Öt év 11. rész

Amikor magamhoz tértem a kórházi ágyamban feküdtem. Újra a zubbonyt viseltem és az ágyhoz voltam kötve. Odakint esett az eső és varjak károgtak. 
 
Az egyik beteg énekelt, a másik sírt, a harmadik sikítozott. Végig, egész este. Nekem hangtalanul folytak végig a könnyeim az arcomon. Evelinre gondoltam. Mi lehet vele? Vajon tudja, hogy hol vagyok? 
 
Reggel két nővér jött cserélni a pelenkákat.
 
- Ma csoportterápia lesz a kisteremben! Mindenki oda megy a reggeli után! - kiabálta Andrea nővér.
 
Behozták a reggelit. Borzalmas íze volt. Meg sem ettem. 
 
- Induljon mindenki a kisterembe! - kiabálta ismét a nővér.
 
Rengeteg szék volt a teremben. Kört alkotva voltak elhelyezve a terem közepén. Belépett Vulin doktornő.
 
- Jó reggelt! - üdvözölt minket.
 
- Jó reggelt Vulin doktornő! - mondta mindenki egyszerre. 
 
A kör közepére állt.
 
- Foglaljanak helyet! A mai témánk a szerelem. Tegye fel a kezét az, aki volt már szerelmes!
 
Sokan felemelték a kezüket köztük én is.
 
- Lerakhatjátok! Úgy látom, hogy itt elég sokan voltatok már szerelmesek. Megtudná valaki fogalmazni, hogy milyen érzés a szerelem? 
 
Egy fekete hajú, szép arcú lány felemelte a kezét.
 
- Hallgatunk Luca! - mondta Vulin doktornő.
 
- Amikor szerelmesek vagyunk valakibe, akkor izgatottak leszünk annak a személynek a közelében, akibe szerelmesek vagyunk és gyakran szeretnénk vele lenni.
 
- Helyes! Csak ennyit érzel, ha szerelmes vagy? 
 
- Nem.
 
- Még mit?
 
- Szeretném megérinteni, megcsókolni a száját, simogatni a testét.
 
- Tudod, hogy ezt hogyan nevezzük? 
 
- Nem.
 
- Ezt vonzalomnak hívjuk. Most szűkítsük le a kört! Kinek volt már párkapcsolata?
 
Felemeltem a kezem én is.
 
- Balázs! - szólította meg az egyik fiút.
 
- Igen? - kérdezett vissza.
 
- Úgy láttam, hogy te felemelted a kezed. Neked volt már párkapcsolatod?
 
- Volt. 
 
- Mit csináltatok a barátnőddel?
 
- Elmentünk randizni, együtt néztünk filmet...
 
- És még? 
 
- Ühm...
 
- Nem szexeltetek? 
 
- De.
 
- Erre akartam kilyukadni. Anna! Sorold fel, hogy mit szedtünk eddig össze a szerelemről!
 
- Ha szerelmesek vagyunk valakibe, akkor azt onnan tudjuk, hogy izgatottak vagyunk a közelében és gyakran szeretnénk vele lenni. Megakarjuk érinteni, megcsókolni a száját és simogatni a testét. Ezt az érzést vonzalomnak nevezzük és ez általában együtt jár a szerelemmel. Ha  párkapcsolatban vagyunk, tehát a másik viszonozza az érzéseinket, akkor a kapcsolatnak része a szex is.
 
- Nagyon jó! Van még egy fontos kérdésem! Csak egy nő és egy férfi lehetnek szerelmesek egymásba?
 
- Nem! - feleltem.
 
- Hát akkor? 
 
- Két nő és két férfi is érezhet szerelmet és vonzalmat egymás iránt.
 
- Hogyan nevezzük az ilyen embereket? - kérdezte Vulin doktornő.
 
- Buzik! - kiabálta valamelyik férfi.
 
- Szebb szóval? 
 
- Homoszexuálisok - szólalt meg Luca.
 
- Így van. Ki volt már közületek szerelmes úgy, hogy akibe szerelmes volt az vele azonos nemű volt?
 
Felemeltem a kezem.
 
- Anna! Biztos vagy te abban, hogy szerelmes voltál abba a lányba?
 
- Persze! Ezért tettem fel a kezem...
 
- A fiúk sosem érdekeltek? - kérdezte Vulin doktornő.
 
Egy kicsit megemeltem a jobb szemöldököm és értetlen tekintettel néztem rá.
 
- Nem...
 
- Voltál már kapcsolatban fiúval? - kérdezte.
 
- Nem.
 
- Akkor honnan tudod, hogy nem érdekelnek a férfiak?
 
- Sosem voltam még szerelmes fiúba.
 
- De még lehetsz.
 
- Én egy lányba vagyok szerelmes.
 
- Ő az első komoly kapcsolatod?
 
- Igen.
 
- Talán a jövőben egy fiú lesz a párod...
 
- Kizárt!
 
- Miért?
 
- Mert mi Evelinnel nagyon szeretjük egymást és örökké szeretni is fogjuk!
 
- Ó, igen? És ha kimész innen, akkor is tárt karokkal fog várni? 
 
Erre a kérdésre kikerekedtek a szemeim. 
 
- Talán mire innen kimész addigra valaki más karjai közt találod...
 
Szemeimből könnyek csorogtak végig az arcomon. Eleinte csak halkan sírdogáltam, majd egyre hangosabban zokogtam. 
 
- Mára vége a csoportterápiának! Elmehetnek! - mondta Vulin doktornő.
 
A kisterem ajtaját kinyitotta két nővér és az ebédlőbe tereltek minket. Leültem egyedül egy üres asztalhoz. Nem álltam sorba az ebédért. Vulin doktornő szavai elvették az étvágyamat.
 
- Leülhetek hozzád? 
 
Felnéztem és megpillantottam Lucát a csoportterápiáról. Kezében szorongatta a tálcáját, amin egy tányér gőzölgő leves volt és kedvesen mosolygott rám.
 
- Foglalj helyet! 
 
- Köszi - hálálkodott.
 
- Jó étvágyat! - mondtam.
 
- Köszönöm. Mondd csak! Miért fakadtál sírva a terápián? 
 
- Tudod... Belegondoltam Vulin doktornő szavaiba és attól félek, hogy mi van, ha igaza van. Mi van, ha kijutok innen és Evelint már valaki más karjai közt láthatom?
 
- Vulin doktornő elérte a célját - mondta Luca.
 
- Ezt hogy érted? - kérdeztem.
 
- Dr. Vulin nem orvos,  hanem egy szörnyeteg - suttogta Luca.
 
- Miért mondod ezt? - kérdeztem értetlenül.
 
- Nagyon manipulatív és szeret kínozni minket. Mesélj el mindent! Miért és hogyan kerültél ide?
 
- Nos, miután elballagtunk az általános iskolából a haverokkal a nyáron szerveztünk egy bulit, ahol az egyik lánnyal elég jól összemelegedtünk. Annyira, hogy még aznap éjjel le is feküdtünk. Én komolyan beleszerettem, de neki ez csak szórakozás volt és kidobott. Ez miatt egy ideig én is csak játszottam a lányokkal és az érzéseikkel. Egészen addig, amíg meg nem ismertem Evelint. Első látásra beleszerettem és sikerült meghódítanom. Elhívtam hozzánk a szülinapomkor. Elmondtuk a szüleimnek, hogy együtt vagyunk. Nem fogadták jól. Egy napon azt mondták, hogy elvisznek az iskolába, de kiírattak a suliból és idehoztak. Azt mondták, hogy itt majd kigyógyítanak a leszbikusságból. Így kerültem ide.
 
- És nem vettél észre semmi különöset?
 
- De. Egyszer Vulin doktornő behívatott az irodájába és azt mondta, hogy drogosként vagyok nyílvántartva. Elkezdte kérdezgetni, hogy mikor drogoztam utoljára és hasonló kérdéseket tett fel. Amikor édesanyám kiíratott az iskolából, akkor azt mondta az igazgatónak, hogy azért irat ki az iskolából, mert drogozok és elvonóra kell vinnie. Pedig sosem drogoztam. Nagyon különös.
 
- Én már értem, hogy mi folyik itt. 
 
- És mi?
 
- Leszbikusság miatt nem tarthatnának ebben az intézményben. Senkit sem dughatnak pszichiátriai intézetbe a szexualitása miatt. Ezért drogosként vagy nyílvántartva, de valójában leszbikussággal kezelnek. Érted?
 
- Értem. De ez nem törvényellenes?
 
- De, az. Ha ez kiderülne, akkor Vulin doktornő nagyon megütné a bokáját. 
 
- Mi történne, ha ez kiderülne? - kérdeztem.
 
- Az biztos, hogy kirúgnák és a pszichiátriai intézet élére új embert helyeznének. 
 
- És most mit csináljak? - kérdeztem idegesen.
 
- Hazudj! 
 
- Mi? - kérdeztem értetlenül.
 
- Azt mondd Dr. Vulinnak, amit hallani akar!
 
- Mondjam azt, hogy hetero vagyok?
 
- Azért annyira nem hülye. Tudja, hogy egyik pillanatról a másikra nem fogsz "kigyógyulni". Hazudd azt, hogy már úgy érzed el tudod képzelni az életed egy férfi mellett és hasonló dolgokat. Ha ezt teszed, akkor elfog engedni. 
 
- Megpróbálom. Remélem, hogy beválik és végre elmehetek innen. Nagyon köszönöm ezt a sok hasznos információt!
 
- Ugyan! Szóra sem érdemes! Egyél! Éhes leszel.
 
- Igazad van. Eszek egy kicsit.
 
- Jól teszed.
 
Az ebéd után visszatereltek minket a szobánkba.