Szerelem és elfogadás

Kiálltam a színpadra, majd nagy levegőt vettem. Nemrég még Joshuaval gyakoroltam itt, most pedig egyedül állok, több száz ember előtt. Odaléptem a mikrofonhoz, ahogy megfogtam a mikrofont, megtelt a szemem könnyel. Joshua, akit annyira szeretem, elhagyott, mert nem tudja magát elfogadni olyannak, amilyen. Homoszexuálisnak.
- Jóestét! - szóltam az emberekhez. Minden tekintet rámmeredt. Anyám ott ült az első sorban és szorított nekem. - Ma van Valentin nap, ez alkalomból pedig egy számot kell elénekelnem. A címe Ezer évig szeretni foglak.
Ahogy felhangzott a zongora, énekelni kezdtem. A szememből megindultak a könnyek. Ezt neked küldöm Josh. Mikor elénekeltem a refrént, bele akartam kezdeni egy újabb átkötésbe, de akkor átkaroltak hátúlról. Az ő hangja volt, lágyan csengett. Miután elénekeltük, a közönség lesokkolva állt előttünk. Ránéztem Josh-ra, aki a könnyeivel küzködött.
- Nem megy Clay. - mondta remegő hanggal. - Nem titkolózhatok tovább. Nagyon szeretlek téged. - a közönség mocorogni kezdett. Suttogtak. - Ha nem lehetek veled, az maga a pokol. - folytatta. - Ugye megbocsáltasz? - már mind a ketten sírtunk.
Nem tudtam hirtelen megszólalni sem. Majd közelebb léptem hozzá, és megcsókoltam.
Tapsolni kezdett valaki a szinpad mögül. Odanéztem, mire megláttam, Joshua anyját, Amy-t. - Mit jelentsen ez!? - kérdezte Amy dühöngve.
Joshua az anyjára nézett, majd megfogta a kezem.
- Szeretem Clay-t. - vágta rá könnyedén.
- Ezt nem a közönség előtt kellene megbeszélni... - Amy a szavamba vágott. - Te csak hallgass. Te világ szégyene! Te...
- Hallgass el anya! - kiáltott rá Joshua az anyjára. - Nem sértegetheted Clay-t, sem mást!
- Az anyja az apádat elvette tőlem! Ugyanolyan ribanc lesz, mint a lotyó anya, Clary!
Anyámra néztem, aki nem volt a helyén.
Megböktem Joshua karját. - Baj lesz. - biccentettem a fejemmel, anyám széke felé.
De már késő volt. Anyám Amy előtt állt, majd megjelent Jeremyah, Joshuah apja is, anya oldalán.
- Anya vedd már észre, hogy apa sem véletlenül hagyott el! Ilyen viselkedéssel, mint ami neked van... - Josh elhallgatott, majd rámnézett. - Szeretlek Clay és ezer évig szeretni foglak.
- Ahogy én is téged. - csókoltam meg, majd Josh a lesokkolt közönség felé fordult.
- Maguk gazdagok, szépek, mindenük megvan, de pocsék szülők. Elgondolkodtak már azon, hogy a gyermekeiknek mi a jó? Vegyük példának az anyámat. Soha nem vette észre, hogy szenvedek legbelül. Úgy volt vele, hogy pénzzel, mindent megad a gyermekének. De nem erre vágytam, hanem szeretetre és elfogadásra. Ez vagyok én, erről nem tehetek, hogy meleg vagyok. Ezt dobta a gép. De büszke vagyok magamra, mert felvállaltam, hogy a saját nememhez vonzódom.
Josh befejezte a mondanivalóját, majd Jeremyah-hoz fordult. - Apu ne haragudj, hogy bunkó voltam veled. Nem érdemelted meg... .
Jeremyah egy pillanat alatt odalépett és átölelte a fiát.
- Te vagy a büszkeségem Josh. - veregette hátba a Josh-t.
A közönség oszlani kezdett, miközben hangosan szidták Amy-t és a családomat. Bár biztosan nyomott hagyott néhányukban Josh szavai.
- Nincs örökség kisfiam! - kiabált Amy, mire Josh feléfordult.
- Tarsd meg a pénzed, és légy boldog vele anyu. Inkább vagyok szegényebb és boldog, mint boldogtalan, aki mások csesztetésében leli az örömét.
Igaza volt Josh-nak, hiszen az elfogadás és a szeretet az, ami számít. Persze a pénz is boldogít, de csak egy bizonyos fokig.
Mikor leértünk a színpadról, Josh megmarkolta a fenekem. Zavartan fordultam felé. Pimaszul vigyorogni kezdett. - Este, újra az enyém leszel!
Nem vártam meg, hogy befejezze. Magammal húztam az öltözőig, majd belöktem a kis zugba.
- Nem várok estig! - jelentettem ki, majd becsuktam magam mögött az ajtót. Egymásnak estünk...

Vége!