Séta az erdőben

A nő elégedetten nézte magát a tükörben. Meglehetősen szexinek ítélte magát a blúzában és a szoknyájában. Egy pillanatig arra gondolt, hogy a kedvenc magas sarkú cipőjét veszi fel, de lemondott róla, hiszen végülis erdei sétára hívták. Egy szandál mellett döntött. A férfira nézett és látta, hogy az az égre emeli a tekintetét.
-Ugyan már! Lehet, hogy nem a legpraktikusabb sétához, de ismerd be, hogy jól áll és tetszek benne neked! - mondta mosolyogva a férfinak, aki nem válaszolt, csak elvigyorodott, majd gyengéden a hátsójára legyintett, azután kézen fogta a nőt és elindultak.
Gyönyörű nap volt és mindketten élvezték a napsütés melegét, miközben a fák között sétáltak. A csevegésük közben a nő megpróbálta kiszedni a férfiból, hogy mire készül, de az csak annyit mondott:
-Majd meglátod!
Elég sokáig sétáltak, amikor a férfi letért az ösvényről. A bozótos részen a férfi vezetésével törtek át, azután a férfi egyszer csak maga elé húzta a nőt, akinek elakadt a lélegzete, amikor meglátta.. csak pár méterre előtte ott volt a nagy, élénkpiros színű faág-aprító. A gondolatai száguldoztak és kezdett pánikba esni. Igen, beszélgetek róla. Szeretkezés után, mint egy őrült fantáziálásról, de csak fantáziálás volt, nem?
 
Eszébe jutott a kiállítás, amiből az egész indult. A zsúfolt terem bejáratánál már messziről meglátták a nagy gépet. Közelebbről szemrevételezve felismerték, hogy egy aprító, amihez hasonlót a parkok gondozói használnak, hogy a levágott, felesleges ágakat könnyen kezelhető forgáccsá aprítsák. A gép bemeneti nyílásánál láttak néhány vöröses-fekete foltot a sárga festéken, de nem tudták hova tenni a dolgot. Egy modern művészeti kiállításon bármi előfordulhat.
Besétáltak a kiállító terembe az izgatott látogatók közé. A teremben körben kilenc állomás helyezkedett el. Mindegyik egy nagyképernyős TV vel büszkélkedett, ami mögött egy-egy meztelen, vagy hiányosan öltözött ember életnagyságú fotója áll. Mindegyik nagy kép peremén kisebb fotók kollázsa mutatta be az illető életét a születéstől a felnőtté válásig. Három állomásnál húszas-harmincas éveikben járható férfiak képe volt, a maradék hatnál pedig hasonló korú nőké. 
Mindegyik TV mellett egy öt láb magas üveghenger volt valamilyen többszínű folyadékkal töltve. Először nem tudták, hogy mi az, de hamarosan rájöttek. Mindegyik TV-ben egy rövid filmbejátszás ment végtelenítve azzal az illetővel, akinek a fotójánál állt a készülék. A filmecske forgatókönyve minden esetben ugyanaz volt. Az illető mosolyogva, integetve besétált a képbe, levetkőzött, majd a bekapcsolt aprító szélére ült. A film következő szakaszában a képernyő két részre oszlott. Az egyik azt mutatta, ahogy az illető a gépbe veti magát, a másik pedig azt, ahogy a gépből kifolyó massza egy nagy edénybe ömlik.
Egy férfi és három nő láthatóan örömmel lépett a képbe, meggyőzően mosolygott, megbánás nélkül intett búcsút, elegánsan vetkőzött és azonnal a falánk fémszörny szájába vetette magát. A másik öt kevésbé volt lelkes. Az egyik, huszonéves lányon ez különösen látszott. Hosszú hajtincseit igazgatta zavartan és kék szemében mintha az látszott volna, hogy meggondolta magát. A kissé erőltetett mosoly és integetés után szégyenlősen vette le a ruhadarabjait egymás után, majd csak állt és bizonytalanul nézte a várakozó gépet. Valaki, akinek a hangját nem vette a kamera, láthatóan beszélt hozzá egy darabig. A lány végül összeszedte a bátorságát és nekiindult, de az utolsó pillanatban megint elbizonytalanodott. Dereka keményen a gép peremének ütközött és a lány a lendülettől előrebillent, de gyorsan visszarántotta a testét és vérző karját szorongatta, ami ekkor már az alkar közepénél érhetett véget. Könnyes szemmel ült az éhes fenevad peremén miközben a combjára ömlött a vére. Azután lassan, a gépbe csúsztatta a testét és csukott szemmel várta, hogy az magába rántsa, majd a maradványait a gyűjtőedénybe folyassa. 
A pár egészen addig viszonylag szépnek találta a színes üveghengereket, amíg az első videó megnézése után nem tudatosult bennük, hogy mit látnak. Az ülepedés miatt a sűrűbb részek a henger aljára süllyedtek, a könnyebb darabok pedig felemelkedtek. Így azután mindegyik henger alján apró fehér csontszilánkok feküdtek, a tetejükön pedig aprított haj úszott. A köztes rész pedig alulról felfelé először sötétvörös volt, majd a rózsaszín különböző árnyalatain át eljutott a felszín közelében levő majdnem színtelen folyadékig. Az alkotót később bíróság elé citálták, mert kiderült, hogy öngyilkosságot megelőző segélyvonalak hívóit beszélte rá, hogy legyenek önkéntes résztvevői bizarr művészi törekvésének, de tevékenységét a tárgyalás alatt egyszer sem minősíthették gyilkosságnak.
 
A nő gondolatai ezeken az előzményeken jártak és szinte bénultan állt. Egy kis idő után megérezte a férfi kezeit a csípőjén és a lassú nyomást a gép irányába. Mintha transzban lett volna. Az agya azt kiabálta, hogy álljon meg, de a teste engedte, hogy a férfi irányítsa. A géphez érve a férfi hátrahúzta a nő kezeit és összekötötte a csuklókat. Azután előrenyúlt, megragadta és széttépte a blúzt. A nő csak egy nyögésre volt képes, ahogy a tehetetlenségét érezte a férfi karjaiban. Egy pillanattal később a férfi lejjebb húzta a melltartót, hogy a keblek szabaddá váljanak. A férfi egyik kezét a nő hátára tette és előrehajoltatta az adagolóba.
Amikor egy kicsit előrecsúszott, a nő tényleg pánikba esett és szabadulni próbált. Felsikoltott, de az aprító motorja éppen ekkor kelt életre és a zaja elnyomta a nő hangját. A nő érezte a testével a gép remegését és minden józansága ellenére kicsit felizgult. A hátsójánál levegő mozgását érezte. A férfi felhajtott a szoknyáját. A nő érezte, ahogy félrehúzzák a bugyiját, majd keményen beléhatolnak. A tekintete az előtte néhány hüvelyknyire pörgő fogazott aprító hengerekre meredt. Érezte az arcán az általuk keltett légáramlatot, de ugyanakkor csak kéjesen nyögött. A férfi pénisze nagyobbnak tűnt, mint valaha és könyörtelenül, mélyre hatolva tette magáévá. A nő hirtelen észrevette, hogy lassan csúszik előre. A férfi lökései egyre közelebb és közelebb tolták a végzetéhez, ami ellen semmit nem tudott tenni. Összeszorította a hüvelyét és kétségbeesetten remélte, hogy a férfi elengedi, ha elélvez, de annak lökései csak egyre vadabbá váltak. Azután a férfi hirtelen megállt és tartotta a nőt...majd robbanásszerűen beleélvezett. A nő érezte, hogy elengedik, érezte, hogy a férfi kicsúszik belőle, érezte hogy teste előrecsúszik azután jött a sötétség.
A férfi nézte, ahogy a karcsú lábak eltűnnek az adagolóban, majd pár perc múlva leállította az aprítót. „Minden centet megért ez a gép.” – gondolta magában, miközben a napsütést élvezve lassan hazafelé sétált.