Új világ 1.rész: Az új trónörökös

L  Szélcsend lett úrrá az erdőben. A tűz csak még jobban pattogott. Ez megadta a hangulatot a beszélgetéshez. 
  A tűz megvílágította a magas elf törzsfőnököt. Kopasz volt, az arcára agyagból jeleket rajzoltak. A szemei barátságtalanak és hidegek voltak. 
  A hátán egy róka vagy farkas prémje volt. A bőre halvány kék színű. Kezében lándzsa, amiről visszaverődik a felkelő nap a másik beszélgetőpartnerre. 
  A tünde királynőre. Ez a tekintélyt parancsoló úri nő hosszú sötétvörös hajjal, és zöld szemmel rendelkezik. Hegyes cimpa nélküli füle kibukkan a hajából. Arcán mindig a felsőbbrendűségét tükröző kifejezés ül.
  Most épp a férfinek magyaráz, miközben a közöttük álló asztalon lévő térképen mutogat.
 - A vámpírok elindultak észak felé, viszont itt van egy hegyláncolat, ami egész Khesián átnyúlik. Ezért amíg ideérnek, vagy két nap is beletelhet, de a domborzat miatt ez egy hétté hosszabul. 
  A nőn zöld aranypántos ruha fekszik, a nyakában több medál is lóg. Az ujján gyémántos jeggyűrű jelzi, hogy jelenleg a tünde herceggel, Sebastiannal van eljegyezve. 
  A tündér hercegnőn és a férfin kívül senki nem ül az asztalnál. A beszélgetés végkimenetele két irányban is végződhet:
1. Egyesül a két nép, összeolvadnak
2. Nem sikerül a megegyezés, ellenségek maradnak.
 Maradnak. Mivel a két nép alabból nem szívesen látja a másikat, pontosabban utálják egymást. 
  A tünde hercegnő kereste fel az elfeket, mert a vámpírok elpusztították a területeiket. 
  Ez, az ifjú trónörökösre nézve veszélyes, mert a vámpírok egyre erőszakosabbak ostromolják őket. A tünde királynő, Eliade, szövetséget vállal az elfekkel, hogy segítséget, embereket, pénzt és nyersanyagot szerezzenek. 
  - Rendben van. - felelte az elf törzsfőnök. - De...
 Eliade tudta hogy ez a szó nagyon idegesítő tud lenni. És most lehet, hogy olyat kérnek tőle, amit nem tud megadni. Összeszűkűlt szemmel méregette a magas férfit. 
  - Adósom maradsz. A jövőben bármit kérek tőled, teljesítened kell. 
 Eliade tudta, adósnak lenni valakinek nem jó dolog, főleg hogy nem bujhatsz ki alóla. 
  - Rendben van. - felelte könnyedén. Megigazította selyemruháját, majd átfutotta a papírokat. 
  - Holnap délelőtt találkozunk itt. Eldöntjük mi lesz. Most későre jár.- azzal hátatfordított, és visszasétált népéhez.
 Még egyszer visszanézett a Velük szemben lévő dárdás és ágyékkötős népességgel. Nem fintorodott el, de irritálta az orrát a bűz, ami tőlük jött. 
  
  Teljesen máshol egy kis falucskában Werdin-ban, épp egy csendes, idili kép tárul elénk:
 A fejkendős leány a kútból vödörrel vizet szállít. A macska végigfut a fákkal körbevett kis téren. Egy kisfiú lepkét kerget. Ez egészen eddig jól megy. De.
 Feltűnik valaki az úton, aki gyorsan futva közeledik a falu felé.
 Sokan megállnak, megvárják a jövevényt. Egy legény az.
 Kifulladva érkezik meg:
 - I-itt.. Itt. Itt van-a. Itt vannak a vám-pírok.!!! 
 Erre mindenki fejvesztve menekül, sikátorokba, pincékbe. 
 Az égen valóban feltűnnek Alakok, rajban közelednek. 
 - Nincs menekvés. - suttogja egy asszony, mire egy kislány elkezd sírni. Még nem érti, de nincs is Annyi ideje hogy megértse.
  
 - A vámpírok elfoglalták  Werdin-t, felégették az egész falut. Egy ember sem menekült. Újabb területet hódítottak meg. - jegyezte meg komoran az elf. 
 - Igazad van. - bólintott Eliade. - Kesh majdnem negyede az övéké, Ruthina még küzd, de nem tudja megvédeni azt a várost. 
  - A sima embereknek esélyük sincs. - rázta a fejét a férfi. Mélyen Eliade szemébe nézett, majd így Szólt:
 - Döntened kell! Velünk vagy ellenünk? 
 Eliade hosszan ízlelgette a gondolatot. Ezzel csak a saját idejét húzta, ezt tudta is. Végül felsóhajtott:
 - Rendben, áll az alku. 
 Kezet ráztak, erre Mindkét nép felujjongott, és hangosan tapsoltak. 
 - Előre szólok, nem adok semmit. - motyogta a férfi.
 A nő csengő hangon felnevetett, és megfogadta, megvédi Jenniet.  A férfi meg elgondolkozott, Eliade milyen szépen is néz ki. 
 
 A nap már rég felkelt, a kastélyra ismét fény áradt. Azokra a megboldogult kocsmatöltelékekre is, akik másnaposan virrasztották át az éjszakát az alkoholmennyiség miatt. 
  Az istállóban épp egy vízhordó legény, és egy libapásztorleány hancúrozott. Lágyan simogatták egymás testét és szerelmes csókban forrtak össze. 
 Eközben a palotában mindenki a reggelire készülődött. A szakácsok egymás után hordták ki az asztalra a jobbnál jobb finomságokat. 
  Csak Jennie kisasszony horkolt még, a leendő trónörökös. Ez a tini mégcsak nem is sejti, mekkora teher ez. 
  Őneki ez az élet luxusnak tűnik, ahol szólására minden odakerül és úgy történik. 
  Ő a tünde hercegkisasszonny Jennie. Eliade és Sebastian közös gyermeke. Neki ellentétben az anyjával szőke haja van és kék szemei. Kissé szeplős és szemrevaló. Teste formás, gömbölyű fenekével már sokan álmodtak, ugyanígy a melleivel is. 
  Még nem tudja hogy az anyja szövetséget kötött az elfekkel. Nem is kell tudnia róla. 
 
Lent az istállóban egyre inkább elfajulnak a dolgok: A leány csupaszon simogatja a punciját, míg a férfi a fenekét keféli nagy lökésekkel. A lány azt mondja:
 - Gyorsabban!! Erősebben!! Áhh, de jó vagy Péter!! 
 De ez az idilli jelenet is átcsap:
 A férfi hirtelen fordul és a lovak kötelével a lány két kezét összeköti, és ezt a plafonhoz rögzíti. 
 - Nee! Péter engedj el!!! 
 Azonban a férfi beköti a száját. Helyette széttárja a lány lábait, és kemélyen kefélni kezdi. ( Helyében én is ezt tenném ;))
 
 
 
Ez a rész Ennyi volt. Ha tetszett kérlek jelezd, a hibákat is, hogy tudjak rajta javítani. :) A kövi rész jön majd kicsit később.