Ha nem akarsz lemaradni:

Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!

BELÉPÉS
REGISZTRÁCIÓ
Legfrissebb történetek:
Loki szenvedélyes zongorista, nincs nap, hogy ne ülne le szeretett hangszeréhez. Asgardban...
A figyelme Frederika hátsó nyílása felé fordult. Amikor a szorgalmas nyelv a szoros záróizomra...
Széttárta lábait Ollie kedvéért. A csiklója már duzzadva megemelkedett. Kicsit előrehajolt...
Augusztus 10 -dikére ért a flotta támadási területre Brazília partjaihoz teljes rádió csendben...
Vannak döntések, amiket nehéz, sőt szinte lehetetlen meghozni. De megengedhetjük-e maguknak,...
Friss hozzászólások
eliksz13: Nagyszerű írás ! Annyira testk...
2020-10-26 22:04
69Monica: Szia! 24 éves vonzó, szép test...
2020-10-26 10:06
Pavlov: Ó, az ifjonti hév :) Kellemes...
2020-10-26 09:14
fenotrin: Új képregény (Lady Jane): http...
2020-10-25 09:28
69Monica: Szia! 24 éves vonzó, szép test...
2020-10-25 08:54
Legnépszerűbb írások:
pff
Barbara, Kedves!<br /> A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Legnépszerűbb szerzők:

Megint esik

Néhány perccel ezelőtt még ragyogóan sütött a nap, sugarai szikrákat csiholtak a hegyek oldalán, a tavasz kedves, mosolygós arcát mutatta a világnak, nyugodt, derűs volt a táj, most viszont mocskos szürke fellegek borítják a horizontot, egyik pillanatról a másikra megváltozott minden, hűvös lett, szúrós-nyirkos hideg, feltámadt a szél, belekap a fák koronájába, megrázza, s a zöld falevelek , fáradt imbolygó pörgéssel hullanak alá, hogy a kornyadozó, méla fűszálak ölelésében leljenek nyugodalmat. A veszekedő, cserfes verebek elnémulnak, a füstszínű, komor égbolt leereszkedik, fullasztóan rátelepedik a környékre.
Idegölő ez a vészjósló csönd.

Kopp! - töri meg a csöndet egy csöppnyi esőcsepp.
Kopp!
S megint:
Kopp!
Esik.
Sír az ég.
Könnyezik.
Előbb csak imitt-amott egy-egy ici - pici tétova könnycsepp, majd bátorságra kapva, egyre sűrűbben, öntudatosabban hull. Az ázott avar súlyos illata átszövi a levegőt, a járda betonja lemondó sértődöttséggel elsötétül, és a fákon csillogni kezd, az út kátyuiban az előbb apró pocsolyácskák hízásnak indulnak, s apró tavakká növik ki magukat, esik rendületlenül, mintha soha többe nem akarna elállni, halk moraja komor zúgássá erősödik, esik, zokog az ég, mint akinek csillapíthatatlan fajdalom gyötri szívét, zuhog, eláztatja a világot. A páras ablakon gyöngykönnyként gurulnak le az esőcseppek, a keret szélén összeolvadnak, és apró vízesésként csorognak le a földre, az általuk teremtett tócsában meglepett buborékokat pukkasztva.

Idebenn meleg van, ám a nyirkosság, mintha utat talált volna hozzám, a bőröm alá erőszakolja magát, és megborzongat. Ülök itt, bámulok kifelé az üvegen, de szemem nem tud áttörni az esőfüggönyön, alig látom már a szemközti házak kontúrjait, csak a nagy, ázott szürkeség, ez a színtelen, tapinthatatlan massza az, ami elfoglalja, betölti, bebörtönzi a kilátást.
Futó pillantást vetek a kezemben remegő fotóra, és hírtelen száz meg száz gyönyörű emlék lobban fel szívemben.
Olyan gyönyörű vagy!
Olyan messze vagy!
Csak nézem megszállottan, elragadtatottan, megbabonázva a fényképet, csodállak, felidézem illatod, hangod, ízed, pillantásod, csókod, ölelésed, bűbájod, varázsod, s valami fojtogatni kezd belülről, elszorítja torkom, lélegzetet alig kapok, valami olyan érzés kerít hatalmába, amit szavakkal lehetetlenség kifejezni, hiábavaló mindenféle próbálkozás.

Egy sóízű esőcsepp valami gonosz mágia segítségével bejutott a szobába, szemem sarkában landolt, majd bőrömet cirógatva lepergett arcomon.
Esik.
Sír az ég.
Könnyezik.
Hasonló történetek
8966
Michel a következő hullám tetejéről vette észre a sziklát. Tudta, hogy vége van. A következő pillanatban a hajó pozdorjává tört alatta, ő pedig csuklóin a szétszakadt kötéllel elsüllyedt a hullámokban. Fuldokolni kezdett, de aztán rájött, hogy kap levegőt. - Biztosan valami légbuborékba kerültem - gondolta, de ekkor meglátta ismét a női arcot. Kék szemek, gyönyörű telt ajak, hullámos haj, mely egybefolyt a tengerrel lassan az alakja is kirajzolódott. Tökéletes keblek, lapos has vékony...
3171
Éhséggel merült álomba ismét.
Képekért könyörgött, útért – bár imája névtelen volt, s valahogy olyan, mint a fel nem adott fenyegető levelek.
Mindaz, ami ébredéskor megmaradt, forró benyomások izzadtsága volt csupán. Képek, melyek eleve a fikció részei. Olvasta tán őket...
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a történetről?

Zazie ·
Gratulálok!

Szerintem nagyon szép mű!
Én a végére bőgtem mint a...
Szeretek ilyeneket olvasni! :)
Köszönööm!

Pusz Zaz!

Maya L. Crash ·
Szia!
Tetszik, annyira jó ilyenekt olvasni, a bánatot, a fájdalmat, szépen..sőt..tökéletesen fogalmaztad meg, legalábbis én számomra. Sokszor átéltem ezeket a pillanatokat, tudom milyen mikor "esni kezd" mikor nem látod már a napfényt..

tetszett, ha most lenne síró smyli azt raknék ide, de mivel nincs, hidd el, megkönnyeztelek

maya

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned

Ha nem akarsz lemaradni: