Véletlen találkozás I. - Amanda

Szép kora tavaszi reggelre ébredtem. Bár még csak 6 óra volt de már most 18°C volt. Egy egyszerű áprilisi reggelnek indult: 6 óra - kelés; 7 óra - indulás; 8-14:40-ig iskola. Suli után haverokkal szokás szerint bementünk egy fagyira és vettünk egy-egy sört a Coop-ban. Átlagos nap volt. Haza mentem a busszal,  kihívtam a haverokat és megbeszéltünk 3-kor egy találkát a vasútállomásnál. Végre el jött a délután. Kimentem a vasútállomásra, 40-kor már mind a 6-an ott voltunk. Fogtuk a gördeszkákat és kedvenc helyünkre mentünk, a "gépterem"be.
- Szevasztok! Van pia? - kérdeztem a gépteremben.
- Van kemény 40%-os... - kezdte Ádi.
- ... meg tartalékolva 2 rekesz Soproni - fejezte be Tomi.
- Az gond!
- Miért?
- Mert itt az MK, és nem hiszem, hogy elég lesz 2 rekesz egy Champion-hoz.
- Hát az igaz.
- Tagadhatatlan.
- Akkor nem játszunk Champion-t.
- De úgy nem érdemes itt lenni.
- Jogosan beszél Tomi - szólalt meg a szűkszavú Ervin, aki az MK Champion legutóbbi és az országos bajnok volt. - Vagy játszunk Champion-t, vagy menjünk boltba és igyunk ott, mert én a Westből nem fogok visszagördülni.
- Ok. Akkor bolt, talán tudunk venni egy fütyülőst.
Így elmentünk a Westbe és a vasút felé mentünk, leálltunk az emlékműnél, ahol általában iszunk. Én és Sylvi a barátnőm ülünk az emlékművön,
Tomi és Tibi a deszkájukon, Ervin és Ádi pedig az emlékműnek támaszkodva.
Ahogy ott iszogattunk egy lány ment arra. Gyönyörű kék szeme, méz szőke haja, irigyelni való alakja, telt keblek, kerek fenék. Odajött hozzánk és megszólított engem:
- Hello, Amanda vagyok, most költöztünk ide, ezért még nem vagyok járatos a környéken. Meg tudnád mondani, hogy hol találom a Technikum közt? Egy bizonyos Lehrbaum Bencét keresek. Ismered?
- Nem jobban mint één - bújt oda hozzám Sylvi.
- Mit tudsz rólam amit én nem?
- Hogy mitől leszel egyből merev...
Itt elakadt a szavam. Sylvi és én még nem feküdtünk le. Ráadásnak szüzek voltunk. A szex téma nem került sosem szóba. Mindenki megtartotta magának a gondolatait erről a témáról. Visszazökkenve az extázisból lehámoztam magamról Sylvit, leugrottam Amandához, és nyújtottam a kezem:
- Bence vagyok. Szólíts nyugodtan B-nek, vagy BB-nek ahogy tatszik.
- Hmmm. BB... Rendben. Amanda vagyok, de szólíts csak Amy-nak.
- És "Amy"... Miben lehetek szolgálatodra?
- Chat-en beszélgettél egy lánnyal...
- Stop, stop, stop! Ugye nem behajtó vagy?
- Nem, miért?
- ŐŐŐŐ. Nem érdekes. Mondd csak.
- Szóval beszéltél egy lánnyal, vagy ahogy így elnézlek inkább csak szédítetted...
- Erről honnan tudsz?
- A felhasználó neve: Amyka98, A tiéd pedig: LBB99.
- Várj! Te vagy Amyka?
- Talált süllyedt.
- Csak ezért jöttél le, kertvárosba?
- Látom nem küszködsz önbizalom hiánnyal - mondta könnyel a szemében. - Te szemét szédítettél, mondtad nekem a szépet, a rizsát meg kérleltél, hogy jöjjek le. Erre itt talállak egy másik lány karjaiban, pálinkával a kezedben, mikor azt mondtad szingli vagy és sosem iszol. Utállak! Meg ne lássalak a chat szobámban többet!
Aztán elrohant. Persze magyarázkodhattam utána a haveroknak meg Sylvi-nek. Így az átlagosnak induló nap egy lány megríkatásával zárult. Amanda a fantáziám kreálta meztelen látványával, és a pajzán fantáziámmal aludtam el.

Másnap megint a szokásos reggeli rutin. Beérve viszont a suliba megláttam Amy-t. Az óra elején bejött a tanár és a jelentés után kihívta Amy-t. és bemutatta az osztálynak.
- Gyerekek bemutatom Kisshavasi Amandát. Most költözött a környékre és mostantól hozzánk fog járni.
- Na remek - gondoltam magamban. Egy osztályba járok azzal a lánnyal aki el tudná vágni a torkomat, mert 4 hónapon keresztül szédítettem.
- Sajnos ő még nem tart ott ahol mi, úgyhogy segíteni kell neki felzárkózni. Bence, Szilvi! Tudom, mi van köztetek. De, mivel Bence az osztály legjobb tanulója mellé ültetném így segíthet neki felzárkózni. Ezért téged Tomi mellé ültetlek, egy kis időre.
- Ne ez még remekebb. Most már korrepetálnom is kell Amy-t.
- Ismerkedjetek össze.
- Ó! Nem kell ismerjük egymást... - nézett a szemembe, de kacér, nem pedig dühös tekintettel.
A nap további részében próbáltam koncentrálni az órákra, de Amy nem hagyott. Folyton rajtam lógott. A szünetben még kosarazásba is beszállt. A nap végén legalább megszabadultam tőle. Legalábbis azt hittem. De mivel a környékre költözött még a buszon is végig flörtölt velem ami nem csak engem de Sylvit is idegesítette. Mégis ahogy órán flörtölt velem izgató volt. Hétvégén velünk jött a gépterembe és velünk játszott. Itt már Sylvit sem zavarta.
Hétfőn matekon kimentem vécére mert Amy sikeresen felizgatott és meg kellett mosakodnom. Amy utánam jött egyenesen a fiú vécébe. Próbált a közelembe férkőzni de nem hagytam. Amikor elmondtam Sylvinek a szünetben őrjöngött és azt mondta, hogy ha még egyszer azt látja, hogy flörtölök vele akkor szakítunk. Szünetben szokás szerint velünk kosarazott Amy, Sylvi pedig a pálya sarkában pletyizett. Amy panaszkodott mert nem mennek be a dobásai. Én hozzásimultam és fogtam a kezét, irányítgattam, hogyan dobja a labdát. Ez éppen elég volt ahhoz, hogy Sylvi észrevegye és szakítsunk. Így már szabad préda lettem Amy számára. Nem volt ürügy, kifogás, NINCS MENEKVÉS!