Történelmet írni

-Nos Miranda...örömmel közölhetem, hogy szívesen neked adjuk a szerepet…
 
Ezt hallva Miranda levegő után kapott, majd szélesen elmosolyodott, de gyorsan kijózanodott, amikor Morton, a rendező nem osztozott lelkesedésében.
 
-....de? -kérdezte a nő.
 
-De… mielőtt folytatnánk, meg kell kérdeznem hogy ismered-e a múlt hónapban elfogadott törvényt...
 
Miranda ismerte, ezért bólintott. Az már régen elfogadott tény volt, hogy valaki élete az ő saját tulajdona, ezért az ő előjoga eldönteni hogy mikor és hogyan szeretné befejezni. A legfelsőbb bíróság most viszont azt is kinyilvánította, hogy ebbe beletartozik az is, ha segítséget vesz igénybe. A közreműködő még akkor sem büntethető, ha kérésre ő hajtja végre a végzetes tettet.
 
-Nem kizárt, hogy amit akarunk, az gyökeres fordulatot hoz az eddigi joggyakorlatban, de… alapvetően arról lenne szó….hogy mi szeretnénk lenni a világon az első olyan színpadi produkció, amely előadás közben mutatja be...a színésznő végét.
 
A férfi kényelmetlenül fészkelődni kezdett Miranda hitetlenkedő pillantása miatt, de folytatta:
 
-És ez...a színésznő...te lennél. Persze csak ha elvállalod a szerepet.
 
-De miért? -kérdezte a nő.
 
-A művészetért. El tudod képzelni milyen erős élmény lenne a közönség számára, ha látnának valakit meghalni  a szemük előtt a művészet nevében?
 
-A színésznőnek pedig utolsó élmény lenne. -vetette közbe Miranda.
 
-Ez nem vitás. Ezért is hallgatunk meg ilyen sok jelöltet és ezért írattunk alá veled titoktartási szerződést a meghallgatás előtt. Igazából kétlem hogy találunk önkéntest, ha pedig nem találunk… nem is tudom. Nem vagyok benne biztos hogy kedvem lesz egy szokásos darab rendezéséhez, amikor ez az óriási lehetőség csak arra vár, hogy valaki megragadja és történelmet írjon vele. Az igazat megvallva te vagy az első színész, aki nem állt fel és viharzott ki az ajánlatot hallva. Szóval köszönöm hogy legalább meghallgattad a “miért”-et.
 
-Komolyan gondolod hogy történelmet csinálna? -kérdezte Miranda.
 
Ő is arra hajlott hogy a többieket követve távozzon, de ugyanakkor azzal is tisztában volt hogy azért lett színésznő hogy a karrierjének vége után is hosszú ideig emlékezzenek rá.
 
-Efelől nincs kétségem. Ellentmondásos, sokkoló és erőteljesen érzelmi lenne. Lehet hogy visszafordítja a törvények jelenlegi fejlődési irányát. De az is lehet hogy megnyitja a zsilipet és egészen új lehetőségek jelennek meg… színdarabok, filmek, Tv showk, dokumentumfilmek...talán még a sportok is. Bármi is fog történni, a határt elsőként átlépő színésznő nevét évszázadokra meg fogják jegyezni.
 
-Az én nevemet.
 
-Ha elfogadod a szerepet.
 
-Tehát az én nevemet.
 
A férfi egy pillanatig némán nézett a nőre, akinek a gondolatai kis lemaradással követték kiejtett szavait. “Meg fogsz halni. Egyszer biztosan. Semmit nem tehetsz ellene. Csak az a kérdés mikor és hogyan. Ha megteszed amíg fiatal és vonzó vagy, akkor garantálod magadnak a hírnevet. Ha nem, akkor jó esetben 15-20 éved van, mielőtt a paparazzik az fiatalabb színészek felé fordulnak. Semmit olyat nem veszthetsz, amit végül ne vesztenél el egyébként...de tied lehet a hírnév.” -mondta magának és meggyőzte magát.
 
Morton-t viszont láthatóan nem győzte meg.
 
-Bizots vagy benne? Nem viccelsz? -kérdezte a rendező.
 
Miranda hátradőlt és keresztbe tette a lábait.
 
-Teljesen biztos vagyok benne.
 
-Kész vagy …. meghalni …. a művészetért?
 
A nő elnevette magát és azt felelte:
 
-A művészetért? Nem. Azért halok meg, mert azt akarom hogy emlékezzenek rám. Igazad volt. Ha elvállalom, az idők végeztéig beszélni fognak rólam. Vagy ez, vagy valószínűleg csak egy újabb lány leszek, akit Hollywood megrág és kiköp.
 
-Ugye olvastad a forgatókönyvet?- kérdezte Morton.
 
-Természetesen.- bólintott a nő.
 
A színdarab az igazi halál nélkül is eléggé sokkoló és tabukat feszegető lett volna. A főszereplő nő a színpadon maszturbál, miközben a férfi főszereplő mögé sétál és egy monológ után lecsapja a nő fejét egy karddal. A forgatókönyvben volt hármas szex és a férfi főszereplőnek el kellett csábítania és orálisan ki kellett elégítenie a saját testvérét. A producerek a lehető legnagyobb hitelességet várták el, beleértve ebbe a női főszereplő valódi elélvezését, a nem csak tettetett szexet és ha megoldható, akkor igazi fiútestvéreket. “Meg persze valódi lefejezést.” -gondolta Miranda. Az ötlet kezdett a maga furcsa módján erotikusnak tűnni. Morton láthatóan még mindig nehezen fogadta el, hogy hajlandó megtenni.
 
-És így is biztos vagy benne? -kérdezte.
 
-Ne kérdezd már ezt folyton! Mondtam hogy igen. Így is elég nehéz lesz megmagyaráznom a szüleimnek és a testvéreimnek. A legkevesebb amit megtehetsz, hogy elfogadod a bizonyosságomat, a beszámíthatóságomat és azt hogy tökéletesen megértettem mit vállalok.
 
Morton megszégyenülve lenézett az asztalon fekvő papírjaira, majd kezet nyújtott és azt mondta:
 
-Miranda… köszönöm! Tiszta szívből köszönöm!
 
-Szívesen!
 
...............
 
A nőnek igaza volt. A család beavatása rémálomnak bizonyult. Miranda nem is tudta, hogy az anyjával folytatott emelt hangú vita vagy az üres tekintettel, magába roskadva ülő apja látványa volt a rosszabb. De legalább a testvérei -Jenny és Andrew- megértőbbek voltak. Mindkettőjüket felzaklatta a közlés, de elfogadták a jogát a választáshoz és szeretetteljes támogatásukról biztosították. Furcsa módon a vérfertőző meleg jelenet mintha jobban megdöbbentette volna őket. Miranda lakásában ültek és egy üveg hármasban elfogyasztott Jack Daniels után meglehetősen becsípettek voltak.
 
-Természetesen semmi rossz nincs a meleg szex-szel….- mondta Jenna.
 
-Csak a vérfertőzéssel? -kérdezte Andy.
 
-Igen...nem...azt hiszem…. nem tudom.
 
-Mi az hogy “nem tudom”? -kérdezte vidáman Miranda.
 
Jenna vállat vont és azt felelte:
 
-Hát… ha egyszer mindketten felnőttek… végülis… úgy értem…
 
Elvörösödött amikor tudatára ébredt hogy lényegében bevallotta hogy nincs kifogása a rokonok közti szex ellen. Sem Miranda, sem Andrew nem kezdte cukkolni ezért. Máskor valószínűleg lecsaptak volna a lehetőségre, de most nem tűnt helyénvalónak.
 
-Ejgen… valsz’leg igazad van… Ha nem ‘karnak gyereket és min’ketten felnőttek, akkor olyan mint bárki mással csinálni.- motyogta Andrew.
 
-Tényleg? -kérdezte Miranda.
 
-Tényleg.
 
-Akkor velem is szeretkeznél?
 
-Hagyjál már! -nevette el magát a fiú és hozzávágott egy párnát a testvéréhez.
 
Miranda szintén nevetett és hárította a lövedéket, majd azt mondta:
 
-Komolyan kérdeztem.
 
A szája megint előbb mondta ki a szavakat, minthogy az agya cenzúrázott volna. De a meghallgatáson történtekhez hasonlóan megint csak egy másodpercbe telt hogy úgy döntsön Andrew-nak és Jenny-nek igaza van. És mivel már aláírta a szerződést, aminek értelmében pár hónap múlva nézők előtt fogják levágni a fejét, ugyan mit számít néhány más tabu áthágása?
 
-Ne bolondozz! - mondta Jenna és elpirult.
 
Andrew is elvörösödött, de Miranda számára úgy tűnt hogy ő kicsit más okból. Miranda ledöntött még egy kortyot, hogy további bátorságot merítsen majd azt mondta:
 
-Hugicám! Néhány hét múlva halott leszek. Semmi nem érdekel, csak élvezni szeretném a hátralevő időmet a Földön… és igazad van… ha felnőttek szabad döntéséről van szó, akkor mi a probléma? Szóval ha bármelyikőtök ágyba akar vinni, akkor csak szóljon!
 
A testvérei rámeredtek. Az Andrew nadrágjának elején levő dudort látva Miranda úgy vélte hogy őt meggyőzte. Ezért is lepődött meg, amikor Jenna ivott egy kortyot, felállt és azt mondta:
 
-Akkor kezdjük!
 
-Micsoda? -kérdezte Miranda.
 
Azt hitte hogy Jenna bátorsága elszállt és egyedül hagyja őket Andrew-val szeretkezni.
 
-Kíváncsi vagyok a csókodra. -közölte Jenna és az ölébe ült.
 
Miranda zakatoló szívvel lassan előrehajolt és megcsókolta a húgát. Kezdetben merev és kényelmetlen volt, de amikor Miranda bevetett egy kis színpadi gyakorlatot, a gát átszakadt. A két lány úgy csókolózott mintha egész életükben elnyomott szenvedély szabadult volna fel. És talán így is volt. Miranda apró puszik sorozatát nyomta Jenna állára, torkára majd blúzának kivágásába. Jenna megmarkolta a nővére haját és Miranda nyakának oldalába mélyesztette fogait. Miranda nem is emlékezett arra hogy melyikük kezdte vetkőztetni a másikat… egyszer csak azon kapta magát, hogy a húga mellbimbóját szopogatja.
 
-Szent isten! -mondta rekedten Andrew.
 
Döbbenet és elnémító férfivágy keverékével nézte a lánytestvéreit. Miranda elvigyorodott, megfogta Jenny csuklóját és lejjebb húzta a húga kezét a már szinte meztelen testén. Elképzelhetetlen izgalmat váltott ki belőle, amikor Jenna mohón simogatni kezdte a punciját a bugyiján keresztül.
 
-Nem kell csak megfigyelőnek maradnod! -mondta Andrew-nak.
 
A fiúnak nem kellett kétszer mondani. A szabaddá váló hímvessző láttán a lányok döbbenetet mímelve a tátott szájukhoz kapták a kezüket, miközben előbb a kőkemény péniszre néztek, majd egymásra, majd megint a nemi szervre. A látvány egyébként tényleg lenyűgöző volt. Miranda sohasem volt szégyenlős a szex terén és jó pár férfival volt dolga életében, de nem gondolta volna hogy a testvére talán a legméretesebb az összes látott közül.
 
Szinte féltékenységet érzett, amikor Jenna kezdte elsőként szopni Andrew-t, de nem telt sok időbe hogy ő is a kemény rúd köré zárhassa ajkait. Cserébe ő élvezte elsőként a tiltott izgalmat, amikor Andrew ölébe ülve lassan magába engedte a testvérét. Szinte fájdalmas lassúsággal mozgott fel-és le, miközben Jenna hátulról átnyúlva markolászta a melleit, majd egymás után felkínálta Miranda mellbimbóit Andrew-nak szopogatásra és nyalogatásra.
 
Azután a lányok helyet cseréltek és Miranda ölelte szorosan a húgát, miközben az meglovagolta Andrew-t. Azután újabb csere következett…. Miranda a bátyja dereka köré fonta lábait és vörös nyomokat karmolt a fiú hátába ahogy az a padlón fekve dugta. Hamarabb és vadabbul élvezett el mint szokott. Kábán és félig nyitott szemekkel látta ahogy Andrew a falnak nyomja Jenna-t és hátulról kezdi dugni. Nem tudta megállni az elégedett mosolyt, amikor Jenna felszólította Andrew-t arra, hogy élvezzen belé. A fiú tétovázás nélkül elfogadta a kihívást.
 
Több percbe telt mire mindannyian magukhoz tértek.
 
-Istenem…. a testvérünkkel szexeltünk. -zihálta Jenna.
 
-Hamarabb is megtehettük volna…- felelte Miranda az orgazmus görcsétől még mindig kicsit fájdalmas hasát simogatva.
 
-Nem kellett volna megtennünk. -mondta Andrew.
 
-Miért nem? Csodás volt! -kérdezte Miranda.
 
Andrew csak szerencsétlen arckifejezéssel ült.
 
-Nem élvezted? -kérdezte Jenna aggódóan.
 
-Dehogynem. Észvesztő volt…. és éppen ez a gond.
 
A lánytestvérek értetlen pillantással néztek egymásra. Andrew Miranda-nak címezve folytatta:
 
-Úgy értem...te meg fogsz halni. Ez nekem nem tetszik még akkor sem, ha a te döntésed. Különösen most nem tetszik, hogy mi….
 
-Egyszer mindannyian elmegyünk. -mondta Miranda.
 
-Igen...de ilyen hamar?
 
-Nem fogsz tudni lebeszélni róla Andy!
 
A fiú megbántottnak tűnt.
 
-Miért nem? Igazából nem akarsz meghalni, ugye?
 
-Igazából...de. Mi az alternatíva? Elmúlni egy kórházban rák vagy valami hasonló miatt minden méltóság nélkül? Kilapulni valami részeg sofőr miatt? Vagy felrobbanni egy hibbant miatt, aki azt hiszi hogy isten szól hozzá? Nem… az enyém gyors, izgató és lenyűgöző lesz.
 
Kényelmetlen csend telepedett rájuk egy darabig, majd Jenna megszólalt:
 
-Lenne egy kérdésem!
 
-Igen?
 
-Honnan tudod hogy a fickó a színpadon meg tudja majd tenni? Mi van ha beijed?
 
......................
 
-Hogy érted hogy erre nem gondoltál?
 
Morton elkínzott hangot hallatva vállat vont és azt felelte:
 
-Annyira igyekeztünk egy önkéntes női főszereplőt találni, hogy elfeledkeztünk arról, hogy egy hidegvérűen ölni képes férfi szereplőre is szükségünk van. Azon a nehézségen felül, hogy egy férfi testvérpárt találjunk, akik egyrészt elfogadható színészek, másrészt hajlandóak szexelni egymással a színpadon… annyi reményem van, hogy ha az utóbbira hajlandóak, akkor elég gátlástalanok az előbbihez is.
 
-És ha mégsem?
 
-Akkor marad a halál szimulálása.
 
-Nem! Vagy komlyan csináljuk, vagy kiszálltam. -mondta Miranda és kicsit meglepődött önmaga erős érzelmein.
 
-Ezt komolyan mondod? Most kaptál egy esélyt arra, hogy szerepelj és élve is maradj, erre kilépéssel fenyegetőzől, ha nem vágják le tényleg a fejed?
 
-Akármikor visszaléphetek. Az utolsó pillanatban is. De nem akarom túlélni! Az első színésznőként akarok megmaradni, aki valódi halállal végződő jelenetben vesz részt. Nekik amúgy sem kell igazi testvéreknek lenniük, ugye?
 
-Végülis nem… de a holnapi meghallgatásra már van öt párosunk. 
 
Morton elgondolkodott, majd csettintett az ujjával és folytatta:
 
-Bevehetnénk ezt is a meghallgatásba.
 
-Hogy érted?
 
-Vannak weboldalak, ahol az öngyilkossági törvényt kihasználó embereket lehet találni… talán akad egy vagy két nő a környékünkön. Elhívjuk ide őket -természetesen ügyvédi kísérettel-, aláírják a papírokat...és a meghallgatáson részt vevő fickók bizonyíthatják hajlandóságukat és alkalmasságukat. 
 
-Akkor holnap találkozunk?
 
-Igen… És köszönöm hogy eszedbe jutott ez a lehetséges buktató!
 
............................
 
Andrew telefonja ki volt kapcsolva és a kocsija sem állt Jenna házánál, amikor Miranda odaért. A két testvér hét hónapja közös háztartásban élt hogy pénzt takarítsanak meg.
 
-Egész nap nem láttam. Azt hiszem a múl éjszaka kicsit sok volt neki. -mondta Jenna.
 
-Nincs sok pocsékolni való ideje amit velem tölthet.
 
-Igen...ha már ez is szóba jött… Sikerült megoldani a problémát?
 
-Igen. A rendező bízik abban, hogy valamelyik öngyilkos weblapon találunk megfelelő embereket, akik hajlandóak eljönni és segíteni.
 
-Szóval holnap nagy fejlecsapdosós party lesz az irodában? Cool!
 
-Cool? -kérdezte felvont szemöldökkel Miranda.
 
Jenna arca vörösre váltott és azt mondta:
 
-Valahogy mindig izgattak a s nuff pornó sztorik és hasonlók. Az egész helyzet olyan számomra mint egy nedves álom. Néhány ilyen portálon levő online ismerősöm már közölte is hogy komolyan megteszik ahogy lehetőségük nyílik rá.
 
Miranda elgondolkodott. Egy héttel ezelőtt ez a tudás felzaklatta volna, de most csak egyetlen égető kérdése volt:
 
-Van a történetek közt izgató?
 
-De még mennyire! Mutassak?
 
.......................
 
Miranda-nak el kellett ismernie, hogy a történetek többségét jobban megírták, mint amire számított. Azokkal a nőkkel jobban tudott azonosulni, akik önként és feszülten mentek a végzetükbe, mint azokkal akik valami elkerülhetetlen erő hatására. Talán azért, mert nem kellett elképzelnie hogy milyen érzés lehet - mert ő éppen átélte.
 
A két lánytestvér nem sokat törődött a visszafogottsággal. Minden szégyen nélkül csúsztatták kezeiket a nadrágjukba és kényeztették magukat olvasás közben. Egy órával később pedig meztelenül összefonódva és kielégülten feküdtek az ágyon. A kényelmes ölelkezésüket Miranda telefonjának kitartó zümmögése zavarta meg. 
 
-Halló! -mondta a lány és lenyomta a kihangosítást.
 
-Miranda? Morton vagyok. Rossz hírem van. Nem találtam senkit.
 
-Viccelsz?
 
-Nem. Kiderült hogy aki hajlandó lenne rá, azok nagy része már élt is a lehetőséggel. Elég komolyan megugrott az öngyilkosságok száma országosan. Gyorsan cselekednünk kell, ha még azelőtt be akarjuk mutatni a darabot, hogy a morális pánik hatására visszavonják a törvényt és örökre elszáll a lehetőség. Azt hiszem meg kell elégednünk a jelöltek szavával a meghallgatáson.
 
-Lehetnék én is! -kiáltotta izgatottan Jenna.
 
Miranda leesett állal nézett a húgára.
 
-Ez ki? -kérdezte Morton hangja.
 
-Jenna vagyok, Miranda húga. Ha kell egy kísérleti nyúl, én vállalom!
 
-Morton, majd visszahívlak! -tört ki Miranda.
 
Bontotta a vonalat és a telefont a szoba túloldalán levő ruhakupacba dobta.
 
-Hé! -tiltakozott Jenna.
 
-Elment az eszed? Felfogtad hogy mire akarsz jelentkezni?
 
-Ugyanarra mint te!
 
-Nem! Nem ugyanarra! Én azért vagyok önkéntes, hogy valószínűleg a leghíresebb színész lehessek.
 
-Posztumusz.
 
-Igen...de te...te csak egyszerűen meghalnál. Egy nyüves meghallgatáson. Senki sem emlékezne rá.
 
-Komolyan gondolod hogy megéri meghalni a hírnévért?
 
-Igen! Ez áll legközelebb a hallhatatlansághoz. Egyszer mind meghalunk. Csak az emlékek élnek tovább.
 
-Szóval ha az életemmel halhatatlanságot szerezhetnék neked…. nem áldozhatom fel magam azért, hogy segítsem a nővéremet?
 
-Ez… elég buta ötlet.
 
-Szerintem meg izgató…. már fantáziáltam róla.
 
-De…
 
-Semmi de! Az én életemet úgy fejezhetem be, ahogy akarom és én így akarom. Te is tudod hogy a családalapítás meg a gyerekek nem az én világom.
 
Akárhogy töprengett, Miranda nem talált hatásos ellenérvet. Legalábbis olyat, amit nem lehetett volna önmaga ellen is fordítani. A telefon újra rezegni kezdett.
 
-Morton? Helló! Nem…. nem beszéltem le róla. Nem…. nem örülök neki, de igaza van. Az ő élete és az ő döntése. …. Holnap háromkor? Nekem jó. Ott találkozunk!
 
A kapcsolat bontása után Miranda sóhajtott majd a telefon órájára nézve azt mondta:
 
-Gratulálok Jenna! Húsz óra van még az életedből.
 
Kénytelen volt elkönyvelni, hogy a húga örömmel fogadta ezt a tényt.
 
............................
 
-Szóval a választási lehetőség leszűkült a David és Michael vagy a Todd és Nick párosra. Én az utóbbiak felé hajlok. Nick lehetne a főszereplő… szerintem meg tudná csinálni. -mondta Morton.
 
-Ezt csak egy módon lehet kideríteni. -mondta Miranda beletörődően.
 
Nem reagált Jenna izgatott sikkantására. Ha a saját döntésének megmagyarázása a szüleinek rémálom volt, akkor Jenna bejelentése egyenes út volt a pokolba. Próbált pozitív maradni, de a helyzet az volt, hogy a szülei most már hivatalosan is gyűlölték, hiányozni fog majd neki a húga a hátralevő napjaiban és még mindig nem érték el Andrew-t. Az egyetlen vigasza az volt, hogy nemsokára minden bűntudat, feszültség és probléma teljesen jelentéktelenné válik.
 
-Sandra? Küldd be kérlek az Evans testvéreket az ügyvéddel.
 
Pár másodperccel később nyílt az ajtó.
 
-Jó hírem van fiúk! Úgy véljük alkalmasok vagytok a szerepre. -közölte velük Morton.
 
Miranda próbált koncentrálni. A jóképű testvérek izgatottan és vidáman álltak a szoba közepén. A lánynak eszébe jutott ahogy a meghallgatás korábbi szakaszában szopták egymást. A felidézett izgató jelenet egy pillanatra elfeledtette vele, hogy a saját testvére valószínűleg meg fog halni.
 
-Mielőtt folytatnánk a meghallgatást, szeretnénk ha aláírnátok egy titoktartási szerződést! -folytatta a rendező.
 
A papírok aláírása után Nick megkérdezte:
 
-Mi a nagy titkolózás oka?
 
Morton Miranda felé biccentett és azt felelte:
 
-Valami igazán különlegessel készülünk ebben az előadásban. Érdekel benneteket a politika?
 
A testvérek megrázták a fejüket.
 
-De az öngyilkosságról a múlt hónapban elfogadott törvényről csak hallottatok!
 
-Törvény az öngyilkosságról? -kérdezte Todd.
 
-Tömören összefoglalva: teljesen legális végezni valakivel, ha rendelkezünk az illető törvényes hozzájárulásával. -mondta Miranda.
 
A testvérpár érdeklődve fordult felé. A lány nagy levegőt vett és folytatta:
 
-Én vagyok a darab női főszereplője, és az előadás csúcspontján…. megvan a forgatókönyvből amikor Alexander megöli Lilly-t?
 
-Te most viccelsz! -robbant ki Todd-ból.
 
-Nem. Nick… szeretnénk ha elvállalnád Alexander szerepét és …. levágnád a fejem. Igaziból.
 
A testvérek döbbenten néztek egymásra, majd Nick megszólalt:
 
-Nézzétek…. a testvérem orális kielégítése a színpadon önmagában elég vitatott lenne, de ezt már a meghallgatás előtt is megtettem. De megölni valakit? Én...nem tudom hogy képes lennék-e rá. Nem is akarom megtudni.
 
-Történelmi lehetőség, de természetesen visszautasíthatjátok és távozhattok. Ám ne feledkezzetek meg a titoktartási szerződésről! -mondta Morton.
 
Nick megcsóválta a fejét és Miranda szemébe nézve határozottan kijelentette:
 
-Őrültek vagytok! Mindannyian.
 
-Tehát nem vállalod? -kérdezte Miranda.
 
-Nem. -felelte Nick és Todd is a fejét rázta.
 
Morton felsóhajtott és azt mondta:
 
-Hát jó! Köszönjük a ránk szánt időtöket!
 
A testvérpárt kiterelték és helyükre hívták David-et és Michael-t, akik szintén aláírták a titoktartási nyilatkozatot, majd David megkérdezte:
 
-Miről lenne szó?
 
-Rövidre fogva… -kezdte Miranda, majd megkérdezte a rendezőt:
 
-Kinek is szántad Alexander szerepét?
 
-Michael-nek.
 
-Rendben… Szóval Michael… ha elfogadod a szerepet, akkor le kell vágnod a fejemet. Igaziból.
 
A testvérek ugyanúgy megdöbbentek mint az Evans fivérek és Miranda szíve elszorult.
 
-Ez...komoly? Ez nem lehet törvényes! -mondta Michael.
 
-Egy hónapja az, ha megkapod az írásos beleegyezésemet. 
 
-Ez valami vicc? Ugye nincsenek rejtett kamerák.
 
-Nem és nincsenek.
 
-Ez...őrület!
 
-Azonnali és örökké tartó hírnév. Halhatatlanság a maga módján. Én benne vagyok… ha te is. -mondta Miranda.
 
-Megbeszélhetjük ezt? -kérdezte Michael és a sarok felé intett.
 
Morton bólintott. A testvérek félrehúzódtak és több percen át halk, de láthatóan élénk beszélgetésbe merültek. Végül visszatértek a szoba közepére.
 
-Végülis ….a te életed és a te választásod. Ha pedig jogilag is rendben van… Csak nem vagyok benne biztos hogy meg tudom csinálni.
 
-Itt jövök én a képbe! -mondta Jenna vidáman.
 
Felugrott a székéből és barátságosan kezet rázott a testvérekkel.
 
-Azért vagyok itt, hogy kipróbáljuk.
 
-Te...úgy érted….
 
Morton az asztallára tett egy súlyos kardot. Miranda megborzongott a látványától. A meghallgatás előtt megnézte hogy milyen éles és majdnem megvágta magát.
 
-Úgy érti. -mondta a rendező.
 
-Itt és most? -kérdezte Michael láthatóan remegő térdekkel.
 
-Igen. Persze csak a megfelelő papírok kitöltése után.
 
David a testvére füléhez hajolt és valami bátorítót suttogott neki. Michael bólintott.
 
-Oké…. adjatok egy tollat!
 
A titoktartási nyilatkozat csak néhány lap volt és egyszerű eseteket sorolt fel, de az asszisztált öngyilkosság beleegyezési nyilatkozata valóságos papírhegy volt. Mire Jenna, a szemtanúk és az ügyvéd mindent aláírt a hangulat kicsit megnyugodott. Michael láthatóan összeszedte magát.
 
-Minden rendben. -mondta végül az ügyvéd.
 
-Végre! Annyira felizgultam, hogy…. ugh… -mondta Jenna és mindenkit meglepve lecsúsztatta vállairól a ruhája pántjait és hagyta hogy az a földre essen. Nem viselt fehérneműt alatta.
 
-Ne nézzetek így! A darabban Miranda addig ujjazza magát amíg el nem élvez és a csúcsponton vágjátok le a fejét, nem? Hát én is akarok egy utolsó orgazmust!
 
Jenna térdre ereszkedett Miranda felé fordulva. A jobb keze ujjai már be is csúsztak a hüvelyébe, míg a bal kezével a mellét kezdte simogatni. Miranda elképedve nézte hogy milyen gyönyörű is a húga. Igyekezett minden pillanatot magába szívni. Ez volt a legkevesebb amit Jenna áldozathozataláért cserébe megtehetett. Rögzítette magában a testvére orrcimpájának minden rezdülését, a szája minden remegését, minden kéjes sóhaját… Jenna meg fog halni és láthatóan imádta ezt az érzést. 
 
Michael sötét, kifürkészhetetlen arckifejezéssel megragadta a kardot és felemelte. Jenna gyorsan közeledett az orgazmushoz...nagyon gyorsan… Zihált és nyögött az eksztázistól. Miranda szemébe nézett majd szenvedély és rettegés keverékével a hangjában felkiáltott:
 
-Ah...ah! Szeretlek! Hhhhaaaa….!
 
Becsukta a szemét és kinyújtotta a nyakát amikor elélvezett. A hasában vonaglottak az izmok a legtisztább kéj átélése közben. Michael ebben a pillanatban egy kiáltásban fejezte ki vegyes érzelmeit és teljes erejével meglendítette a kardot.
 
Miranda tudta hogy a ronda hang kísérteni fogja hátralevő rövid életében. Az éles acél alig lassulva vágta át Jenna nyakát. A csonkból vér lövellt ki… egy olyan szív hajtotta, ami a lehető leggyorsabban vert. Egy pillanattal később Jenna feje puffanva ért földet. Vér fröccsent belőle majd arrébb gurult.
 
Miranda és Michael egyaránt térdre rogytak az élmény hatására. Könnyei ködén át nézve Miranda lenyúlt és felemelte a fejet. Azon kapta magát hogy egy még mindig élő arcba bámul. Jenna szintén könnyezett. Miranda gyorsan búcsúcsókot nyomott az ajkaira, azután a szikra kialudt és Jenna nem volt többé. Pár másodpercig magához szorította a fejet, majd önmagát is meglepő erővel úrrá lett érzelmein és körülnézett. David a testvérét vigasztalta, aki teljesen elveszettnek tűnt. Morton olvashatatlan arckifejezéssel nézte a testvéreket és próbálta felmérni a reakciójukat.
 
-Gondolod hogy menni fog újra? -kérdezte Miranda Michael-től.
 
-Igen…
 
-Jó, mert nincs több testvérem akin próbálni lehetne.
 
A lány nem akart sem keserű sem bántó lenni, de Michael arcán látszott hogy annak érezte. 
 
Pár órával később, miután a rendőröknek bemutatták a beleegyező nyilatkozatot, a temetkezési vállalkozót megeskették titoktartásra és alaposan felmosták az irodát, Miranda átöltözött a váltóruhájába és a kocsijához ment. David és Michael ott várt rá.
 
-Sajnálom. -mondta egyszerre a lány és Michael.
 
Pillanatnyi szünet, majd zavart, szomorú felnevetés után Michael azt mondta:
 
-Előbb te!
 
-Nem kellett volna bántónak lennem veled. Az ő ötlete volt, önként vállalta.
 
-De mégis elvettem tőled a testvéredet.
 
-Ő akarta hogy vedd el.
 
Ennyire egyszerű volt az egész. Mást nem is lehetett nagyon mondani. Hosszú csend után Miranda megragadta az első gondolatot ami eszébe ötlött.
 
-Szeretnétek velem lefeküdni? -kérdezte.
 
Önkéntelenül elnevette magát amikor látta a fivérek meghökkenését.
 
-Komolyan kérdezem! Mindketten jóképűek vagytok és nekem sok érzelemtől kell megszabadulnom. Ha nem ti, akkor csak reménykedni tudok benne hogy a bátyám otthon lesz.
 
A testvérek egymásra néztek majd vállat vontak és egy emberként feleltek:
 
-Szeretnénk!
 
Fenségesek voltak. Miranda igyekezett elűzni magától annak gondolatát, hogy Jenna is ott lehetne velük. Teljesen odaadta magát és a dolog beválni látszott. Egy hímvessző megosztása egy másik nővel már ismerős élmény volt - de egy másik férfival… ez egészen új volt. Nem tudta eldönteni hogy csak együttérzésből vagy tényleg ilyenek voltak, de a fivérek minden figyelmüket neki szentelték és hagyták hogy szárnyait kitárva repüljön. Miranda rátalált a tökéletességre miközben közrefogták és egyszerre dugták. A két egymás mellett mozgó hímvessző, amit csak a teste vékony belső fala választott el olyan hatással volt rá mintha villámcsapás érte volna.
 
Már besötétedett amikor rezegni kezdett a telefonja. 
 
-Halló?
 
-Mirry? Andrew vagyok. Kizártam magam és Jenna nem veszi fel a telefonját.
 
Nem beszélt többé Andrew-val. A fiú nem fogadta el a testvérei döntését. Miranda elmenekült a házából, miközben Andrew még javában különféle berendezési tárgyakat zúzott össze. Attól tartott hogy az indulat ellene fordul. Visszahajtott az apartmanjába és bezárta az ajtót.
 
...................................
 
Az előadáson mintha minden ködben úszott volna előtte és csak pillanatokra világosodott ki. A belépőjére, amikor a férjét melegpornóra maszturbálva kapta. A jelenetre, amikor elrejtőzve -de a közönség számára természetesen láthatóan- leste ahogy Michael és David előbb beszélgetnek, azután csókolóznak, majd Michael a csókjaival lefelé indul a testvére mellkasán...hasán...azután…. A karaktere a szoknyája alá csúsztatta a kezét, de Miranda nem érzett semmit. A nagy monológját tökéletesen adta elő. Öt csillagos értékelést érdemelt, de ezt sem vette észre. 
 
Azután a valóság újra rázuhant amikor az első sorban a színpaddal szemközti üres székre esett a tekintete. Megfogta a topját. Ez volt a vég. Tartózkodó, majdhogynem hideg arckifejezéssel húzta le a felsőjét. Kerek keblei szabadon estek vissza a helyükre. Végigsimította vállig érőre nyírt és feketére festett haját. A begyakorolt, kecses módon megszabadult a szoknyájától és a bugyijától anélkül, hogy elfordult volna a közönségtől. A háttérben megszólalt a fájdalmas zene. Megfogta a mellkasát, pár másodpercig érezte a saját szívverését, majd ujjai lassan megindultak lefelé a testén. Térdre ereszkedett - ez ugyan a forgatókönyvben is így volt, de egyébként sem tudott volna állva maradni. Michael a színpadra lépett és miközben a háttérben egy angyal Miranda végzetét dalolta, elkezdte a monológját. A lány azon gondolkodott hogy vajon mennyi volt a szenvedéséből és a szomorúságából igazi? Tényleg gyászolja őt vagy csak jó színész? Hajlott arra, hogy az előbbiről van szó. Azután megcsillant a kard és a nézők kollektíven levegő után kaptak. Nem kellett hogy kimondják - Miranda érezte a minden fejben megfogalmazódó kérdést: “Ugye nem?”
 
Két sor volt hátra. Harmincöt szó az élet. Harminc. Húsz. Egy sor, tizenhét szó és az élete véget ér. A lány tökéletesen időzített. Amikor Michael hangja crescendo-ba váltott, az övé is így tett. El AKART élvezni és gondolatai ezernyi kristálydarabbá hullottak. Soha nem álltak össze többé. A kéj kitörölte a létezésből, de egy része még látta –mintsem érezte- ahogy a penge vörös fröccsenés kíséretében kirobban a nyakából. Zuhant… padlót ért… és gurult. Sikoltásokat és kiáltásokat hallott, amik még akkor is visszhangoztak széteső tudatában amikor kezdett elsötétedni előtte mindent. Azután csak feketeség és csend volt.
 
............................
 
Négy évvel később:
 
Leanne már hat hónapja pincérnősködött. Elmaradásban volt a lakbérrel, tudta hogy a barátja megcsalja és kezdte elveszíteni minden reményét a sztárrá válást illetően. Azután pofonvágott egy túlságosan tapogatós vendéget és azonnal kirúgták. Félúton járt hazafelé, amikor észrevette az irodát. A tábla egyszerű volt:
 
“A. Morton - színházi ügynök. Hírnév garantálva.”
 
Az iroda stílusos és jól felszerelt volt. Az asztalnál egy karcsú férfi ült drága öltönyben. Felnézett amikor a lány belépett és azt mondta:
 
-Üdvözlöm! Segíthetek valamiben?
 
-Én...uh… Mr Morton ráér most? -kérdezte Leanne.
 
-Vele beszélsz. -felelte Morton.
 
-Ohhh… nos… a bejáratnál a tábla azt mondta, hogy ….garantált….
 
-Teljes mértékben garantált. Híressé tudlak tenni, de ennek nagy ára van.
 
-Én...nem igazán engedhetem meg…
 
-Ezt rögtön sejtettem. Elhagyott a szerencséd és már csak az maradt hogy feladd és visszamenj a szüleidhez, vagy valami őrültséget csinálj. Én vagyok az a valami őrültség és amikor az árat említettem, nem pénzre gondoltam.
 
-Én...én még sohasem csináltam..olyasmit…
 
-Nem is szexről beszéltem.
 
-Akkor mi a nagy ár? -kérdezte Leanne.
 
Morton elmosolyodott.
 
-Hallottál már Miranda Barclay-ről?
 
Leanne szemei nagyra nyíltak amikor megértette.
 
-Ohhh….
 
-Bizony. Haza akarsz menni anyához és apához?
 
Leanne elgondolkodott, de nem kellett sokáig töprengenie.
 
-Inkább meghalok. -felelte.