Új bolygóra költözünk 1.rész

  Napjainkban,  2020.
Nagyon sokszor álmodom hogy hatalmas erőtérrel védett ürhajóban utazom, hibernálva ugy 50 évre, hogy kibirjuk az utazást, és közben ne öregedjünk. Ugyanis óriási sebességü ürhajóval is kb ennyi az idő és távolság a legközelebbi lakható bolygóra. Aztán az automata gépek az érkezés előtt fél évvel felébresztenek, kiképeznek, és több ezer társammal, " Hawai dizsi" lenne a luxus óriáshajó fedélzetén.     De ez csak vészhelyzet  vagy különleges ipari munka esetén válik ez esélyessé. 
(A Mars kolónia indul 20 éven belül, de ott a föld alá kell építkezni a nagy viharok miatt. Megoldható, de az önellátás földi segitség nélkül, szerintem netzes...Meg a légkör  is "maszkot" igényel.) 
Marad hát az álmom, ami azért annyira élethü nekem, mert rendkivül sokat gondolok rá. Nem félek, lesz ami lesz, a földön már megtettem a magamét, jöhet az új élet bolygója.
Az óriásŰrhajón felébresztés után jóbarátokkal, majdani kolóniatársaimmal, kondiznánk, strandolnánk a mű tengerparton, lennének nőnemü egyedek is, bulizhatnánk is. Szinte egy fél év szuper nyaralás várna. Na ezek az események,- "alfafilmek" - (álmok gondolatok), a következőképpen játszódhatnak le...
 
180 év múlva.... 
.. Az álom a hibernációban nagyon üres. Szinte csak fénypontokra, zakatolásra emlékszem. Azaz nem is emlékszem, lehet hogy az ébresztés pillanatai ezek.   Hirtelen nagyon új lett minden nekem, ahogy szemem kezdte felfogni a képernyőt, a tárgyakat, szinte küzdöttem hogy rájöjjek, mi ez, hol vagyok, ki vagyok én. Aztán sok sok perc után mindent beazonositottam. Nagyjából visszajöttek az emlékeim, pedig eltelt 49 év az indulásunk óta. Szerencse hogy a baráti körünkből útnak indultunk az új bolygó felé  52- en.     Amugy az űrhajóban  6500 an voltunk hivatottak várost épiteni új bolygónkon, a Bétán. Olyanokat választottak ki aki egészséges, higgadt, nemzőképes, valamilyen szakmában nagyon jó. Én kommunikációban, indultam.   A föld már kicsi és egyre forróbb lett, valamit tenni kellett.  A mi társaságunk életkora  40 év körül járt, már jól bejártuk a földet, éltünk is, nem volt nagy kockázat. Ha bejön, óriási élmény. Ha nem, akkor tettünk valamit az emberiségért. 
Szinte egy pazar szórakoztató központ várt az űrhajó-  kolosszus eszmélési szakaszában.  Akkora belsőtérrel, és vizuális trükkmegoldásokkal hogy úgy éreztük  hogy szuper pálmás szigeteken vagyunk. Tengerpart, koktélbárok, játéktermek, csinos hölgyek mindenhol. Hamar összefutottam a haverokkal, és nagy ünneplést csaptunk. Az italok ugy lettek kitalálva hogy csak pici hatásuk volt, nehogy valaki túlzásba essen. Fél évig leszünk itt ebben a paradicsomban, mennek az oktatások a feladatainkról, a bolygóról, mire megérkezünk. Az otthonijaink már nem élnek, hacsak nem történt valami azóta otthon a tudományban...  De ezt tudtuk, vállaltuk, meg aztán legfőbb szeretteinket, - hoztuk ide.   A szerződésben benne állt hogy, diszkréten, akinek párja van azt meg nem bántva,  de néha más hölgyekkel is nemzenünk kell a szaporodás végett.  Ezt számitógépek jelölték ki nekünk.
De közben kezeléseket kapunk, erőnléti edzéseken veszünk részt, az új bolygó kissé sűrűbb levegője miatt. Gyönyörü pszihológusnők ápolják lelkünket. Nagyon finom izü ételeket eszünk, általában püré formájában. Sok a szülni vállalkozó szellemü, 20 év körüli szép lány, de sok, a kimondottan egészséges stramm független srác is, aki felbukkan a tengerparton a klubokban. Klónok is vannak közöttünk, de nem tudhatjuk kik azok.
Eufórikus boldog hangulat van a szálguldó űrvárosunkon, és persze nagy várakozás, vajon milyen lesz az élet, a munka, az új lakhelyünkön.
Tudtuk előre hogy a földről, ottani idő szerint 5 évente videoüzeneteket kaphatunk, - aki erre befizetett. Az őrült szinte felfoghatatlan távolság miatt a hipertéri üzenetek is csak 10 év csúszással érkeztek meg az ürváros" agyába". Ugyhogy most amikor visszahoztak minket hibernációs álmunkból 49 év után, megnézhetjük majd ottmaradt földi szeretteink 50 évnyi öregedését, miközben mi picinykét, szinte semmit sem öregedtünk a hibernációban . Látni fogjuk majd a szülőhelyünk és a földi élet fejlődését 50 év alatt. Persze majd megjennek a későbbi adatok is az óriásit fejlődött hipertéri adatátvitel segitségével. Látjuk majd mi történt, a nekünk röpke, de a földön maradottaknak eltelt 50 év alatt. Borzongtató lesz...  Lelkileg nagyon felkészitenek minket, láthatunk majd vélhetőleg  betegséget, halált, háborút, de nagy fejlődést is, ám mindenképpen öregnek fogom látni földi otthonmaradt szeretteimet pláne kedvesemet. ( Nem volt gyerekünk, nála volt valami gubanc, azt mondtam neki, élje nyugodtan az életét, majd 50 év múlva jön tőlem a videoüzi akkor még csak 75 éves lesz.) Talán az űhajóban jó ha  2000 ember merte felvállalni hogy szembesül a világgal, szerettei elmúlásával. 
Eljött a nap, a pontos időt megkaptam mikor mehetek az "agyba". Gyomrom egyre jobban szorongott amikor  beültem a komputerszékbe. Felvettem a speciális szemmonitort. És elkezdődött a lejátszás. Mondanom sem kell olyan- régies szóval "virtuális valóságszerűen"  élethűen,  szinte beléptem a földi életbe. Döbbenet. Ugye az én agyammal a jövőt láttam, pedig az már a múlt volt. Az első 5 év ugrás csak kicsit volt furcsa, de a 10 éves ugrásnál már megfagyott ereimben a vér....       
 
       ****(mihálylaci-pásztó 2020).         
                         .folyt.köv.***