Vendégség

Odakint már derengett. Tomiék szedelődzködtek, még előttük állt húsz perc vezetés, nem nagy út, de egy átdorbézolt éjszaka után tartogat némi kihívást. Zita elemében volt, hatalmas gesztusokkal mesélt egy semmitmondó történetet, miközben a cipőjét fűzte. Nem volt különösképpen bonyolult jellem, egyszerűen örömét lelte abban, hogy szőke és hogy szeretik, az embereket jókra és rosszakra osztotta, aszerint, hogy amit tesznek az neki jó, vagy rossz és igyekezett nem tudomást venni azokról a dolgokról, melyek kilógtak koordináta rendszeréből. Kata mosolyogva hallgatta és közben azon gondolkodott, hogy nekilásson-e a mosogatásank, vagy inkább vackolja be magát az ágyba és lehúnyt szemmel hallgassa a nyitott ablakon át azt a csirregés, füttyögés és csattogás koncertet, melyben csak azon kiváltságosoknak van része, akiket ébren talál a hajnal. Furcsa módon nem érzett fáradtságot, sőt teste különös, éberségben remegett.

Tomiékat még az egyetemről ismerte, a közös tanulás láza, majd a vizsgák után kitörő, mindent elsöprő megkönnyebbülés és bulizás kovácsolta össze a bandát. Az államvizsga után persze voltak, akik lemorzsolódtak, de a mag továbbra is összejárt. Zita a legjobb nő volt a csoportban, Tomi viszont kifejezetten csúnya srác. Senki sem értette, hogy hogy kerültek össze, pont ők ketten, de láthatóan jól megvoltak egymással, és lassan mindenki napirendre tért a dolog fölött.

Ezen az estén Kata volt a soros házigazda. Zita reggel felhívta, hogy a megbeszéltekkel ellentétben nem tud átjönni segíteni, berendelték a munkahelyére valamilyen sürgős munkára, Tomi azonban szívesen átmegy helyette, mert hát huszonkét főre főzni nem kis munka. Kata úgy vélte, egyedül is boldogul, de Zita szóhoz sem hagyta jutni, Tamás átmegy és kész. Reggel nyolc órakor csöngettek. Kata a forró zuhany alatt igyekezett kimosni szeméből az álmot és remélte, hogy a villanyszámlás, gázszámlás, vízszámlás vagy akárki, aki hajnalok hajnalán háborgatni merészeli, egyszer csak feladja és a szomszédban folytatja áldásos tevékenységét. A csöngetés azonban nem maradt abba. Törölközőt csavart maga köré, vizes lábbal kicsattogott az előszobába és szinte feltépte az ajtót. „Na, megyünk a piacra?” kérdezte Tomi vidáman. „ Korán jöttem?” „Nem...”- hebegte Kata és zavartan szorosabbra húzta maga körül a törölközőt. A fiú odahajolt hozzá, hogy megpuszilja, majd egy hirtelen ötlettől vezérelve elkapott egy legördülő vízcseppet Kata fülcimpáján.

A lányt minta áramütés érte volna, a mellbimbóján keresztül egyenesen a csiklójáig. A szíve a fülében dobogott, a torka kiszáradt, Úgy érezte, hosszú percek teltek el, míg meg tudott újra szólalni. „Gyere be, mindjárt elkészülök” – mondta rekedten, és betámolygott a fürdőszobába. Te jó ég, mi van velem, gondolta magában, le kellett ülnie a kád szélére, hogy egy kicsit magához térjen. Mi volt ez? Megengedte a hideg vizet és aláállt. „Azt hittem, már megfürödtél” szólt be Tamás az ajtón. „Kata, jól vagy?” képtelen volt válaszolni, nem jött ki hang a torkán. Tamás benyitott. Ott álltak, egymással szemben. Tamás elzárta a vizet, majd hosszan végigpásztázta szemével a gőzölgő testet. Pénisze már az ajtóban felébredt, mostanra pedig erősen nekifeszült farmernadrágjának.

Mindketten nehezen lélegeztek. Tudták, hogy tilosban járnak, de egyiküknek sem akaródzott elhagyni e veszélyes terepet. Kata érezte, hogy egy lassú, hosszú csepp indul el a lüktető vaginájából a combja belső felén. Szégyellte izgalmát, haragudott vaginájára, hogy elárulja ezt a megmagyarázhatatlan hirtelen vágyat. Hirtelen elhatározta magát és a törölköző után nyúlt. Tamás azonban közelebb lépett hozzá, mélyen a szemébe nézett, szinte beleakaszkodott a tekintetébe, eközben jobb keze középső ujjával megállította az útnak eredt csöppet és lassan visszaterelte a comb töve felé. A szeméremajkakhoz érve megállt egy pillanatra, mélyen fürkészte Kata arcát, majd egy határozott, erős mozdulattal ujjával mélyen behatolt. A kéj mindent elsöprő hulláma a lány torkára forrasztott egy sikolyt. Most már képtelen volt gondolkodni. Azt akarta, hogy megtörténjen, hogy a fiú minden lehetséges módon kielégítse. Mindene fájt már a vágytól. Látni akarta a péniszt, szinte rettegés fogta el, hogy nem kapja meg, amit akar. Remegő kézzel kezdte kigombolni a fiú nadrágját, majd letérdelt és a kibukkanó hímvesszőt mélyen a szájába vette. Vigyáznia kellett, hogy ne tegyen kárt benne, annyira kívánta, hogy nem volt teljesen ura a mozdulatainak. Tomi behúnyta a szemét, mélyeket lélegzett, majd Kata hajába markolt, fölemelte a lányt és a fülébe súgta „beléd fogok hatolni”. Fölemelte a lány egyik lábát, magához szorította a combját és az így megnyílt szeméremajkak között mélyen befúródott a lüktető vaginába. Egymást szorítva élveztek el, mind a ketten.

Kata mozdult meg először. Mondani szeretett volna valamit, de Tomi hosszan megcsókolta.
Rendbeszedték magukat, kitámolyogtak a lakásból, hogy beszerezzék az estéhez szükséges hozzávalókat, majd nekiláttak a vacsora elkészítéséhez. Nem sokat beszéltek, szinte némán aprították a húst, mosták a zöldségeket. Ugyanolyan némán, mint ahogy szeretkeztek. Béke volt, a saláta levelén remegő vízcseppeken pedig meg-megcsillant a fény.