Spórák

Megtelt a persely, úgy látszik kifizetődőbb ha írok a csöpögős fórumba, ahol könnycseppeket hullajtanak a gyenge akaratért. Szegény kismalacot szét kell csapjam, hogy kapjak 5 új anonim méhecskét, akik teli arccal néznek meg pirospozsgásan. És nem a borvirágos mosoly köszön vissza a szilánkok tükröződésében, hanem egy másik szögből elszáradt szerencsesüti pihen az asztalon tovább. S belül reményteli kicsin kéz szorongatja a fénynek szalagját. Merről jöttem, merre tartok, és hol vagyok most! Vajh a a ropogós malac is képes beszélni kipeckelt szájjal , vagy gondolatokba bocsátkozik, megfejtené mi a titka, a sörbe mártott szalonnaszálnak! Ti, mivel és kivel szeretnétek az életeteket megélni? Banánhéj van dögivel, órák percei s másodpercei alkotják a vaskupolát mi benn tartja a múlt árnyékának hazugságát, a kételyből és félelemből kovácsolt, maradi bölcsőt. Kívülről hiába ostromolja az állandó fény titán, mert nem ér olyan mélyre a hő csak ha delet üt az egyenlítő.