Tartalék jelölt

A tömegben sodródva, régi barátokat üdvözölve és újaknak bemutatkozva a szökőkút felé tartott. Egy lány múlatta ott az időt rövid, fehér ruhában. Ahogy közelebb ért látta hogy az anyag hálós és úgy tűnt hogy a lány nem visel semmit alatta. Mellé ült, elég közel a beszélgetéshez, de nem olyan közel, hogy ráerőltesse magát. 
– Élvezed a party-t?
A lány kortyolt egyet az italából és azt felelte:
-Nagyon!
Kicsit mocorogva kényelmesebben helyezkedett el a szökőkút körüli kőpadon és figyelte a tömeget. Egy darabig csendben ültek. 
-Mire gondolsz? – kérdezte végül a férfi.
– Ó, hogy milyen szép az éjszaka, a csillagok fénye és milyen szépen van felöltözve mindenki. -mondta a lány, majd lenézett és hozzátette:
–Meg hogy szinte semmit nem viselek.
A férfi végignézett a beszélgetőpartnere testén és észrevette, hogy az egyik mellbimbó a hálós ruha résén próbál kibújni. 
–Szerintem itt azt is elfogadnák, ha semmit sem viselnél.
A lány erre elmosolyodott és most nézett először a szemébe. Fiatal volt, talán tizenkilenc éves, gyönyörű arcvonásokkal. Bemutatkoztak egymásnak. A lányt Carolyne-nak hívták és a házigazda unokahúga volt. 
– Don bácsi nem akarta hogy részt vegyek, de nagyon makacs tudok lenni.
-A későbbi show miatt?
-Igen.
-Ennyire látni akarod?
A lány ismét elmosolyodott. A férfi felesége ekkor érkezett hozzájuk egy pompás, görög motívumú estélyiben, kezében két pohár itallal. A férfi felállt, hogy üdvözölje. A nő átnyújtotta neki az egyik poharat.
-Jól érzed magad?
-Igen. És te?
-Nagyon. -mondta a nő, majd Carolyne-ra pillantott. 
–Csak beszélgettünk! – mondta a férje. 
-Nem érzem magam fenyegetve. Eddig három ajánlatom is volt. Egy idősebb úr egész sok pénzt ajánlott fel. 
–És nem fogadtad el? -évődött a férfi.
-Nem… elégedett vagyok azzal, amim van. De kedves hogy még mindig próbálkoznak.
Amikor visszafelé indult a forgatagba, Carolyne lecsúszott a padról és felállt. 
–Beszélhetek veled egy percre? -kérdezte a lány.
–Természetesen!
A két nő néhány méterrel arrébb húzódott. Beszélgettek egy darabig, majd megölelték egymást és búcsúpuszit váltottak. A felesége visszalépett a férfihoz és a fülébe súgta: 
-Add meg neki, amit akar!
Majd egy intéssel visszavonult a tömegbe. Carolyne visszaült a kőpadra, ezúttal közelebb hozzá. Oldalra fordult, majd a hátára fekve a férfi ölébe hajtotta a fejét. A csillagokat kissé elhomályosította a kert fénye, de így is látványosak voltak. A férfi gondolkodás nélkül megsimogatta a lány mellei közötti csupasz bőrt. Carolyne felsóhajtott.
–Miről beszéltetek? -érdeklődött a férfi.
–Megkérdeztem tőle, hogy leszophatlak-e.
-Mit? Tényleg? De miért?
-Én nem... te egy kedves ember vagy… telik az idő… most nagyon vágyok a szex illatára és ízére… -felelte rejtélyesen Carolyne, mintha maga sem tudná a választ.
A férfi pár másodpercig gondolkodott. Eszébe jutottak felesége szavai. 
-Oké! Hová akarsz menni?
Carolyne hasra fordult és miközben elkezdte kigombolni a nadrágját azt felelte:
–Jó itt is!
Egy elegáns ruhás nő észrevette őket, megérintette a partnerét és apró mozdulatot tett a szökőkút felé. A férfi odanézett és vállat vont. Néhány másik vendég is észrevette a szökőkút mellett fel-le mozgó szőke fejet, de nem tettek megjegyzést. A férfi megpróbált nem felkiáltani orgazmus közben és sikerült csak egy fojtott nyögést hallatnia. Carolyne minden cseppet lenyelt, majd nyelvével megtisztogatta a hímvesszőjét és újra begombolta a nadrágját. A férfi elkezdte kihúzni a zsebkendőjét a mellzsebéből, de a lány megrázta a fejét. 
–Van sajátom, köszönöm!
Kinyitotta a kis estélyi kézitáskáját, elővett egy kendőt és megtörölte a szája szélét. Azután egy kis kompakttal megsimította a sminkjét. 
-Meg is vagyok!
Becsukta a táskáját, felállt és megigazította a ruháját. Halk taps hallatszott a néhány nézőjüktől. Rájuk mosolygott és pukedlizett. Ruhájának szegélye annyira megemelkedett, hogy a szépen nyírt szeméremszőrzete kilátszott alóla.
-Ez csodálatos volt. Köszönöm! -mondta a férfi.
Carolyne oldalra pillantott rá és huncutul elmosolyodott. 
–Örömömre szolgált. De most mennem kell! Később találkozunk. 
Ezzel távozott. A férfi valamivel később újra csatlakozott a feleségéhez és ezúttal ő vitt neki egy pohár italt. Finoman megcsókolta a nőt, az pedig megkérdezte: 
-Milyen volt? 
-Nem is tudom… csodálatos…
-Jobb mint én?
-Technikában nem. Abban verhetetlen vagy. De a nyers lelkesedésében csúcson volt.
A felesége elmosolyodott, de nem válaszolt. A party tovább folytatódott. Időnként látták, ahogy Carolyne a tömeg egyik részéből a másikba libbent, beszélgetett, táncolt… és időnként eltűnt egy darabig a jelenlévő fiatalemberek egyikével-másikával. Néha valamelyik hozzá hasonló korú lánnyal szaladt el. Végül a házigazda felállt a színpadra és csendet kért.
-Eljött a fő esemény ideje! Ma este egy nagyon különleges előadásban lesz részünk. A lány, aki ma este fellép, tizenhárom éves kora óta várja ezt a pillanatot. Hol van?
Egy kéz emelkedett fel a tömeg sűrűjében és egy spotfény befogta. Carolyne intett a tömegnek és dörgő taps közepette a színpadhoz rohant. Kifulladva, verejtékesen és izgalommal érkezett a nagybátyja mellé. 
-Egész életében ismertem Carolyne-t. Fiatal kora óta tud az éves összejöveteleinkről és bármit is mondhattam neki, mindig az volt az álma, hogy részt vegyen a fő eseményen.
A lány megpuszilta nagybátyja arcát és sugárzóan nézett ki a tömegre. 
–Szóval, milyen volt eddig az éjszakád? -kérdezte a nagybátyja hozzá fordulva.
-Csodálatos! Azt hiszem szexeltem a jelenlevő férfiak többségével.
Nevetés hallatszott a közönség felől. 
-Valóban készen állsz erre? Van tartalék jelöltünk, ha most ki akarsz lépni.
–Nem, csináljuk!
Újabb tapsvihar tört ki. A házigazda jelére a segítők kihoztak egy széket a színpad közepére és egy kötélhurkot eresztettek fölé. Carolyne kisétált a színpad széléhez és lassan, nem sajnálva az időt kioldotta a ruhája kapcsait, és hagyta hogy az a lábára csússzon. Kilépett a ruhából, lerúgta a cipőjét és egy percig pózolt, hogy a vendégek fotózhassák. Végül középre sétált, ahol a nagybátyja a kezét fogva segített neki fellépni a székre. A széken állva megcsókolta a kötelet, majd a nyakára tette. Kihúzta a haját a hurokból és művészien elrendezte a csomóval átellenes vállán. A nagybátyja elhagyta a színpadot és halk dobpergés kezdődött.
A férfi felesége közelebb hajolt és keze megfeszült a párja karján. Ebben a pillanatban Carolyne elmosolyodott, intett és lelépett a székről. Körülbelül egy lábnyit zuhant. Eleget ahhoz, hogy szorosra húzódjon a csomó, de nem annyit, hogy eltörjön a nyaka. Egy pillanatig az üres levegőben állt, majd kezei mozogni kezdtek a testén.
-Szeretnéd hogy szopjalak? -kérdezte súgva a nő.
–Nem! Majd később! – suttogta vissza a férfi.
Más párok nem voltak olyan visszafogottak mint ők. A következő percekben Carolyne kétszer ért el az orgazmust. Annak ellenére, hogy kezei szabadok voltak és alig néhány centire lógott a széktől, soha nem érintette meg a kötelet vagy próbált meg visszaállni. Végül a teste görcsösen megrándult… újra és újra, ahogy megpróbált lélegezni. A rángások remegéssé váltak, ami egyre visszafogottabb lett és végül megszűnt. Carolyne ott lógott, félrebillent fejjel, békés mosollyal az arcán. A tömeg tapsolt és a színpadi segítők óvatosan leszedték a testet.
Később otthon az ágyban a férfi lehunyta a szemét és eszébe idézte, ahogy Carolyne mosolyog, integet és lelép a székről. A felesége érezte, hogy megfeszül és fokozta a szopásának tempóját. A férfi ezúttal nem zavartatta magát amikor az elélvezése pillanatában felkiáltott. Valamivel később egymáshoz simulva feküdtek és a nőt simogatva azt mondta:
-Kíváncsi vagyok, ki lehetett a tartalék jelölt? Általában az előadó elvegyül a show előtt a tömegben, de úgy rémlik mindenkit ismertem.  
A felesége megcsókolta és a szemébe nézve felelt:
-Én voltam.
-Micsoda?
–Hat hónappal ezelőtt jelentkeztem, de az unokahúga nagyon szeretett volna menni, ezért lettem csak tartalék. 
-Sohasem mondtad!
–Meglepetés lett volna.
A férfi hosszú hallgatás után szenvedélyes csókot nyomott a párja ajkára majd azt mondta: 
-Most nem tudom kiverni a fejemből annak gondolatát, hogy milyen lett volna, ha te lépsz le a székről.
A nő elmosolyodott és azt felelte:
–Hát… mindig van következő év.