Természett barát

Sziasztok, Niki vagyok és 25 éves. Átlagosan nézek semmi különleges nincs bennem. Közepes méretű melleim vannak. Fekete hajam és zöld szemem. 
Kellemes túra idő volt, ezért felvettem a szabadidő ruhámat és egy kényelmes bakancsot. Szeretem a természetet, ha tehetem, gyakran kijövök, mert megnyugtat. Ez a nap is így kezdőtőt még csak nem sejtettem, hogy mit fogok találni az erdőben. De egy életre megváltoztatva azt.
 Mentem szépen az ösvényen, egyszer csak sírásra lettem figyelmes. Megálltam és figyeltem, hogy vajon honnan jöhet ez a hang. Ahogy tovább kerestem hangforrását, egyre jobban úgy tűnt, mint ha gyerek sírna. Elindultam a hangirányába, de amit ott találtam arra semmi sem készíthetett fel. 
Egy kancsókát találtam, amely rovarokkal táplálkozik és édes illattal magához csalogatja az áldozatát. A zsákmány bele esik az kancsóban és onnan már nincs, ki út a növény megemészti. 
De ez a kancsóka más volt legalább 2 méter magas volt és indái voltak. De már elpusztult, úgy nézett ki, mint akit elégetek. Oda sétáltam, hogy megvizsgáljam a maradványokat. Közben még mindig hallottam a sírást, de már csendesebben. Aztán megláttam a hangforrását, szintén egy kancsóka. 
De sokkal kisebb kb. fél méteres lehet, de ugyan úgy rendelkezik indákkal. Legnagyobb meglepetésemre megszólalt.
 
- Kérlek, ne bánts.
- Ne félj nem bántalak. Ki vagy te?
- Csuporja vagyok. Anyukám így hívott.
- Mi történt anyukáddal? – Mert közben rájöttem, hogy a széné égetett növény a kicsi anyukája volt.
- Jöttek a gonosz emberek. És valami égő folyadékot dobtak rá. Nem tudtam neki segíteni. Félek, egyedül vagyok.
- Sajnálom. Ha akarod, haza viszlek magammal és gondozlak téged?
- Igen az jó lenne. Hogy hívnak?
- Niki vagyok.
 
 Szerencsére volt nálam egy szemetes zsák és földestül kiszedtem szépen. Persze óvatosan nehogy megsértsem. Haza mentünk, otthon szerencse, hogy volt egy nagyméretű cserép. Gondosan elültettem és meglocsoltam.
 
- Mit szoktál enni Csuporka?
- Madarat, patkányt, és cicát.
- Értem. Akkor szerzek neked valamit enni.
- Köszönöm. – Szerencsére a környék tele van kóbor állattokkal, így könnyen találtam egy macskát. – Itt az ebéd.
- De jó.
 
A kisnövény kinyújtotta az indáit és körbe fonta vele az állatott. De nem keményen csak annyira, hogy az ne tudjon elszökni. Ezután elvitte a szájához és ott bele ejtette. De a legérdekesebb az volt, hogy nem nyávogott a macska, sőt inkább úgy nézett ki, mint aki élvezi. Mert halottam dorombolását.
 
- Ez lenyűgöző volt.
- Köszönöm.
- Szeretném megkérdezni, hogy lehet, hogy te tudsz beszélni.
- Anyukámat egy úgy nevezett laborban hozták létre, bizonyos fehér köpenyes emberek. 
- Értem. Mi volt veletek a céljuk.
- Sajnos nem tudom.
- Volt ott egy kedves lány, akinek elege lett abból, ahogy velünk bánnak ezért kiszabadított minket.
- Aztán mi történt?
- Eljutottunk ahhoz az erdőhöz, ahol megtaláltál minket. És elültettet minket.
- Mi lett a lánnyal.
- Volt egy furcsa kérése anyukámtól, azt akarta tőle, hogy egye meg. Én nem igazán értetem a dolgot. De anyu elmondta, hogy minden élőlények joga van eldönteni mit, tesz az életével. És még azt is, hogy mindenki tagja a táplálék láncnak.
- Anyukád nagyon okos volt.
- Ezután a lány levette a ruháit és azt mondta „a tiéd vagyok, egyél meg legyen a testem a tested része.” és így is lett. Megfogta őt az indáival, mint én a macskát és lenyelte. Még napig velünk aztán elhallgatott.
- Fájt neki?
- Nem, hanem annyira boldog volt, hogy folyamatosan nyögdécselt és sikoltozott közben magát simogatta.
 
Nem tudom mitől, lehet attól a gondolatoktól, hogy képzeltem magam lány helyébe. Nedves lettem ott lent és éreztem, hogy a bimbóim is megkeményedtek.
Szépen gondoztam csuporkát már 1 éve volt nálam és elérte a kifejlett méretét a két métert. Ott lakott a hálószobámban. Ahogy telt az idő egyre nagyobb lett az étvágya most egy kisebb méretű disznót is meg tud enni. Eleinte furcsa volt, hogy néz engem, amikor öltözködök, de már hozzá szoktam. 
Most már úgy van, hogy ha haza érek, a munkából egyből meztelenre vetkőzöm. És még kellemes illata van neki. Több barátnőm is megjegyezte, és ők is elkezdtek vetkőzni. Olyan is előfordult, hogy mentem volna zuhanyozni erre az indáival a puncimat és a kebleimet simogatja. Egyszer kíváncsiságból megkértem, hogy az emésztő nedveiből kenjen az intim részeimre, és olyan orgazmusom lett, mint még soha
.Ma is egy fárasztó napom volt a munkahelyemen. Nem vágytam másra csak pihenésre. Haza fellé tartottam, amikor megszólalt a telefonom.
 
- Halló. Ki az? – Kérdeztem.
- Mészáros András vagyok a sertéssel kapcsolatban.
- Á. Igen. Talán van valami baj?
- Sajnos. A kért állatott sajnos elszállították más hova. Szóval nem tudjuk kiszállítani.
- De nekem ma kellet volna. – Közben arra gondoltam mit fogok enni, adni szegény Csupornak.
- Igen. Hibáztunk.
- Igen hibáztak. Most már nem kell az állat. – Közben eszembe jutott egy terv.
 
Elköszönés nélkül megszakítottam a vonalat. Gyorsan írtam egy üzenetet a legjobb barátnőmnek és siettem haza.
 
- Szia. Kicsim haza jöttem.
- Szia. Anyu.
- Hogy vagy az én kis Csuporkám
- Éhes vagyok. Mi lesz ma a menü?
- Ma, különleges menü lesz.
- Jól hangzik.
- Egy perc és hozom.
 
Gyorsan elmenetem a fürdőszobába és levetkőztem teljesen.
 
- Itt jön a finom kaja.
- De hát hol van? – Kérdezte megszeppenve, szegénykém.
- Hát én vagyok a mai menü, kicsim.
- De hát szeretlek. Azt akarod, hogy megegyelek.
- Igen ezt szeretném. Nincs semmi baj és nagyon boldoggá teszel engem ezzel.
- Oké mami. És ki fog vigyázni rám.
- Emlékszel Annára?
- Igen nagyon kedves és aranyos. Ő lesz az új anyukám.
- Így van. És most itt a vacsoraidő. Jó étvágyat drágám.
 
Nem kellet sokat várnom, az indák gyorsan körbe tekerték a végtagjaimat. Közben elkezdett kényeztetni. Felemelt a talajról, behunytam a szemem, olyan érzés volt mintha repülnék. És boldog voltam, hogy meg teszem ezt a dolgot. Elkezdtem süllyedni, kinyitottam a szemem és láttam, hogy már szája felett vagyok. A lábam elérte az emésztő folyadékot egyből megcsapót a leírhatatlan boldogság. Aztán egyre mélyebbre süllyedtem, már a melleimet érte a folyadék. Felnéztem, mert tudtam, hogy ezek utolsó pillantásaim erre a világra.
 
- Ég veled Csuporka. Mindent köszönök.
- Veled is drága Nikim.
 
Ezután, minden gyorsan történt, az indák elengedtek és a fedél lezáródott. A nyakamig ért a folyadék az egész testem bizserget, de a jó értelemben. Egyre jobban gyengültem és egyre puhább lettem. Egyre jobban álmosabb lettem és végül őrök állomba szenderültem.
 
Vége.