Szentségtelen szertartás

Addison és Madison barátnők voltak mióta csak emlékeztek. Amikor valamelyikük éppen nem látogatta meg vagy aludt a másiknál, folyamatosan telefonáltak, SMS-eztek vagy skype-oltak egymással. A közösségben sokan azt hitték, hogy testvérek, mert olyan ritkán látták az egyiket a másik nélkül.
Az egyik szombaton Addisont apja behívta a nappaliba egy beszélgetésre. A lány öszegömbölyödött mellette a kanapén, átkarolta a mellkasát és a vállára hajtotta a fejét.
–Mi a baj apa?
– Tudod Addie, anyáddal már körülbelül egy éve járunk az új gyülekezetbe a város másik oldalán Maddie szüleivel. A minap beszélgettünk velük és mindannyian úgy éreztük itt az ideje annak, hogy te és Maddie velünk jöjjetek. Tudjuk hogy ti inkább spirituálisak vagytok, mint vallásosak, de a családi összetartozás kedvéért holnap velünk jössz? Egy különleges szertartás lesz és Maddie-t is megkérik a szülei, hogy jöjjön el.
-Nem probléma. A kedvetekért azt hiszem egyszer le tudok mondani a vasárnapi sokáig alvásról.
– Köszönöm édes! Édesanyád és én nagyra értékeljük az áldozatodat.– mondta férfi és megcsókolta a lány homlokát.
-Rendben, de most mennem kell. Találkozunk Maddie-vel a plázában, de vacsorára itthon leszünk és itt is fog aludni.
Aznap este a lányok zenés klipeket néztek az ágyból és arról közben beszélgettek, hogy templomba mennek.
–Ugye tudod hogy holnap teljesen visszafogottan kell öltöznünk. A fenébe is.. Ha egyszer isten megalkotta ezt a bámulatos testet… – mondta Maddie és autóshow-modellként intett végig kezével formás testén a vékony pizsamafelsőn át jól kirajzolódó mellbimbóitól a rózsaszínre kifestett körmű lábujjaig. - …miért kellene eltakarnunk? A szexualitás része annak, akik vagyunk.
Mindketten kuncogtak a nyilvános meztelenség ötletén és azon, hogy Maddie a „szexualitás” szót használta. Nem voltak szexuálisan naivnak mondhatók, noha szigorú vallásos nevelésben részesültek. Ennek ellenére sikerült elválasztaniuk lelkiségüket a vallástól. Ami a randevúzást illette, egyetlen fiú sem tudta megközelíteni azt a szeretetet, amelyet egymás iránt kifejtettek, szóval nem randiztak sokat. Ez azt is jelentette, hogy szexuális tapasztalatuk a páros önkielégítésre korlátozódott – mindketten önmagukat simogatták, miközben egymás kezét fogták. Ez az este sem volt más. Miközben az ágyban feküdtek a takaró alatt, kézen fogva és szabad kezüket a pizsamanadrágjukba tolva Addie így szólt:
-Nem is olyan rossz ötlet… Mi lenne ha némán tiltakoznánk holnap a vallásosság ellen azzal, hogy nem viselünk melltartót és bugyit a ruháink alatt? Gyakorlatilag meztelenek lennénk a templomban!
-Nagyon jó! A prűd aszalt szilvák a templomban nem is fogják tudni. Benne vagyok! – felelte Maddie és felgyorsította keze mozgását.
Öntudatlanul is erősebben szorította legjobb barátnője kezét, amitől Addie is gyorsított a tempóján. A lányok légzése gyorsult és szabálytalan lett… néhány izom önkéntelenül megrándult, ahogy mindketten az orgazmushoz közeledtek – a páros orgazmus meglehetősen gyakori élmény volt számukra. Madison apró, visszafojtott sikítást hallatott, amikor elélvezett és Addie csak másodpercekkel lemaradva követte. Amikor a légzésük visszaállt a normális kerékvágásba összebújtak és elaludtak.
Másnap reggel a családok a templom előtt találkoztak vasárnapi ruhájukba öltözve. Kedves szavakat váltottak egymással, miközben a lányok mindent megtettek hogy ne vörösödjenek el a zavartól – mellbimbójuk megkeményedett a térdig érő ünneplő ruhájuk anyagának dörzsölésétől és a nemi szerveiket szabadon érte a levegő… bárki láthatta volna a puncijukat, ha jó szögből tudott volna nézni.
A családok együtt ültek le a zsúfolásig megtelt templom egyik első padsorába. A vörös szövettel borított oltár előtt virágok sorakoztak. A tetején egy aranyozott rácsos tartó állt, ami leginkább egy hosszúkás, túlméretezett gyümölcstálra hasonlított. Az oltár mögött két X-alakú kereszt állt megemelve, hogy a gyülekezet láthassa. A kereszteken kívül volt még a háttérben egy hét láb magas, rendkívül széles, rozsdamentes acél valami, ami felületes pillantásra fagyasztószekrénynek látszott, de alig volt mélyebb mint az ajtajának vastagsága.
A lányok a családjaik kedvéért szenvtelenül vettek részt az ünnepi szertartáson. Amikor kellett felálltak, amikor kellett leültek… közben tudatában voltak „meztelenségüknek” és abban reménykedtek, hogy gondolataik az elöl ülő négy jóképű ministráns fiúról nem okoznak majd láható nedves foltot ruháik elején. Tudták mire gondol a másik anélkül, hogy egy szót is ki kellett volna mondaniuk… ez a készségük nagyon jól jött a templomban.
Körülbelül a szertartás felénél átadták át a felajánlási tálakat. A legtöbben készpénzt, csekket vagy fehér borítékot tettek bele – amelyek szintén tartalmazhattak pénzt de nem egyszer üresek voltak passzív-agresszív tiltakozásként a gyűjtögetés ellen. Ám a lányok apjai egy-egy piros borítékot tettek bele. A lányok nagyon kíváncsiak lettek.
–Mi van a piros borítékban? – suttogta Addison az apja fülébe.
-Az éves egyházi adónk.
– De miért piros a miénk?
– Hamarosan meglátod.
Miután összegyűjtötték a tálakat és bennük a két piros borítékot – most vasárnap csak a kettőt – a lelkész fogta őket, kinyitotta és figyelmesen elolvasta a tartalmukat.
-Kedves gyülekezetem! Nagyon áldottak vagyunk ma, hogy van két családunk is akik ma nagylelkűen felajánlották lányaikat közösségért. Üdvözöljük Addison-t és Madison-t! Kérem jöjjenek fel ide a lányok!
Az emberek felállva tapsoltak, néhányan egy-két áment mondtak, a lányok pedig vörösebbek lettek mint az apjuk borítéka. Azt várták tőlük, hogy segítsenek valamilyen vallási szertartásban egy magas emelvényen és egyikükön sem volt alsónemű. Miközben a szüleik átölelték őket, Madison így szólt:
-Anya, nem mehetek fel oda! Ma nem vettem fel bugyit!
-Ne aggódj drágám! Nem számít! – mondta az anyja.
Miután az apja megölelte, megfogta a vállánál, a szemébe nézett és így szólt:
-Csak tegyél meg mindent, amit mondanak! Bármi legyen is az. Bízom benne, hogy büszke lehetek majd rád!
A lányok mindketten teljesen zavarban voltak. Addison is hasonló intést kapott az apjától … és a négy taláros fiú már ott is volt, hogy elkísérje őket. Az oltár emelvényére lépve mindkét lány lefogta a ruhája szegélyének elejét, nehogy az első sorban levők meglássák legintimebb részüket. De a gondolat, hogy megláthatNÁK, továbbra is izgató volt – legalábbis erről tanúskodtak felálló mellbimbóik és nedves puncijaik. A lelkész mögéjük állt és mindkettőjük fejére téve egy-egy kezét így szólt:
-Dicséret az istennek a mai felajánlásért!
-Ámen! -válaszolta a gyülekezet.
A lelkész a lányok fülébe súgta:
-Tegyétek az oldaltokra a kezeteket és bármit is csinálok, maradjatok teljesen nyugodtak. Le fogom vágni a ruháitokat.
Ezután a lányok elé sétálva elővett egy díszes, aranyozott markolatú, hosszú pengéjű fényes kést. Addison előtt az öreg prédikátor kacsintott ami ideges mosolyt csalta ki a lányból. Ezután a férfi előrehúzta a lány ruhájának nyakkivágását és a pengét a ruha és a bőr közé helyezte. Elkezdte egyenesen lefelé húzni a kést és a mellei között elhaladva átvágta az anyagot. A félelem felülmúlta a zavarodottságot. Addison annyira félt a megvágástól, hogy meg sem próbálta elrejteni magát amikor a vágás befejeződött és két ministránsfiú hátulról levette róla a ruhát. Megalázottnak érezte magát amiért semmit sem visel a ruhája alatt, de nem volt biztos benne, hogy számít-e ez valamit.
Amikor a prédikátor odalépett, hogy levágja Madison ruháját Addie engedett a késztetésnek hogy a karjával takarja el magát, de két ministránsfiú megragadta a csuklóit és visszahúzta a karjait. Ott állt Isten házában több száz szépen kiöltözött, prűd templomjáró ember előtt a magas sarkú cipőjétől eltekintve olyan meztelenül, mint amikor a világra született. Persze nem egészen úgy, mert akkor még nem voltak ilyen fejlett mellei és nem borította ilyen selymes szőrzet az ágyékát. Legnagyobb rémületére érezte hogy nedvesség fut végig a lábán. Elgondolkodott: lehet, hogy élvezi ezt?
A pap hasonlóan levágta Madison ruháját is. Őt is vissza kellett fogni önmaga eltakarásától és a barátnőjéhez hasonlóan ő is érezte a combján saját nedvét. A gyülekezet megcsodálhatta formás popsijukat is, amikor utasításra kiléptek a cipőikből és az oltár mögé vezették őket a keresztekhez. Ez a legfurcsább rituálé volt, amiről valaha is hallottak és olyan történetnek ígérkezett amelyet majd évekig mesélnek. Kísérőik segítségével felléptek a kereszt lábtámaszaira és lábukat széttárva, karjukat fejük fölött egyenlő szögben széttárva háttal a faszerkezetnek dőltek. Ezután szíjak kerültek a hasukra, a csuklójukra, a könyökükre és a térdükre. A ministránsfiúk elektromos hajvágókkal eltávolították róluk az összes szeméremszőrzetet, miközben ujjaikkal védték az érzékeny szeméremajkakat. A két új érzés -a trimmerek rezgése és az aranyos fiúk érintése- hatására mindkét lány az orgazmus küszöbén állt. Ahogy nőtt izgalmuk, úgy párolgott el a zavaruk.
A szüleikre néztek, akik sugároztak a büszkeségtől. Addie el sem tudta képzelni mi következik ebben az ostoba szertartásban, de bízott a családjában és engedelmeskedett apjának. Maddie a maga részéről készen állt arra, hogy a következő héten vagy hónapban újra feliratkozzon erre… bármilyen gyakorisággal csinálják is ezt. Amíg az egyik fiú szappanos vízzel és szivaccsal lemosta a gondjára bízott lányt, a másik egy borotvával óvatosan leszedte a trimmelés után megmaradt szeméremszőrzetet majd egy alacsony nyomású tömlőből friss, meleg vízzel öblítette le a puncit. A padlón minden kereszt alatt egy dekoratív rács volt, amely a mosóvíz elvezetésére szolgáló lefolyót takarta. A csiklójukat érő nyomás, a szivacsozás és a kézzel letörölgetés miatt a lányok teste önkéntelenül meg-megrándult. A lányok biztosak voltak benne hogy szenteltvízzel mossák meg őket, mert az érzések mennyeiek voltak. Abban azonban nem voltak biztosak hogy elfogadható-e hogy az élvezet jeleit mutassák.
Amikor a ministránsok végeztek és félreálltak a lelkész előlépett és így szólt:
-Miután a testek megtisztultak, kérlek álljatok két sorba a középső folyosón, hogy igyatok a vérből és megosszátok a testeket, amelyeket Isten adott ezeknek a lányoknak.
Két ministráns ajtónálló üzemmódba kapcsolt és a gyülekezet sorokba rendezték, kezdve a lányok családjával. A prédikátor azt súgta a lányoknak:
-Korábban nem hazudtam nektek és most nem fogok hazudni. Ez a rész fájni fog egy kicsit, de nem végzetes. A fájdalom gyorsan elmúlik és még élvezhetitek is.
Egyik kezével megfogta Maddie mellét és ismét elővette a kést. A lány megacélozta magát arra, ami várható volt. A pap a borotvaéles pengével gyorsan egy függőleges bemetszést ejtve kettévágta a mellbimbót, de megkímélte a bimbóudvart. Odalépett Addie-hoz, hogy ugyanezt tegye, mielőtt visszatért volna Maddie másik mellbimbójához. Ez a váltakozás rövid pihenőt adott nekik, de meglepő módon a kés annyira éles volt hogy igazából nem éreztek sok fájdalmat – csak enyhe égő érzést, majd nedves vércsepegést a mellen. Miután mind a négy mellbimbót bevágta a pap letérdelt Maddie lábai közé. Ezúttal két ujjával visszahúzta a csiklót borító bőrredőt és ugyanilyen módon kettévágta a lány csiklóját. Ez már nagyon fájt. A lány összerándult és azonnal folyni kezdett a vére. Mielőtt a fájdalom alábbhagyott volna, érezte hogy három száj és nyelv kezdi felszívni a vért a sebeiből. Közülük ketten a szülei voltak. Tiszteletteljes arckifejezésük volt és nem szóltak semmit, de az apja véres puszit hagyott az arcán, mielőtt átnyújtották neki a szalvétát és visszaült a helyére, hogy helyet adjon a következő három úrvacsora-vevőnek. Maddie Addie-re nézett, akinek a szülei szintén a véréből és testéből fogyasztottak. Addie olyan arckifejezéssel nézett vissza, amely azt mondta: „Ez valami nagyon perverz dolog, de egye fene..”
Addie megkérdezte a prédikátort, megfoghatja-e barátja kezét. Mivel annyira együttműködőek voltak, a férfi kiszabadította az egymáshoz legközelebb eső kezeket. A lányok ismét kéz a kézben voltak. Becsukták a szemüket és arra gondoltak hogy az ágyban fekszenek és simogatják magukat… de ezúttal az emberek helyettük csinálták. És a melleiket is szopták. A vallási vámpírok körülbelül tizedik hármasánál a lányok izmai szokatlanul remegni kezdtek és kézszorításuk erősödött. Amikor a tizenharmadik száj Addie puncijára tapadt és a nyelv vért keresett a csiklóból – mivel felvágták, még több ideg volt kitéve közvetlen ingerlésre –a túlérzékeny szerv szinte felrobbant és puncinedv lövellt a gyülekezeti tag szájába. Az meglepődött, de lelkesen lenyelte – jó előjelnek tartották. A következő fél tucat trió után a lányok gyakrabban élveztek el. A hatvanadikra már annyira túlingerelték őket, hogy a mellbimbó vagy a csikló enyhe megérintésétől is elmentek. A vér- és testnedvvesztés miatt a lassan sokkba kerültek, amit álomszerű állapotként éltek meg. Még mindig érezték fájó mellbimbóikat, csiklójuk pedig lángokban állt, de a testük többi részéből származó érzésekhez képest ezek elhalványultak. Az agyuk csak aludni akart, de folyamatosan új orgazmusok ébresztették őket. Észre sem vették, mikor szűnt meg végre a stimuláció. A prédikátor bejelentette:
-Most, hogy a testek megtisztultak és mi ittunk a vérből és részesedtünk abból a testből, amelyet Isten adott ezeknek a lányoknak, meg kell tisztítanunk a lelküket és ennünk kell a testekből!
Miközben a pap folytatta a rituális monológot, a ministránsfiúk gyengéden széles szájú beöntőcsövet helyeztek mindkét végbélbe. A lányok túlságosan el voltak fáradva ahhoz, hogy ezt észrevegyék. Egy vastagbéltisztító géphez csatlakoztatva mindkettőjük vastagbelét többször megtöltöttek speciális tisztító oldattal, majd kiszívatták a folyadékot.
Addison gépe jelezte elsőként hogy végzett. A ministránsfiúk leválasztották a lányt a gépről és keresztről levéve az oltárhoz vitték. A hátára fektették az aranyozott tartón úgy, hogy a feje egyik végén lelógott, karjai és lábai pedig oldalra lógtak. A prédikátor felkapott egy fém nyársat és így szólt:
-És most kikényszerítem a lelket és Istent hívom, hogy ítélje meg! Megtisztítom a lelket a testtől és a testet a lélektől. Hála legyen Istennek!
A gyülekezettől kapott ámen után a nyárs hegyét Addie szűz puncijának szeméremajkai közé helyezte és határozottan előrenyomta. A rúd áthatolt a lány hüvelyén, a zsigerek gubancán és kijött a száján. A lány még mindig zsibbadt volt az orgazmusoktól, így alig rándult meg a felnyársalása közben. Amikor a nyárs a helyére került, a pap egy hegyes, vékony de erős rudat döfött a lány hónaljában lévő két borda közé. Átvezette a nyárson lévő lévő lyukon keresztül és kitolta a lány mellkasának másik oldalán. A rúd egy „T” alakot formázott a nyárssal és megakadályozta a test elcsúszását a nyárson.
A fagyasztónak tűnő készülék ajtajait kinyitották. Egyfajta nyitott sütő vált láthatóvá. Az ajtók belsejét, az oldalsó és a hátsó falakat gázégők sora borította. Addie-t a nyárssal együtt emelték ki a bölcsőből és a sütőhöz vitték. Ott a nyársat függőlegesbe fordították és a láb felőli végét pedig padlóban kialakított tartóba helyezték nyitott ajtók között. Gyorsan elvégezték a másik felajánlás nyársalását is, és Madison hamarosan csatlakozott barátnőjéhez a saját sütőjében. A lányok lábai egyenesen lefelé lógtak, karjaikat a T-keresztrúd tartotta és szájuk az ég felé nézett.
A gyülekezet a lelkész parancsára felállt és begyújtottak a sütőket. Tűzsugár ömlött ki minden fúvókából és mindkét felajánlás teljesen lángba borult, miközben a gyülekezet imádkozott. Bár technikailag nem volt kizárt hogy a lányok életben legyenek, egyikük sem érezte a lángokat. Gyönyörű tincseik füstté válva szálltak ki a szellőzőn és hamarosan követte hajukat a bőrük felső rétege. Amikor minden emberi lélek kiszabadult az ártatlan testek korlátai alól, a lángokat lekapcsolták annyi időre ami a belső szervek eltávolításához kellett. Eközben a kórus egy kísérteties himnuszt énekelt. Ezután újraindították a lángokat, de alacsonyabb fokozaton, hogy tökéletes lassú pörkölési hőmérsékletet biztosítsanak. Az ájtatoskodó, prűd gyülekezeti tagok mindegyike a szemük előtt sülő ebédre gondolt ahelyett, hogy a lelkész prédikációjának többi részére figyelt volna. Ahogyan a vérből ittak, úgy ettek a testekből is.