Tanulmányi kirándulás

A telefon csengése ébresztett szombat reggel. Egyik kezemmel a szememet védtem a még szokatlan fénytől, a másikkal pedig a telefon után tapogatóztam. A bátyám volt képes hajnali 11:42-kor felhívni és megszakítani megérdemelt pihenésemet.
-Mit akarsz?- morogtam neki minden bevezető nélkül.
-Hopp...felkeltettelek? Pedig figyeltem az időzónákra. Nálad majdnem dél van.
-Elmondod mit akarsz vagy letegyem?
-Rendben, rendben! Emlékszel arra amikor pár hete az eljegyzési gyűrű kapcsán kértem a tanácsod?
-Igen.
-Nos a múlt héten megkértem Stacy kezét és ő igent mondott.
-Gratulálok!
-Köszönöm! De a lényeg az hogy máris belevetette magát az esküvő szervezésébe és van egy ötlete ami megtetszett.
-Halljam!
-Arra gondoltunk hogy te és az ő húga kiváló középpontja lennétek a vacsorának. Azt akarjuk tudni hogy benne vagy-e?
Gyorsan izgalomba jöttem a gondolattól és azt mondtam:
-Ohhh..ez izgalmasnak hangzik, de nem is tudom… Kitaláltátok már hogy hogyan készítenétek el bennünket?
-Még semmi sincs kőbe vésve, de egy ötlet az volt hogy közös nyárson sütünk meg benneteket arccal egymás felé úgy, hogy a szátok összeér. Egyféle paródiája lenne az “amíg a halál el nem választ”-nak.
A szabad kezem a combjaim közé csúszott és a bugyin keresztül simogatni kezdtem magam ennek hallatán.
-Ez fantasztikus...már meg is győztetek. Benne vagyok!
-Nagyszerű! Közlöm is Stacy-val az örömhírt.
-Örülök hogy segíthetek és még egyszer gratulálok!
Letettem a telefont és a szoba túlsó falán levő teljes alakos tükörre néztem az ágyból. A hajam kócos volt. Csak egy bugyiban aludtam, úgyhogy semmi sem takarta a kebleimet. Az arcom kipirult, a mellbimbóim megduzzadtak a társalgásunktól. Megfogtam az egyik mellemet és elképzeltem ahogy a bátyám és annak újdonsült felesége együtt vágnak bele miközben én teljesen átsülve fekszem az asztalon. A másik kezem a bugyimba csúszott. Elképzeltem ahogy a nyárs becsúszik. Először csak olyan mint egy közönséges műhímtag, de azután egyre mélyebbre megy,  és menthetetlenül szétszakít mielőtt kiemelkedik az ajkaim közül. Gyorsan csatlakozik hozzám Stacy csinos tini húga és lassan forgunk a nyílt tűz fölött miközben a vendégek csevegnek és táncolnak. Elélveztem. Lihegve húztam ki a kezem a bugyimból és azon gondolkodtam hogy mit tegyek aznap. Eszembe jutott az osztály, amelyiknek az osztályfőnöke voltam. Küldtem egy e-mailt az igazgatónak, remélve hogy nem okoz nagy gondot új tanárt találni az év közepén.
*****
Hétfőn reggel érkezett a válasza, hogy nézzek be hozzá amikor ráérek és megbeszéljük ezt a “korai visszavonulást”. Mivel volt még idő a tanítás kezdetéig, elmentem az irodájához.
-Ahh...Ms. Brooks..Jöjjön be kérem és foglaljon helyet! -mondta az igazgató amikor bedugtam a fejem az ajtón.
-Beszélni akart velem. -mondtam miután leültem.
-Igen...Nos...Sajnos nem tudunk helyetteset találni ebben az időben.
-Senkit?
-A tanév közepén járunk és a körzetben egyébként is hiány van a megfelelő képzettségű tanárokból. Nem hagyhatunk egy osztályt osztályfőnök nélkül.
-Bocsásson meg uram, de nem az engedélyét kértem, csak szívességből közöltem a helyzetet.
-Félreért! Természetesen azt tesz amit akar. Én csak annyit mondtam hogy nem maradhat az osztálya vezető nélkül.
-Ez nem ellentmondás?
-Nem. Ha nincs osztály, akkor megoldódik a probléma.
-Szétszórják a diákokat a többi osztály között?
-Ez lenne a terv, de éppen itt a gondunk. A tehetségeseket persze beszorítjuk a többi csoportba, de nincs mindenkinek hely. Arra gondoltunk, hogy az iskola -önön keresztül- teljes autonómiát élvez a diákok felett a tanítás ideje alatt. Ha elmennének egy tanulmányi kirándulásra..mondjuk az Élet és Halál Történelmi Múzeumba… és néhány diákja nem térne vissza…
-Értem….
-Nagyszerű! Igazán lekötelezne. Adok egy listát azok nevével, akiket más osztályokba helyezünk és egy pár nyomtatványt amit haza kellene küldetni a diákokkal.
*****
Másnap reggel bejelentettem az osztálynak hogy tanulmányi kirándulásként csütörtökön múzeumba megyünk. A kérdéseket azzal hárítottam, hogy a cél legyen meglepetés.
Két nappal később hosszú buszozás után beléptünk a múzeum kapuján. A diákok izgatott csevegésbe kezdtek. Cindy felemelte a kezét és azt kérdezte:
-Ms Brook! Néha nem halnak meg egyesek az ilyen tanulmányi kirándulásokon?
-Ohh...de igen. Ennek a múzeumnak több veszélyes kiállítása is van és a látogatók önként jelentkezhetnek demonstrációra.
A diákok szeme nagyra nyílt és még izgatottabban kezdtek pusmogni. 
Az első kiállítóterem közepén egy szék állt. Mindenkit magam köré gyűjtöttem és azt mondtam:
-Emlékeztek amikor azt mondtam hogy a látogatók önként jelentkezhetnek? Ez igaz..részben. De ha ti nem jelentkeztek, akkor én jelentkeztetlek benneteket.
-Ezt nem teheti! -kiáltotta Katherine.
A szemébe néztem. Ő a csinos, de konzervatívabban öltözködő lányok közé tartozott. Térdig érő szoknya, visszafogott blúz, két copfba kötött haj és vastag keretes szemüveg. A konzervatív külseje ellenére folyton a szabályok ellen ágált és mindig úgy tett mintha a társai fölött állna. 
-De tehetem. Az iskola teljes önállósággal bír a tanítási időben megszervezett tevékenységek terén. -mondtam neki mosolyogva.
-De nem gyűjtötte össze kiadott a szülői nyomtatványokat!
-Azok csak tájékoztató jellegűek. A szüleitek beleegyeztek ebbe az útba azzal, hogy ma reggel megérkeztetek az iskolába.
-Ezt nem teheti! -ismételte Katherine jóval halkabban és kerülve a tekintetemet.
-Azt hiszem el is döntöttem ki lesz az első önkéntes, aki megmutatja az osztálynak hogy mire való az a szék. -mondtam, majd intettem.
Egy szolgálati ajtó mögül két megtermett múzeumi alkalmazott lépett elő és Katherine felé indultak. A lány megpróbált elfutni, de a férfiak gyorsan beszorították és megragadták a karját.
-Ne! Engedjenek el! Kérem! -kiabálta Katherine miközben a szék felé vonszolták.
Sikítozott miközben lekötözték. A szék felé indultam és jeleztem a többi diáknak hogy kövessenek. A szék mellett egy tájékoztató és egy nagy kapcsoló volt.
-A villamosszéket az akasztás humánusabb alternatívájaként 1881-ben alkotta meg egy Alfred P. Southwick nevű fogorvos. A szék az alany testén több szakaszban átvezetett elektromos árammal öl. Az első erős áramimpulzus célja az, hogy a fejen áthaladva azonnali eszméletvesztést és agyhalált okozzon. A második, gyengébb impulzus végzetes károkat okoz a létfontosságú szervekben. A villamosszék alkalmazásának fénykora a méreginjekciók elterjedésével ért véget. Ez a szék annak a másolata, amelyben Martha M. Place-t, az első női elítéltet végezték ki 1899-ben a mostohalánya meggyilkolása miatt. Ez a szék csökkentett áramerősséggel és elnyújtottabban működik, mint történelmi elődje azon célból, hogy a nézőknek nagyobb látványosságot nyújtson. -olvastam fel a tájékoztató szövegét az osztálynak.
Közben az alkalmazottak végeztek Katherine leszíjazásával. Az elektródákat a lány fejére és bokáira erősítették és egy ronggyal betömték a száját, hogy sikolyai ne zavarják felolvasásomat. Katherine elé sétáltam és rámosolyogva megkérdeztem:
-Kész vagy?
Elfojtott tiltakozó hangokat hallatott és karjait rángatva megpróbált kiszabadulni, miközben könnyei folytak.
-Ezt igennek veszem. -mondtam.
Kivettem a szájából a rongyot és lenyomtam a komikusan túlméretezett kapcsolót. Katherine-ben benne szakadt a kitörni készülő sikítás. A teste megfeszült. Szemei tágra nyíltak, szája néma sikolyra nyílt. Néhány másodperc múlva az áram megszűnt. Katherine fájdalmas zokogással ernyedt el. Pár pillanat múlva az áram újra elindult. Amikor megint leállt, Katherine szaggatott sikolyokkal ernyedt el.
-Kér.. -kezdett volna könyörögni, mielőtt az áram újra vissza nem tért volna.
A szexi test vonaglását nézve legszívesebben felhúztam volna a szoknyámat és simogatni kezdtem volna magam, de mégiscsak én voltam a tanár. Ahogy az áram szünetei és visszatérése ismétlődtek, a levegőben égett hús szaga kezdett érződni. Az egyik szünet után Katherine teste már csak alig rándult meg amikor az áram visszatért. A szeme kifordult és láthatóan füst szállt fel a testéről. Ez az utolsó impulzus jóval hosszabb volt az előzőeknél és amikor véget ért, Katherine egyáltalán nem mozdult. A hólyagja engedett és a szék oldalán vizelet folyt le. A diákokra néztem. Volt amelyik arcán félelem tükröződött, másokén döbbenet és voltak akik izgatottságtól kipirulva nézték Katherine testét.
-Nos...eleget álltunk itt. Menjünk tovább! -mondtam.
***
A “Kivégzések Csarnoka” megragadta a figyelmemet. Fiatal lány koromban mindig elbűvölt a filmekben a jelenet, amikor valamelyik mellékszereplőt a helyi földesúr parancsára lefejeztek vagy valamilyen tárgyalás után felakasztottak. Emlékszem, hogy ilyenkor érthetetlen melegség fogott el. A vég miatti mindenkire jellemző izgalmon túl engem megfogott a teljes tehetetlenség érzése, abba beleélése magamnak hogy a sorsomat egy felsőbb hatalom vagy idegenek egy csoportja. A jelek szerint sokan mások is így érezhettek, mert a “Kivégzések Csarnoka” volt talán a múzeum legreklámozottabb kiállítóhelye.
A helyiségbe tartva egy pillanatra megálltam és megkérdeztem:
-Akar valaki önkéntes lenni?
A diákok egymásra néztek és pusmogni kezdtek. Pár másodperc múlva egy kéz emelkedett tétován a magasba és lassan előre mozdult, ahogy a hozzá tartozó lány átvágta magát a többieken és előre jött.
-Lily… Hogyan szeretnéd?- kérdeztem.
-Ott...a guillotine-nal. -felelte halkan.
Ahogy az eszközhöz közeledtünk, észrevettem mellette egy újabb tájékoztató táblát. Felolvastam:
-A francia forradalom alatt új kivégzési módszerre lett igény. Korábban a nemeseket karddal vagy bárddal fejezték le, ami nem egyszer két vagy több csapást igényelt. A közembereket felakasztották, ami szintén hosszú percekig eltartott. A Nemzetgyűlés új módszer mellett döntött szem előtt tartva, hogy a büntetés célja az élet elvétele és nem fájdalom okozása. Az eredmény a guillotine volt. Korábban is léteztek lefejezésre kitalált gépek, de azoktól eltért abban, hogy az elítéltet egy “lunette”-nek nevezett, félkörben kivágott deszkalap segítségével tették mozgásképtelenné és a penge ferde volt. A múzeum guillotine-ja egy másolata annak, ami annak idején a Forradalom téren állt, ahol ezreket végeztek ki a forradalom nevében. A látványosság növelése érdekében a mi eszközünk kicsit módosított példány. Lehetőség van éles és tompa penge választására. A normál penge garantáltan elsőre elvégzi a feladatát, a tompának ehhez két vagy három próbálkozás kell. Az aktiválásnak szintén két módja van. Az első a hagyományos mód, a kar meghúzása. A második egy érzékelő ami egyaránt tehető a kezelőre vagy az alanyra, és orgazmus esetén oldja ki a pengét.
Lily-hez fordulva azt mondtam:
-Mivel bátran, önként jelentkeztél, azt mondom válasszuk az éles pengét! Legyen olyan gyors és tiszta amennyire csak lehet. Mit szólnál viszont ahhoz, hogy az érzékelőt válasszuk az indításra?
-Ohhh… Jó lenne! -felelte a lány elpirulva.
-Akkor gyere!
A guillotine oldalán kötél lógott, mellette pedig ábra mutatta, hogy hogyan érdemes hatékonyan összekötözni a csuklókat. Lily néhány sóvárgó nyögésétől kísérve sikerült összekötnöm a kezeit a háta mögött. Ezután a szoknyája alá nyúltam és lehúztam róla a bugyit. Felemeltem a lunette-et. Letérdeltettem a lányt és visszaengedtem a rögzítőt. Bekapcsoltam a szenzort és a leírásban javasolt módon Lily szeméremdombja mellé nyomtam a bőrére. 
Hátraléptem hogy megcsodálhassam a látványt. Lily rögzített nyakkal térdelt és combjait összeszorítgatva izgatta magát. Egy közelben levő, feltehetőleg erre a célra szánt lapos háttámaszt csúsztattam alá. Felhajtottam a derekára a szoknyáját, széthúztam a lábait és a hátamra feküdtem a combjai közt a támaszra. Egyenesen a nedves résre néztem fel. Megmarkoltam a popsiját és a nyelvemet gyorsan a szeméremajkak közé nyomtam. Lily nyögéseit hallgatva szorgalmasan dolgoztam a nyelvemmel. A hüvelyébe mélyre nyomva annyi édes nektárt próbáltam begyűjteni amennyit csak lehetett. Azután a csiklóját kezdtem finoman cirógatni a nyelvem hegyével. A lány légzése egyre gyorsabb és gyorsabb lett és a szenzor apró villogó vörös fénye is gyorsabban kezdett pislogni. Pár perc kényeztetés után az egyik ujjamat a hátsó nyílására csúsztattam.
-Ooohhhh… Ms Brook… -hallottam a deszkalap másik oldaláról.
A kétértelmű reakciót figyelmen kívül hagyva nyomni kezdtem a zárt gyűrűt. Amikor az ujjam átcsúszott a védelmen, a nyögések még hangosabbak lettek. A másik kezemmel is felnyúltam és két ujjamat a nedves hüvelyébe nyomtam.
-Ohh Istenem… -sikította Lily.
Egyik kezem a hátsóját ingerelte, a másik a hüvelyét, a nyelvem pedig a csiklóján járt. Néhány másodperc kellett csak hozzá, hogy a szenzor szaporán villogó vörös fénye állandó zöldre váltson. Hallottam hogy a mechanika kiold és Lily kéjes kiáltásainak egy tompa puffanás vetett véget. Mivel már semmi nem tartotta, a fej nélküli test rám roskadt. Lassan remegett egy kicsit, miközben mögöttem vér ömlött a padlóra. Félrebillentve lefektettem a testet a padlóra és felálltam. Megkerültem a guillotine-t, hogy megszemlélhessem a kosár tartalmát. Lily feje gyönyörű volt ahogy az aranyló haja bájos arcát keretezte. A szemhéjai félig lecsukódtak és szája részben nyitva volt. Az osztályra néztem. Egy-kettő sokkosabb volt mint az előző alkalommal. A helyzet komolysága kezdett nyilvánvalóvá válni számukra. Páran viszont csatlakoztak a lelkesek csapatához és kezüket ruhájuk alá csúsztatva nyíltan maszturbáltak vagy láthatóan az elélvezés utáni boldogságban sütkéreztek. Összeráncoltam a homlokom. Valami nem stimmelt. Kevesebben voltak a kelleténél. Oldalról mozgás vonta magára a figyelmemet. Két teremőr közeledett egy-egy lányt húzva maga után kézen fogva.
-El akartak szökni. –közölte az egyik őr.
Meg is voltak a következő jelöltjeim.