Melani az Indián nő.

Melani az Indián nő.
 
- Édesapám láttam, hogy a sápadt arcú emberek tüzes vizet hoztak neked. Nem lesz ennek jó vége.
 
- Ne törődj a vén apáddal lányom. Talán még látni fogom, hogy férjhez mész aztán elköltözöm az örök vadászmezőkre ahol sok bölény csorda van.
 
- A rezervátumban ahol élünk nincsenek bölény csordák. - válaszolta Melani és megnézte saját magát a sátorban lévő kör alakú tükörben. Hosszú fenékig érő fekete egyenes szálú haja volt, a feltűnően nagy cicik szinte kiestek a mély dekoltázsból. A rövid mini szoknya nem takart sokat a formás combokból. Melani ránézett az édesapjára. A tolldísz a fején volt. Nem rég egy fiatal férfi adott az apjának egy fehér gólya tollat. A férfi Magyarországról jött és illegálisan tartózkodott az USA ban érdekelte a kultúra ezért meglátogatta a rezervátumot ami munkanapokon reggeltől estig nyitva van és a turisták szabadon bemehetnek egy kis belépőjegy ellenében. A magyar férfi büszkén mutatta a tollat és tört angolsággal elmagyarázta, hogy a gólya madár Európából, Afrikába repül és vissza mivel vándorló. Melani jót nevetett ezen a történeten és nem hitte el. Az édesapja később elmagyarázta a lányának, hogy léteznek vándor madarak.
 
A fiatal indián nő nézte a tolldíszt és engedte a gondolatait a felszínre törni. Magyar férfi, tolldísz... a telefonja csengése ébresztette fel az ábrándozásból. Nagy puszit nyomott az édesapja arcára majd futott a rezervátum bejáratához. Egy luxus terepjáró várta a szokásos módon beviszi a nőt Los Angelesbe ahol dolgozik. Csak az édesapja meg ne tudja, hogy mivel foglalkozik. De legalább sok pénzt keress.
 
Az utcasarok ahol állt nem messze volt egy épülettől ahol az USA ban illegálisan tartózkodó Magyar férfi lakott szeretett ott lenni mert minden reggel megcsodálhatta a csendes óceánban önfeledten úszó delfinek látványát. A férfi utcazenészként dolgozott. Egyik nap Melanihoz közel zenélt. Így kezdődött a románc. A fiatalok hamar egy húron pendültek. Melani örömmel várta az utcazenészt és örült a bókoknak. A férfi pedig nem volt féltékeny mikor a csaj eltűnt az autók hátsó ülésén vagy a panzió szobákban de leggyakrabban lakásokban, házakban. Ugyanis házhoz is ment.
 
Egyik nap István az utcazenész mélyen belenézett a barátnője szemébe.
 
- Kedvesem mondanom kell neked valamit. Szeretnék haza költözni Magyarországra és jó lenne ha velem jönnél.
 
- A gólyák hazájába? - kérdezett vissza a fiatal indián nő.
 
Nézték egymást és tudták, hogy nem tudnak egymás nélkül élni, de ez akkor is nagy döntés ott hagyni a rezervátumot az idős édesapát és egy Kelet Európai országba költözni. De a szerelem legyőzi a határokat és talán az idős édesapának is tetszetős az ötlet, hogy költözzön és akkor együtt marad a család. Melani édesanya már rég meghalt egy vad bölény kiszabadult az állatkertben és a nőnek rontott. Az asszonynak esélye sem volt a több mázsás állattal szemben.
 
Melaninak nem volt munkaadója saját maga szervezte a dolgait és a terepjárót ami mindig elvitte az utcasarokra szintén ő bérelte sofőrrel együtt. Soha sem pénzel fizetett hanem természetben. A csaj szerint így mindenki jól járt.
 
A Dunántúlon telepedtek le. Melani édesapja a turizmusban helyezkedett el, bölény csordákra vadászott autentikus Indián jelmezben a turisták legnagyobb örömére. Melani pedig felhagyott az ősi mesterséggel és inkább énekelt az utcazenész párja mellett. A gitár zenéhez nagyon jól illet a nő szépen csilingelő hangja.
 
- Gólya, gólya, gilice – énekelte a csaj és úgy érezte, hogy jó helyre vándorolt.