Ne tedd, mert a te hibád!

Van a fejedben egy hatalmas lista a múltad hibáival. magányos pillanataidba előveszed és átolvasod az összeset. Egy lista megoldott hibát úgy kezelsz, mintha megoldatlan lenne…Mintha még mindig meg kellene oldanod őket…Ez az érzés összenyom, és megijeszt. A lista egyre nagyobbá válik a szemed előtt, akkora már, hogy a kis szoba fekete falakkal, amibe vagy elkezd fullasztani. kettő lehetőséged maradt.. megfulladsz a szobában, vagy utolsó erőddel, küzdve, szenvedve kimászol az ablakon, kiugrassz és várod, hogy valaki aki tényleg szeret, elkapjon. Több helyen el lehet halálozni….Van aki meghal a bánatban az első végigolvasásnál, van akit végleg összenyom, vagy megfullad a szobában és van olyan is, aki ugrik… innen két út van vagy elkapnak, vagy a földre zuhansz és meghalsz behasad a koponyád, végigcsorog a véred az utca mocskát viselő aszfalton.. és meghalsz… ezzel eltűnik a lista, örökre és ez az esemény másnak listáján egy pontban ad végtiszteletet neked, ezzel közelebb vitted őt a halálhoz. Ha túléled, akkor egy ideig járkálhatsz az utcán, szabadon.. ahogy ezt ti mondjátok. Egy darabig csak, pont addig amíg szembe nem találod magad egy bolt kirakatával, meglátod magad az üveg tükröződésében. Percekig állsz ott, majd elgondolod újra az életed összes hibáját. Ni csak, újra előkerült a lista. És ez az egész mindig megy körbe-körbe újra és újra….míg a halál el nem választ.
Aztán mikor a mennyországban az angyalok megkérdezik miért haltál meg, nem mondhatod, hogy azért tetted, mert bántottak. Ez nem lenne igaz, nem azért tetted, mert bántottak… azért tetted,mert mindig újra és újra felírtad a listára az összes problémát, sebet, vágást, horzsolást amit kaptál és belekerültél az ördögi körbe, amiből már nem tudtál kijönni. Te tetted. Nem más. A te hibád volt..