Vendégség

1

Pépes kukoricakásán úszott a radicsió, s a főzeléktengeren úszkáltak a borsószemek, mint tengeren a hajók. Fogak martak a zsenge répák nyersébe, fröcskölt a besamel meg a tabascoszósz, harsogott a böfögés és sunnyantott az apró kis fing. A bor karcos íze álmossá tette a társaságot, pedig még csak kora délután volt. Kora délután, két óra, de odakinn az ég ólmos, a szélcsendben megült levegő, hervasztó frontnyomás.
A kocsonyás sütemények és a húsból kicsillogó inak valami szörnyű katasztrófára emlékeztették az asztal körül ülőket.
- Ideadnád a korsómat, Athina? - kérdezte Dárius, a magas fiú, akinek már őszült a haja.

A kis barna lány szó nélkül nyújtotta oda sört, aztán villájára szúrt egy darab marhasültet, és egy kis káposztát, és magába tömte.
Hosszú volt az asztal, amelynél ültek, de csupán négyen tűntek valóságosnak azok közül, akik körbevették. A többi csámcsogó, szuszogó alak olyan benyomást keltett, mintha egyenesen a tévéből másztak volna elő. El is tűntek hamarosan.
Dárius lehúzta a sört, és a mellette ülő lányhoz, Bingihez fordult.
- Hozzak neked egy kis jégkrémet? Még maradt azt hiszem tegnapról.

Bingi nagyot nyelt, a szája szélére néhány morzsa tapadt. Nagyon szép szája volt.
- Kapcsold be a rádiót. Hallani akarom a híreket. Ha dugó van, én azt tudni akarom. Vissza kell jutnunk a városba.
A barátja, Kova felnevetett.
- Aligha. Elfogyott a benzin, nem emlékszel?
- Majd te megtöltöd - meredt rá a lány. - Felpattansz egy kurva biciklire egy kannával, és elmész a kútra. Aztán hozod az anyagot és beletöltöd.
- Meg a lófaszt, babám.
- Férfiak, mire vagytok jók mégis mostanság?
Kova, ez a kopaszodó, csillogó tekintetű mókus, nyalogatni kezdte a villáját, és halkan kuncogott. Bingi undorodva elfordult.
A csontjára csupaszított disznó az asztalon halkat röffent. Ki is kérte volna rajta számon?


2

Odakinn egészen hűvös szél kezdett fújni, rohamai meg-megrázkódtatták a hatalmas házat. A sötétség korán érkezett, három felé már fel kellett kapcsolni a villanyokat.
Bingi nem ment sehová, nekilátott a mosogatásnak a konyhában. Bekapcsolta a rádiót, és morcosan hallgatta az útinformot. Barátja elvonult szobára, hogy megnézzen egy háborús filmet. Kova soha nem unt rá a golyótól megdermedő, és holtan felforduló emberek, fröccsenő vér és elguruló sisakok látványára. Gyakran szivarozott is, amíg elnyúlt a süppedős foteljében, és tátott szájjal bámulta a képernyőn végigvonuló tankokat és a levegőben sivító repülőket. Bumbumbum, motyogta ilyenkor magában, bumbumbum.
Dárius egy ideig a nappaliban ült Athinával, és a tervrajzait mutogatta neki.
- Ez a legújabb kiskereskedelmi egység, jövőre fogom beindítani. Látod, a legnagyobb az eladótér. Raktár alig lesz, minek, én nem tárolok, én eladok. Viszont öt wc lesz. Ez pszichológia. A sok klozett létének TUDATA kellemes ingereket kelt a dolgozók agyában. Növeli a morált és a hatékonyságot.
Athina hozzábújt. - Drágám, nem tudok betelni veled. Erről könyvet kellene írnod.
- Meg is írom, ha kiadják.
- Majd a Bagolyvár, az kiadja. Az nagyon sok ilyet kiad. Hozzak neked még egy sört?
- Köszönöm Thina. Kérek. Aztán megmutatom a szellőzőnyílások terveit, egészen…
Kopogtattak. Dárius bosszúsan nézett fel. Felállt, és az ajtóhoz sétált.

A küszöbön egy vigyorgó párocska állt, körbefújta őket a szél. Dárius elvigyorodott, meglátva kezükben a literes skót whiskyt.
- Szilaj! Réna! De rég láttalak benneteket! Kerüljetek beljebb!
Szilaj egy szálkás rosszfiú volt, aki megnövesztette a haját, és bőrdzsekit viselt. Azt állította magáról, huszonkét centis fegyvere van, és nagy durrogtató. Ezt sosem bizonyította be, viszont keményen ivott. Büszke volt rá, hogy alkoholista, A kategóriás alkesz, akinek van pénze, és még sikerül kézben tartania a dolgokat. A nője, Réna, egy igazi anfetaminfüggő, bombázó szőkeség volt. Dárius már régen szerette volna megbaszni, de sosem mert kikezdeni Szilajjal.
Szilaj már furakodott is be a házba, úgy vonszolva magával Rénát, mint egy pótkocsit.
- Hej de rég jártam itt, mijarák van veletek, Kova itt veri még a brét a Bagratyion-offenzivára? Vagy betett már neki a sok lónyál? Bingi lovagolja még?
- Hallak ám, te piás csótány! - hallatszott a női sikoly a konyhából. Dárius zavarodottan vezette végig a párt az előszobán, majd egy folyosón, balra fordulva és jobbra, és el a klotyó mellett, és végül kikötöttek a panorámaablakos nappaliban, ahonnan látni lehetett az égen hervadó októberi teleholdat.
- Kova, mássz már elő basszameg, itt van Szilaj meg a Réna.
Ősüvöltés döndült a vastag tölgyfaajtó mögül.
- Mindjárt jövök, hagyjatok már faszom, még tart a film.
Dárius Szilajékra nézett és vállat vont.
- Sztálingrád. Paulus még nem kapitulált.
Szilaj vigyorgott, mint egy tök a mezőn.
- Érthető, apám, teljesen. Én se hagynám hogy két pohár között baromságokkal zrikáljanak. Na de töltsünk már. Ki vagyok tikkadva. Réna egész délelőtt a lőcsöm rágta.

Réna lesütötte a szemét, hallgatagon elpirult, és ha fény játszott volna a haján, olyan lett volna mint egy angyal. Dáriusnak megmoccant a pöcse a nadrágjában. Zavarában megint ordítani kezdett.
- Thina! Hagyd a francba a sörömet, van más. Bingi te meg hagyd már a sértődést, hogy csapom a rátarti segged, holnap feltankolok neked a Lukoilnál. Gyertek már, vendégeink vannak.
- Jövünk már te fasz! - hallatszott a nők kiáltása, furcsán rekedten és zihálva. Istenem, gondolta Dárius, ezek megint egymás mellét szopogatják a spájzban. Mivé lesz a világ.
A jancsi már mereven lüktetett a nadrágjában. Szilaj a whiskyt bontogatta, de Réna észrevette. Mosolygott, egészen piros arccal, és Dárius nyomorultul nézte. Ez egy angyal, az biztos is.


3

Mire Kova előmászott a szobájából, ahonnan a Katyusák utolsó lövéseinek moraja hullámzott kifele, már mindannyian rendesen berúgtak. Totál meztelenek voltak, legalábbis a fiúk, a lányokon még volt egy-egy bugyi.
Szilaj volt a legkészebb mindannyiuk közül. Üvegből vedelte a Jack Danielst, az ádámcsutkája fel-alá ugrált, az aranyszínű ital kicsorgott a szájából, végig a nyakán és a mellkasán. Hadarva, tagolatlanul fröcsögött: be nem állt a pofája. A nőkről pofázott, a régi nőiről, hogy hogyan dugta meg őket és hányszor, és kiket fog még, hol és hányszor.

Úgy tűnt, a mellette ülő Rénáról teljesen megfeledkezett. A lány törökülésben ült mellette a földön, fehér bugyiban, a mellei két feszes káprázat, mosolya a régi. Dárius nem értette, mit eszik ezen a barmon. Persze, mikor Szilaj ölére pillantott, már pedzette. Tényleg volt az vagy huszonkét centi. De lehet, hogy huszonöt.
Dárius egy tizenötcentis spanglit szívott, és rajta maradt zoknijának szárát húzogatta. Tekintete ide-oda ugrált a lányok keblein, de mire a bugyik is lehullottak, már kizárólag Rénát figyelte. Szíve ellágyult. Vérében forrni kezdett valami lágy megindulás. Ugyanakkor Szilaj izmaira is kacsingatott, whiskyvel végigöntött bronzbarna testére, mély szomorúság, tompa vágy és buzeráns félénkség töltötte el.
- Volt az a csaj tavaly nyáron - lelkesedett Szilaj. - Az nem tökölt öregeim! Nem olyan volt, hogy buli után leszop, értitek, meg kellett adni a módját. Egy hotelben találkoztunk, hozta a gyorsítót, meg a zselévibrit meg mindent. Olyan szűk volt, nem belé a faszom, értitek. Mármint hátulról. Aztán csak elmentünk egyszerre, és…
- És megállt egy őz az ablak előtt - motyogta Dárius. - Megállt, és nézett nagy barna gyengéd anyai szemekkel.
Réna ragyogó szemekkel nézett rá. Ölét őrző combjai kissé tágabbra nyíltak.
Szilaj vizenyősen meredt Dáriusra.
- Mit motyogsz, haver? - Rácsapott a fiú vállára, mintegy barátian, de baráti csak a vigyora volt. Dárius karmokat érzett Szilaj ujjai helyén. Aztán Szilaj mosolya is mintha megkeményedett volna, kezének szorítása keményebb lett, arca közelebb került. A whisky és bagószag mindent betöltött és szemekben napfény amelyben majd megolvadt a fű a réten. Szöcskék parabolaíve és édes tücsökzönögés és végtelen égben a haragos tekintet. Féltékenység? Darius félt de boldog volt mert szenvedni jó a szerelmért. De ez e? Nem tudta de a közeledő ököl átalakult egy merengő szomorú de szenvedélyes női arccá és a száj fölötti bibék már ajkát csiklandozták és a lehelet finom párája már szájában és fölcsudálkozott a kedvesre.

4

Ezer mérföld, és holdfény később --

A fűben ülve, a sárga napban, az Ő színe kék és aurájában mérhetetlen életerő zsong. Szépségét zengi moduláló madárdal. A testét fedő hófehér ruha redőiben apró bogarak masíroznak, fekete szemükben ámulat és sóvárgás. Dariusban szerelem ágál, és elzavarná őket, ha nem látná, hogy ez a test nem az övé, hanem a bogaraké, akik lassan odébb vonszolják ezt a gyönyörű, mély szemekkel ragyogó ékességet, el a rét széle, a fák közé, ahol erdőtűz ígérete vigyorog, perzselő forróságé és szenesedő álmoké. Ő csak fekszik, bénultan és meztelenül, férfiassága a nap gyászkerete felé mered, és látnia kell, hogy a fák eltűnnek, mögöttük nincsen semmi, csak a város, a dühödt körutak és infarktusok rekedt sóhajai. És immáron egy ablakból néz kifelé, látja a nőt, fenekébe vágó tangával, vonul feszült vonásokkal, el a Vodafone előtt, be a Raiffeisenbe, a Rossmannba, s megállapodik egy kávézóban, ahol csókot lop várakozó kanjától, aki cappucinót rendel neki.
Az ég szürke, templomok harangja kondul, a főúton beáll a dugó, és messze vár a rét -


5

Mire feleszmélt, Szilaj már Réna testében járt.
Gerincre vágta ott, a padló, mindenki szeme láttára, hanyattas pózban, talpanyakábanszéttárva, és a lány csak feküdt, lehunyt szemmel, enyhén nyílt ajkakkal, kipirulva, önmegadó, tökéletes nőstény, hejjehujja vigalom.
Még Kova is megfeledkezett egy időre a volgai drámáról.
- Nézzed már - mormogta, szemei forogtak üregében, nyála szinte csorgott. - Nézzed már, baszod.
Dárius nézte. Elöntötte a jól ismert keserédesség. Hihette is egy pillanatra, hogy érdekli a lányt, hogy legyőzheti Szilajt? Megtapogatta a puklit az állán. Azért ezért még számolunk. Patkányt dobok a postaládádba, te szemét.
Szilaj hatalma farka tövig siklott. Réna nyögött. Úgy vonaglottak a földön, mint a kígyók.
Athina és Bingi izgatottan egymáshoz bújtak, fényes szemekkel nézték az eseményeket.
- Ez undorító - csiripelte Thina barátnője vállába.
- Igen, ez… - Bingi a lába közé nyúlt. - Ez… de ha ők, mi miért nem?
- Á, az én pasim ehhez túl flegmatista, jól mondom drága?
Kova vizenyős szemekkel nézett a lányra, szót sem szólt.
Bingi bugyijába nyúlva megsimogatta a csiklóját, sóhajtott. - Dárius pedig csak barát.
Szilaj térdelőpózba vágta Rénát, és széthúzta a farpofáit. Mindannyian látták a lány tökéletes, gyantázott seggét, a szépen formált popsilukat, a kövér, szépséges puncit. A fiú bevágta neki, és Réna felsikoltott.

Bingi hátradőlt a földön, letolta a bugyiját, szép nőies teste kitárult. Csupasz puncija nedvedzett, csiklója ágaskodott. Athina sem bírta tovább. Széttárta barátnője combjait, és nyalni kezdett neki. Bingi rekedten sóhajtozott, Thina hajába markolt, húzta a fejét az öléhez, nyögdécselte, hogy még, még, ott, ott.
Kova felpattant, és káromkodva felrángatta a nadrágját.
- Faszomba, Dárius, semmi keresnivalónk itt ezekkel a kis kurvákkal. Húzzunk a picsába, el a kútra. Még nyitva van.
- Jól van - mondta Dárius, pedig elnézte volna még a meztelen, sikongató Rénát, akinek a picsája már szinte füstölt, Szilaj olyan erősen kúrta. Aztán hirtelen ötlettől vezetve megkérdezte Kovát:
- Nem verjük rá a lányokra?
Kova mordult egyet, és letolta frissen felhúzott nadrágját. Terpeszbe álltak Bingi és Athina fölé, elég volt néhány csuklómozdulat, és Kova Bingi arcára, Dárius Athina fenekére élvezett. Aztán felöltöztek, és kitámolyogtak a házból. A lányok elhaló, kéjes sikolya követte őket.
Ennyit tudtok fiúk… ennyit tudtok…


6

A két kitaszított, megvetett és elvetett, kezükben kannával, ütemesen távolodott a háztól. A város széle volt a tér, ahol a cselekmény zajlott, girbegurbás, sáros út, világvégi kertek szűrt homálya.
A közeli autópálya zúgásával versengett a kutyák ugatása.
Egy ideig némán ballagtak egymás mellett, olykor térdükhöz csapodva kongtak egyet a plasztik kannák.
- Volt egy nőm, még Bingi előtt - szólalt meg végül Kova elgondolkozva. - Nagy, puttonyos segge volt. Belém szeretett, azt mondta, megért engem. Én is megértettem őt, azt hiszem. Együtt voltunk egy darabig. Két telet értünk meg és másfél tavaszt. Aztán csak dobott. Összejött egy plakátragasztóval.
- Mi volt a baj? - kérdezte Dárius. Szeme előtt ott lobogott Réna és Szilaj szeretkezésének látománya. Ők vajon szeretik egymást? Kívülről nézve csak az ösztön. De mi a vágy? A szív hova passzol? Csepregi meg Erdős Péter, mondjuk. Furcsa, nem?
Kova sóhajtott. - A katonáim. A dominóváraim. A nők fel akarnak nőni. Azért akarnak, mert sose nőnek föl. Babaházzal játszottak gyerekkorukban, és ha felnőnek, nagy házzal akarnak játszani. Ugyanez a helyzet a babákkal. A társadalom nagyon komolyan veszi az anyaságot, ez oké, az anyai ösztön hatalmas és félelmetes, és szépséges, meg minden. De ettől a nők komolyak lennének? Nem azért kell nekik komoly férfi, hogy ők is annak érezhessék magukat?
Dárius megállt egy sártócsa közepén, és az előttük hunyorgó fényekre pillantott. A Lukoil mellett egy romladozó épületben kocsma üzemelt. Árnyak hajladoztak a rácsos ablakok mögött. RÖNKÖS BÜFÉ, ez volt hát a mitikus szalmaszál a leharcolt múltba.
- Nyitva van még a söntés. Betérünk? Innunk kéne egyet erre az egészre.
Valójában úgy érezte, be kellene rúgnia, iszonyatosan, most azonnal, a perc szent őrületében. Elővett egy cigit és rágyújtott. Soha nem dohányzott, de nem találta különösnek, hogy talált a zsebében egy paklit.
Kova morfondírozott. - Iszik a katona, ha győz, iszik, ha veszt. Menjünk.
A csapos egy vad tekintetű, homlokába fésült hajú lány volt, fürge kezű és kárhozott mosolyú. Dáriusnak azonnal megtetszett. Tépett szőke haja csak úgy repdesett körülött, ahogyan töltögette ki az italokat az elveszett lelkeknek. Csak egy pillanatra kapta el szeme lángoló sugarát - a lány még másokkal volt elfoglalva. Talán később megkaphatja.

A pult nem különbözött sokban a több ezertől, melyekkel tele volt hintve ez az ország - füsttől megbarnult fa, maszatos üvegfelületek, rojtos kárpitú bárszékek. A kis táblácskák üzenete azonban komorabb volt, mint másutt - hiányzott a nyers humor, csak a letargiát közvetítették.
HA ÚJRA KEZDHETNÉM, ÚJRA KEZDENÉM.
HOL RONTOTTAM EL?
És volt egy érthetetlen, ám elgondolkodtató:
VALAMI VÁR RÁD AZ IDŐBEN.
- Most iszunk, vagy bámészkodsz? - kérdezte Kova. Zsémbes volt a hangja.
- Igyunk - sóhajtotta lemondóan Dárius, és megrendelte a lánytól a gyöngyöző, feledést hozó söröket.