Röplabda

A part forró homokja felsértette Gabrielle bőrét, ahogy a nő vetődve hasra érkezett. Éppen csak hogy sikerült elérnie a labdát. Megfeszítette az izmait és mindent beleadva a háló felé ütötte. Minden szem a labdát bámulta, ahogy lustán emelkedik, emelkedik és igen! Átrepül a háló felett. De ahogy a labda ereszkedni kezdett, Gabby látta, hogy vészesen közel van a pálya sarkához. Ha a vonalon kívül ér földet… - nem merte befejezni a gondolatot.
 
Lélegzetvisszafojtva nézte ahogy süllyed a labda. A háló másik oldalán egyik férfi sem mozdult rá. Úgy ítélték meg, hogy pályán kívül fog földet érni. És igazuk lett. Gabby érezte, hogy elszáll minden ereje, amikor látta, hogy a labda csak pár hüvelyknyivel, de a vonalon kívül éri a homokot. Ujjongás hallatszott a pálya másik oldaláról. A férfiak nyertek és Gabby mindent elvesztett.
 
Gabby csapatának kapitány eleget tett a formalitásoknak és megkérdezte, hogy melyiküket akarják, de valójában mindenki előre tudta, hogy mi lesz a válasz. Gabby csapatában mindenki vonzó volt, de senki sem vette fel vele a versenyt. Amikor meghallotta a nevét, felállt és lesöpörte magáról a homokot. A csapattársai egymás után megölelték és pár bátorító szót mondtak neki. Azután olyan gyorsan eltűntek, ahogy csak tudtak. Gabby nem hibáztatta őket. A helyükben ő sem maradt volna, hogy végignézze a várható erőszakot, kínzást és halált.
 
Egyedül volt kilenc férfival szemben. Próbált bátornak tűnni, de nagyon nehéz volt. A fogadás értelmében most már ők rendelkeztek a testével. Rettenetesen félt. Ezernyi kínt képzelt el és egyik rosszabb volt mint a másik.
 
-Vesszőzzük halálra! Tökéletes kondícióban van. Biztos vagyok benne, hogy több órát ki fog bírni és így mindegyikünk sorra kerülhet - javasolta az egyik férfi, akiről Gabbynek úgy rémlett, hogy orvos.
 
-Tetszik az ötlet. Ha mondjuk csak felakasztanánk, akkor csak nézhetnék - értett egyet a javaslattal egy másik.
 
-Rendben! Feszítsük ki az oszlopok közé!
 
Két férfi leakasztotta, feltekerte és félretette a röplabdahálót. Gabby egyetlen szó nélkül az oszlopok közé lépett. A halálra vesszőzés gondolata megrémítette. De a fogadás az fogadás. Tiszta játékban vesztett a csapata.
 
-Levetkőztessük?
 
-Ne! Hagyjátok rajta a pólót! Ha a szöveten keresztül érik a csapások, akkor tovább fogja bírni - figyelmeztetett az orvos.
 
Gabby felnyögött a fájdalomtól, amikor megkötözték a csuklóit. A kötél a húsába vágott és elszorította az ereit. Először tiltakozni akart, de meggondolta magát. Mi értelme lenne? Az övék volt és a céljuk az volt, hogy minél jobban szenvedjen. Ha panaszkodik, csak megerősíti őket abban, hogy jól csinálják, amit csinálnak.
 
A csuklóit rögzítő kötelek végeit a fémoszlopok tetejéhez kötötték, majd a bokáira is kötelek kerültek, amiket az oszlopok aljához kötöttek. Gabby szétfeszített karokkal és lábakkal olyan volt, mint egy emberi röplabdaháló.
Az orvos egy pálcával párszor a levegőbe suhintott előtte. Gabby sejtette, hogy ez a pálca tesztelés igazából neki szól, és bár elhatározta, hogy nem reagál, mégis ösztönösen megrándult. A férfi célt keresve megállt egy pillanatra. Gabby egyenesen előre nézett, nem hajtotta le a fejét. Szinte érezte a férfi tekintetét a mellein. A hűvös tengeri széltől megmerevedő mellbimbói szinte átdöfték a póló vékony sárga anyagát. A nőn a legkevesebbet takaró bikinialsó volt, amit csak otthon talált. A meccs előtt remélte, hogy a testével eltereli az ellenfelek figyelmét, de a taktika láthatóan nem vált be. És most kifejezetten bánta a korábbi ötletét, mert noha nem vetkőztették le, szinte meztelenül állt a férfiak előtt.
Az első csapás a mellbimbóját érte és Gabby felkiáltott a fájdalomtól. Hiába próbált kitérni az ütések elől, az oszlopok közé feszítve nem volt esélye. Amikor már az ájulás határán volt, kínzója átváltott a másik mellére és a fájdalom tovább fokozódott.
Végül meghallotta valaki hangját:
 
-OK, most már mi is szeretnénk sorra kerülni!
 
-Rendben. Addig megyek és előkészítem a szenet.
 
Gabby új kínzója a hátát vesszőzte. Közel sem olyan rossz, mint a melleit érő ütések, de még így is nagyon fájdalmas volt. A harmadik férfi a hátsóját vette célba, a negyedik a hasát… Egymás után, mindegyik sorra került. A nap telt és Gabby idővel már a sikoltozáshoz is erőtlen volt.
 
-Azt hiszem ennyi volt. Még pár perc és valószínűleg belehal. Tegyük most már fel! - jelentette be végül a doktor.
 
“Hála az égnek, mindjárt vége” gondolta Gabby. Meg akarta kérdezni, hogy mit fognak csinálni, de túl gyenge volt ahhoz, hogy megszólaljon. A férfiak karjába rogyott, amikor eloldozták.
 
Egy szénnel teli mélyedéshez vitték, amelynek sarkaiban négy alacsony fémrúd volt a földe verve. Levetkőztették, csuklóira és bokáira vastag bőrbilincset tettek. A bilincsek végén kis fémsapkák voltak és Gabby számára minden világossá vált. A fémsapkák az oszlopok tetejére illeszkedtek és Gabby hamarosan újra kifeszítve találta magát, ezúttal azonban vízszintesen, arccal felfelé a szén felett. Csak halk nyöszörgésre futotta az erejéből. A hőség iszonyatos volt, pillanatokon belül elöntötte az izzadtság. Hallotta hogy a húsa sistereg és érezte ahogy sülni kezd. Néhány percig még vonaglott, majd végleg elernyedt a teste.