Mostoha évek

Ez a történet arról szól, hogy a lány nem csinálhatott semmit ellenőrzés nélkül.
Az a kis maradék szabadságom is oda lett, ami volt. Egyedül nem engedtek el sehova. Nem mehettem be a faluba, nem sétálhattam a városban. 
Apám azelőtt mindig a buszállomásnál tett le most elvitt egészen az iskoláig, és meg várta, amíg be nem mentem. Tanítás után ismét el jött értem az iskolába.
A tanáraim szigorú utasításokat kaptak az apámtól. Ha meg látnak az iskola közelébe egy idegent téblábolni, akkor szólniuk kellett a rendőrségnek.
Kizárólag csak apám és a testvére jöhetett értem. Apám és a testvére nagyon sokat veszekedtek mert a nagy néném Németországba szeretet volna menni dolgozni. A kívánsággal nem volt egyedül. A környéken még sokan mások álmodoztak róla, hogy Németországban keresnek munkát. El képzelték, amint maguk mögött hagyják a falut. Azt hitték, hogyha Németországba érnek akkor egy csapásra meggazdagodnak. Legalább addig is boldogak voltak, amíg így álmodoztak.
Az embereknek nem volt munkája, sokan nagy szegénységben éltek, és csak az apám példáját látták maguk előtt, mert ugyan olyan nincstelen volt, mint ők.
Látták, hogy amióta Németországba dolgozott, a családjának egyre jobban ment a sorsa és a család is szerette volna követni a példáját, és én sem voltam kivétel.
A fényképeimét én magam mentem el, amikor elkészültek. Lehangoltan léptem be az üzletbe,mert elszomorított minden, ami anyára emlékeztetett. A fényképész
kivette a tasakból a képeket, és szerette volna, ha vele együtt én is meg nézem őket. Csak egy pillantást vetettem rájuk, de így is láttam, hogy jól sikerültek, még én is szépnek láttam magam rajtuk. De elégé zavart, hogy a fényképésszel kettesben voltam az üzletében.
• Köszönöm szépen, majd később meg nézem őket,
• Mennyivel tartozok a képekért? -kérdeztem
• Semmivel, 
• felelte a fényképész-tőled nem fogadok el pénzt.
Kínosan érintett, hogy nem kell fizetnem a képekért. Ha egy férfi meg ajándékoz egy nőt, az annak a jele, hogy szerelmes belé.
Észre vettem, hogy tetszem neki, pedig akkor még csak tizenhárom sem voltam, ő meg már húsz is lehetett. Már így is túl sok férfi fordult meg utánam az utcán.
Ha apám meg látott volna minket kettesbe, annak súlyos következményei lettek volna rám nézve. Apám meg nősült csak meg ismerkedésünk első évében volt hozzám kedves. Mióta anya lett, már csak a saját gyerekeit szerette, engem nem.
Úgy viselkedett velem, mint a mesében a gonosz mostoha, és egyenesen a cselédjének tekintett. Édesanyám amikor látta, hogy élek havonta küldte nekem Németországból egy alufóliába csomagolt százdollárost ajánlott levélben. A borítékra rá volt írva, hogy azt kizárólag én vehettem át. De még így is szerencsém volt, hogy soha nem lopták el. Így apám nem adott egy árva fillért sem. A száz dollárból magamnak kellett állnom az iskolát.
Nagyon sokat gondoltam rá, hogy el jutok Németországba ami nagy nehezen sikerült is, és azóta anyukámmal élek boldogan és sok szeretetben.