jobban? Tangát vagy bikini alsót?
- Egyértelműen bikini alsót, köszönöm.
- Hmm... a tanga szerintem is túl merész lenne hozzád – vonta össze a szemöldökét Saskia.
- Hagyjál lógva! Egyszerűen csak nem szeretem, oké? - morgott a szőke lány.
- De az enyémet szereted – vigyorodott el Wendy barátnője fülébe suttogva. - Van már elég belőle a szekrényedben.
- Csss!
- Rendben! - pillantott Patricia felvont szemöldökkel Saskiára. - Perkins megmutatja a szobádat, én pedig majd még meglátogatlak titeket később.
Patricia meghúzta az ajtónál lógó kötelet, majd leült a barátja mellé. Amikor pedig a komornyik megérkezett, Saskia Sarah felé fordult.
- Akkor majd később találkozunk, Sarah – mosolygott rá. - Sok sikert!
- Köszönöm – válaszolta a lány kurtán és követte Perkinst a szobájához. Miközben Wendy-vel követték a csomagokat cipelő komornyikot, halkan sugdolóztak.
- Láttad azt a számító vigyort, ahogy rám nézett? Sok sikert, azt mondja. Sok sikert a francokat! Biztos összerak majd valami eszeveszett ribanccal – dohogott a szőke lány.
- Ezt nem tudhatod biztosan – próbálta megnyugtatni Wendy. - Az is lehet, hogy Patricia dönt majd.
- Tudom, oké? De ha Saskia kezébe kerül a döntés, alaposan fel kell majd kötnöm a gatyamadzagot.
- Itt is vagyunk, hölgyeim – intett Perkins a szoba felé.
- Köszönjük – mosolygott rá Wendy és bezárta maguk mögött az ajtót. - Egek, nézd mekkora ágy! - sóhajtott, miután körbenézett a helyiségben. - Mit szólnál még egy gyors gyakorlómenethez?
- Szó se lehet róla – morgott Sarah. - Inkább egy italt szeretnék és egy kis pihenést.
- Oké, bébi – mosolyodott el a nagyobb lány. Magához ölelve barátnőjét és nyomott egy csókot az arcára. Aztán ismét köre nézett, keresve a kötelet, amit meghúzhat, de csak egy telefont talált az asztalon. - Á! – kapta fel.
- Halló! Hatos szoba? - szólalt meg egy hang a vonal túlsó végén.
- Igen. Szeretnénk kérni két gin-tonikot jéggel a szobánkba, kérem.
- Természetesen, kisasszony.
- Köszönöm – válaszolta Wendy és letette a kagylót, majd Sarah felé fordult, aki kifelé bámult az ablakon. Az arcán együtt érző kifejezés jelent meg és odalépett a barátnőjéhez, hogy átölelje.
- Gyönyörű a kert, nem igaz? - próbálta kissé elterelni a másik gondolatait.
- Hmm. Sétálhatnánk egyet holnap... Ha még képes leszek rá egyáltalán – húzta el Sarah a száját.
- Ne már, bébi! Akárkit is állítanak ki ellened, te lazán elvered. Biztos vagyok benne.
- Hát azt nagyon remélem.
Ekkor kopogtatás hallatszott az ajtó felől. Sarah oda ment és kinyitotta az egyik szobalány előtt, aki fehér blúzban és térdig érő fekete szoknyában várakozott odakint.
- Az italaik, kisasszony – nyújtotta át mosolyogva a tálcáját.
- Köszönjük – motyogta Sarah. - Mi is a neve?
- Nina vagyok, kisasszony. Én leszek ma este a szolgálatukra – hajtott fejet a szobalány.
- Ó! Rendben.
- Ez lenne minden, kisasszony?
- Ööö... igen. Köszönöm, Nina.
- Szolgálatára, kisasszony. Később visszatérek az öltözékével – mosolygott a lány, majd a lépcső felé indult.
Sarah becsukta az ajtót és Wendy felé fordult.
- Egek! Ez nagyon fura volt – kuncogott a szőke lány.
- Mire gondolsz?
- Hát ez a sok „igen, kisasszony”, meg „szolgálatára, kisasszony”... Ez a lány annyi idő, mint én, ha nem idősebb, mégis úgy beszél hozzám, mintha egy trottyos arisztokrata lennék, vagy ilyesmi.
- Engem nem zavar. Könnyen meg tudnám szokni – kortyolt bele Wendy az italába. - Gyerünk, igyál te is, aztán ágyba bújhatunk pár órára, ha az segít feltöltődni.
Gyorsan felhajtották az italaikat, majd levetkőztek és bebújtak a takaró alá. Wendy hátulról átölelte a szeretőjét.
- Mmm! Ez az ágy valami mennyei – dorombolta, miközben gyengéden csókolgatta Sarah tarkóját.
- Nehogy bármi is eszedbe jusson! Aludni szeretnék.
- Ünneprontó – morogta a nagyobb lány, tovább csókolgatva barátnője hátát.
- Hagyd abba, Wendy! Épp elég, hogy ennyire ideges vagyok. Ha még fel is izgatsz mellé, biztosan nem lesz esélyem.
- Jól van, na! Akkor hagylak aludni – mosolygott Wendy és beállította a telefonja ébresztőóráját.
Kényelmesen elhelyezkedtek és a nagyobb lány még egyszer megcsókolta a szeretője arcát.
- Minden rendben lesz, bébi – suttogta, Sarah azonban már csak félálomban morogva válaszolt.
 
Folytatása következik!